2016. jún 21.

Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 2.

írta: Aoi Sakura
Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 2.

 

Kezdetek

 

Akuma

 

Hanaicsi külvárosa, a történtek előtti hét, szombat, 23:00

A külváros vagy – ahogy a sznob belvárosiak nevezik – peremvidék szóban forgó részén minden tele van szűk, félhomályos sikátorokkal, bennük nem egy helyütt hangulatos kis kocsmákkal. Azokkal a fajtákkal, ahol senkit nem érdekel, ki vagy, hol dohányzol vagy éppen hány éves múltál.

Kuroszava Icsiró éppen egy ilyen helynek a teraszán üldögélt; előtte egy pohár, gyöngyöző, enyhén habos sör. Három másik sráccal jött, akikkel eleddig színpadot építettek a közeli művelődési ház kertjében.

Szinte minden hétvégéjét diákmunkával töltötte, és ez cseppet sem zavarta. Ha nem tanult vagy dolgozott, akkor számítógépen játszott vagy motorozott. Ez neki így tökéletesen megfelelt. Nem vágyott másra. Otthon se piszkálta senki emiatt, hiszen ha valamire szüksége volt (már alap dolgokon kívül), azt ő fizette. Teljesített az iskolában, segített szüleinek. Szava nem lehetett senkinek.

Néha eljárt, legtöbbször motorozni, máskor kicsit kiengedni a gőzt, még ritkábban fordult elő, hogy ivott. Ugyan, elvben tizenhét évesen ezt nem tehette volna meg, de gondot soha nem okozott. Egyrészt tudta, hova kell menni, másrészt két-három sörnél többet soha nem fogyasztott. Így elkerülte az olyan kínos jeleneteket, amelyekbe más, ostoba emberek tök részegen keverednek.

Fáradt volt, ma már három helyen melózott, elege lett nap végére. Most csöndben ült a többiek társaságában és csak bambult maga elé.

A három srácból kettőt nem ismert, csupán az utolsó munka közben találkoztak. A harmadik régi jó barátja, aki amellett, hogy nem kis szinten szenved macsókórban, egyéb bosszantó defekttel is bír. Bármilyen papír kerüljön elé, arra egy péniszt rajzol. Ez az első két-három alkalommal még vicces volt, aztán már inkább szánalmas. Ettől függetlenül még haverok, és emellett sokszor együtt dolgoznak.

Hallgatott. Egyrészt feje teljesen üresen kongott, másfelől baromira nem érdekelte a két idegen mondanivalója. Agyában jelenleg hangyafoci zajlott, mint minden olyan alkalomkor, amikor le se tojja az épp beszélőt és szavait; vagy azért, mert szimplán érdekhiányban szenved, vagy mert már ezredjére hallja ugyanazt. Ez nála automatikusan működik, mint az, hogy éhesen egy épkézláb gondolata sincsen, és bizonyos fáradtsági szint után képtelen értelmes mondatokat kinyögni.

Ült, nézett ki fejéből s néha kortyolt egyet italából, miközben annak a kettőnek be nem állt a szája. Miután megunta az asztallap fixírozását, a sikátor sötétjébe fúrta tekintetét, ahol meglátott valami furcsa árnyat. Zavartan dörzsölgette szemeit. ’Ennyire fáradt lennék? Lehetetlen.’ Az a rémség, olyan részletesen látta, hogy nem lehetett képzelete szüleménye. Egyáltalában szinte semmi fantáziája nincs.

Újra felnézett. Eltűnt. Ahogy a másik irányba fordult, ott volt, ráadásul nem is egy. A többi vendég mit sem sejtve nevetgélt, hadonászva magyarázott fennhangon, pedig az öt rusnyaság közvetlen közelükben ténferegett.

Elakadt lélegzete. Forogni kezdett vele a világ, úgy érezte, menten lefordul a székről. Hirtelen mindent vakító, vörös fény árasztott el.

– Srácok! Valami nagy gáz van! – mondta szinte ordítva. ’Ez rohadtul nem jó. Nem is hallanak. Mi a…’

A fény elhalványult, majd teljesen megszűnt rosszullétével együtt. Úgy érezte magát, mint akit kicseréltek. Amint a szemben lévő ablakra nézett, rájött, valóban ez történt. Most pontosan úgy festett, mint játékbeli karaktere,[1] sőt azok a fegyverek voltak nála, amit ott legszívesebben használ.

Újra a vendégek felé fordult. Az egyik rondaság épp egy középkorú férfi karját kívánta megízlelni, másikuk egy fiatal nő körül járkált, alaposan szemrevételezve prédáját.

Icsiró rögtön előrántotta két pisztolyát, és gondolkodás nélkül lelőtte az árnyakat. Azt várta, pánik tör ki, de semmi reakció. ’Mi a fene van ezekkel? Semmit nem látnak? Nem hallották a lövéseket?’

A másik hárommal is hamar végzett, azután visszatelepedett helyére. Semmi se változott, még mindig ugyanaz a terroristaruha volt rajta. ’Mi van már!? Most örök életemre így maradok?’

Ekkor a sikátor másik végében felbukkant egy harmincas, vörös hajú, szemüveges nő és intett neki. Icsiró totál tanácstalanul nézett rá, végül az idegen sürgető mozdulataira odament.

– Addig nem fogsz visszaváltozni, amíg démonok vannak a környéken – mondta a nő bemutatkozás, köszönés nélkül.

– Mi? Még több van ezekből?

Az ismeretlen figyelmen kívül hagyta zsigeri reakcióját.

– Ha végeztél, mindent elmondok.

Icsiró kimondatlan kérdésére is felelt:

– A következő három utcában vannak.

 

Hanaicsi belvárosa, hétfő, 2:17

– Szóval ezek a förtelmes Izék démonok? – kérdezte Siro, miután lehuppantak a bokrok mögötti padok egyikére.

Icsiró bólintott.

– A vörös bige szerint van egy másik világ, aminek királya valami Akuma[2] nevű csávó. Ő teremti ezeket a rohadványokat. Mellesleg a krapek nem enyhén egoista, mert ezeket az – ahogy te fogalmazol – Izéket is magáról nevezte el.

– Vagyis ők a kicsi akumák. Istenem, milyen cuki!

– Mondd csak, neked lételemed a szarkazmus, irónia, egyéb ilyesmi? – érdeklődött a fiú.

Siro csak vállat vont.

– És mégis mit csinálnak ezek? Már azonkívül, hogy szörcsögve mászkálnak – folytatta a kérdezősködést.

– Elvileg megharapják az embereket és akkor… Mit tudom én!

– Hogyhogy mittudodte? – kiáltotta Siro.

– Csak a lényegi infókat jegyeztem meg, azt is elég volt – felelte egy Buddha nyugalmával Icsiró.

A lány felvont szemöldökkel nézett rá, mint egy hülyére. Ettől ő zavarba jött, lesütötte szemét és intenzíven vizslatta az előttük fekvő macskaköveket.

– Egyébként nem mindegyik szörcsög. A kicsik vihognak, olyanok, mint valami gonosz óvodások.

Siro felnevetett, ez a fiú arcára is mosolyt varázsolt.

– Vannak repülő fajták, azok meg kárognak, és úgy néznek ki, mint azoknak a repkedő dinóknak a fekete trutyiból készült változata. Én eddig ilyenekkel találkoztam, de a nőszemély elmondása alapján sokféle van belőlük.

– Tyű, tehát főgonoszkánk kreatív lény.

Icsiró elhúzta száját.

– Muszáj mindig ezt csinálnod?

A lány bocsánatkérőn nézett rá.

– Ez csak úgy jön.

– Nem látnak, szaglásuk és hallásuk kitűnő – folytatta Icsiró. – A nagyok lassúak, mint a zombik. Az aprók meg hiába gyorsabbak, méretük miatt szinte semmit nem számít, maximum kicsit nehezebb eltalálni őket. A repülőket viszont nagyon nehéz leszedni. Kizárólag éjszaka jönnek elő. Ezt kaptam a nőtől.

Nyakához nyúlt és elővett egy láncot, amit Siro kezébe adott.

A lány tenyerén egyensúlyozva vizsgálta, olyan tekintettel, mint egy ékszerész legbecsesebb darabját. Fekete bőrszíjon fityegő, dió nagyságú kristályszerűség volt.

– Mintha a szivárvány egy darabját megfagyasztották volna – suttogta Siro, miközben gyermeki csodálat ragyogott mogyoróbarna szemeiben.

A fiút annyira lenyűgözte a látvány, hogy néhány percig csak némán figyelt. A mustra végeztével visszakapta medálját.

– Ez elvileg a dimenzióink közt található valaminek a darabja. Jelzi, ha átjönnek a démonok és azt is hova tartanak, miután átléptek.

– Értem. És mi a helyzet velem? Miért olyan nagy dolog, hogy láttalak?

– Már mondtam, az emberek nem látják a démonokat, sem engem, amikor átváltozom. Semmit nem érzékelnek ezekből a dolgokból. Nem hallják a lövéseket. Abszolút semmi hatással nincs rájuk, ha lepuffantom őket. Tárgyak esetében már más a helyzet. Ahogy az ajtónál is láthattad, élettelen dolgokra épp úgy hatással van az én golyóm, mint egy rendőré. A nő azt mondta: az, aki lát ilyenkor engem és a démonokat, olyan, mint én vagy olyan lesz.

– Remek! – sóhajtott fel Siro. – Szóval én is ilyen mész, oszt lövöd a gnómokat játékot kell játsszak élőben?

– Legalábbis szerinte ezt fogod csinálni – válaszolta a srác. Közben azon rágódott, hogy Aimi direkt vele ennyire ironikus vagy amúgy is ilyen természet? – Elvileg az első átváltozást a közeledben felbukkanó démonok hívják elő.

– Akkor meg semmi közöm az egészhez. Bőven sokat voltam most a közelükben és fikarcnyit sem változtam meg.

Siro felállt és elindult, majd hirtelen visszafordult:

– Köszönöm, hogy megmentettél – mondta egy halvány mosoly kíséretében, aztán nekiiramodott észak felé az úton.

Ránézett telefonjára: 2:45. Ha siet, még eléri az éjjeli villamost a következő megállónál.

Icsirót annyira lesokkolta Aimi reakciója, még inkább a nő által mondottak és a tények közti ellentmondás, hogy csak ekkor tért észhez. Rögvest felpattant és rohant a lány után.

– Siro, várj! Én… – kiabálta.

Ő azonban hátra sem fordulva, csupán intett neki.

– Jó éjt, Icsi!

– Hazaviszlek – akarta mondani a fiú, hiszen motorral jött idáig.

Most viszont állt és figyelte Aimit, amint lassan eltűnik szeme elől, azzal a boldogsággal együtt, amit az a gondolat ébresztett benne, hogy többé nem lesz egyedül, hogy lesz egy társa.

Nem mozdult akkor sem, amikor már nem maradt utána semmi a hajnali utcán. Benne viszont, belevésődött minden. A narancssárga tornacipő, fekete cicanadrág, rajta rózsaszín, fodros szoknyával, fekete póló.

’Egy szál pólóban volt ilyenkor?’ Aztán eszébe jutott, látta, hogy tiszta libabőr. ’Ó, hogy én mekkora egy emeletes barom vagyok! Oda kellett volna neki adnom a pulcsim. Hogy lehetek ekkora hülye?’

Visszaindult a közeli parkolóba kedvenc járgányához.

A szőke haja, nagy része összefogva; fején kendő, narancssárga; jobb oldalt egy nagyon hosszú tincse van, ami bíborszínű; hátán fekete-narancs csíkos táska. Szemei mogyoróbarnák, és amikor nevet, szinte résnyire szűkülnek.

Mielőtt beindította a motort, még küldött egy sms-t annak a nőnek, ez állt benne: Siroszaki Aimi, nem változott át.

Lehajtotta bukósisakja plexijét, berúgta a motort, elsőre duruzsolni kezdett.

Hajnali háromkor a Rokudzsi megálló mellett süvített el. A villamos épp bent állt, csupán egyetlen felszálló volt. ’Siro. Akkor ezért sietett annyira.’

 

 

[1] Kuroszava Icsiró ruházata a Counter-Strike játék egyik terrorista karakterének viselete. A karakter neve: Phoenix Connexion.

[2] akuma: japán szó, démont jelent. (Illetve azt is. Érdemes megjegyezni, hogy egy-egy ilyen szónak sokféle jelentése lehet, ez függ attól is, mely kandzsival, azaz írásjeggyel írják.)

Szólj hozzá

átváltozás démonok Regény Akuma Shinwano Ichigo Angel with a shotgun Kuroszava Icsiró Siroszaki Aimi