2016. aug 04.

Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 8.

írta: Aoi Sakura
Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 8.

Csapat

 

Bukás

 

Hanaicsi, Siavasze tér, péntek, 23:02

Felvillanó fény, fülsiketítő robbanás, hihetetlen taszítóerő, mely egész testét elrepítette. Csönd, mintha körötte minden hangot elnyeltek volna. Több helyütt testébe nyilalló, éles fájdalom.

Elállt a lélegzete, amikor betont ért. Visszatértek a hangok, kétségbeesett kiáltozás, sikítozás. Mindenki eszevesztetten rohant, akár a másikon keresztül is.

Megpróbált felállni. Borzasztóan szédült, nem látott rendesen, egyik szemébe vér folyt. Összeesett, négykézláb tartotta magát, majd hányni kezdett. Mintha Szora kiabálását hallotta volna.

A hang irányába emelte fejét. Pupillái hatalmasra nőttek, szemét könny futotta el. A fiú vére ráfröccsent. Nem bírt mozdulni.

– SZORA! – sikoltotta Siro.

Hanaicsi, Kazuo lakótelep, péntek, 22:15

Majumi már türelmetlenül topogott, egyik lábáról másikra helyezkedett. Összehúzott szemmel fürkészte az utca másik végét, feszülten fülelt, mikor hallja meg a Corvette doromboló motorját, ám semmi. Szora ki tudja, merre járt éppen. Egy biztos: nem ott, ahol lennie kellett volna.

A nyakában függő kristály intenzíven pulzált, óriási hőt kibocsátva.

– Ccö, ennyit arról, hogy más emberekre bízzam magam – morogta bosszúsan.

Mivel jelenlegi helyszínük a tavaszi fesztivál alkalmából zsúfolt Siavasze tér, nem változott át. Nem akarta megkockáztatni, hogy a nyájban tömörülők közül valaki véletlenül egy vezető és utas nélküli autót észleljen. Remélte, Kuroszaváéknak is van annyi esze, hogy ezúttal nem láthatatlan alakjukban motoroznak.

Előhalászta mobilját zsebe mélyéről. Gyorsan üzenetet pötyögött megbízhatatlan sofőrjének, majd – még mindig dúlva-fúlva – elindult.

Hanaicsi, Aorei negyed, péntek, 21:45

A zuhany alól jött ki Szora, amikor felhangzott csengője kellemes dallama. Magára kapkodta ruháit, szokásos farmer, fekete kapucnis póló, rajta az agyonhordottnak rémlő, rojtos szegélyű farmermellény. A csengő sürgetése újból lakása csöndjébe hatolt.

Az ajtó előtt Kai állt, totál részegen. Szora segített neki odatámolyogni a konyhapult előtt álló székhez. Kávét rakott elé pirítóssal.

A srác közben csuklásokkal, hosszú szünetekkel és néha értelmetlen motyogással tarkítva elpanaszolta bánatát. Munkából tartott hazafelé, amikor felhívta anyja, hogy lábát törte. Bevitte a kórházba, ahol közölték, műteni kell, nem kevés pénzért. Mindezek után – albérletébe érve – szembesült feleségjelöltje csalfaságával. Menyasszonya egy másik férfival szeretkezett, és pöttyenetnyi bűntudatot sem mutatott, miután rajtakapta őket.

Kai javában fújta mondókáját, amikor a nappali dohányzóasztalán hagyott kristály ragyogva levegőbe emelkedett. Szora szemei elkerekedtek, agya lázasan kutatta a megoldást arra a reflexszerű kérdésre: most mit tegyen?

– Mit bámulsz annyira? – érdeklődött éjjeli vendége összeakadó nyelvvel, s ő is a nappali felé fordította fejét.

Szora majdnem felkiáltott, azonban Kai arcáról azt olvasta le, hogy nem lát semmi szokatlant.

– Elgondolkoztam azon, amit mondtál – füllentette.

Ezt követően a kanapéhoz terelte, és igyekezte megnyugtatni feldúlt barátját. Ahogy feje párnát ért, Kai nyomban álomba merült. Szerencsétlen teljesen kiütötte magát.

Szora a konyhában sebesen kiterítette térképét, és a hősugárzónak beillő medállal keresni kezdte a helyszínt. Siavasze tér. ’Ott most rengetegen vannak’ – sóhajtotta gondolatban.

Felkapta kulcsait és kiviharzott az ajtón, illetve csupán tette volna.

A bejárati ajtó előtt Ivaszaka Harumi állt halálsápadtan, remegve, kezét mellkasára szorítva, bal karja élettelenül lógott fájdalomtól gyötört teste mellett.

– Máris beviszem a kórházba – szólt a fiú.

Előhozta a kocsit, beültette az asszonyt.

Az orvosra várt, amikor megszólalt telefonja. Sms érkezett Jumitól: Nem tudom, hol vagy. Nincs időm. Elindulok gyalog. Érkezett: 22:18-kor.

’Fenébe, őt el is felejtettem!’ – szidta magát Szora.

A kórház folyosóján némaság honolt, orvosnak se híre, se hamva. Odasétált a nővérpulthoz és udvariasan közölte, hogy el kell mennie, de amint tud, visszajön. A nővérke természetesen szemrehányóan nézett rá, ám ő most nem tudott ezzel is foglalkozni. Egyszerűen képtelen egyszerre két helyen lenni és kész!

Zaklatottan kiviharzott az épületből, balsejtelem fogta el.

Hanaicsi, a kertváros főtere, péntek, 22:20

Kuroszava Icsiró türelmesen várakozott. Siro nemrég hívta, suttogva elnézést kért, amiért várni kell rá, egy tíz perc és ott lesz. Azt ugyan nem igen tudta mire vélni, miért suttogott a lány. Egy ideig ezen töprengett, eredmény nélkül, majd annyiban hagyta az egészet.

Hamarosan megpillantotta a lélekszakadva rohanó Sirót.

– Szia! Miért nem változtál át? – kérdezte zihálva a lány.

– Nem akartam a tömegbe láthatatlanul érkezni. A fesztivál miatt rogyadásig lesz emberekkel a Siavasze tér.

Siro homlokára csapott:

– Én idióta! – nyögte, ugyanis ő már harcos alakjában volt. – Mindegy. Menjünk! – felült Icsiró mögé.

– Semmi gond – próbálta megnyugtatni az íjhúrként feszülő Sirót, aztán berúgta a motort.

Azonban nem tudta, a lány nyugtalanságának csupán töredéke származik ostoba figyelmetlenségéből. Többet nyom a latba késésének oka, valamint a baljós eseményt előrejelző, gyomortáji, remegő érzés.

Siro empirikus úton megtanulta, ez a zavaró tény rendszerint valamilyen kisebb-nagyobb, ilyen-olyan jellegű katasztrófa előhírnöke. Fogalma sem volt arról, kivel, mikor, hol, miért, mi; csak azt tudta, valami rossz közeleg.

Hanaicsi, Siroszaki ház, péntek, 22:00

Siro épp kapujukat igyekezett hangtalanul kinyitni, amikor a nyakában fityegő Szivárványhártya felragyogott. Azzal tisztában volt, hogy a közönséges emberek ezt sem látják, viszont azzal, hogy az állatokat ez ennyire felizgatja, most szembesült.

Agyament házikedvencük felriadt s hangos, ellenséges ugatással, nem túl bizalomgerjesztő morgással fogadta. Siro hiába próbálkozott a kapu gyengéd, lassú kitárásával, amikor beceneve őrültke hátrébb vonult. Abban a minutumban, ahogy belépett volna, a kutya visszatrappolt, felső ajkát felhúzva rontott neki. Így kénytelen volt felhívni őseit, hogy valaki nevelje meg az állatot legalább arra az időre, amíg bejut a házba.

Odabent lerakta a széken gubbasztó apja elé a doboz cigarettát, amiért elküldte.

A férfi némi, már megszokott sóhajtozást követően felment a hálószobába. Anyja utána kiabált:

– Megmondtam, hogy ne cigizz fent! Fel fogsz gyújtani valamit! Tönkreteszed a házamat – sopánkodta, majd visszatért a tévé bambulásához.

Siro már gondolatban sem kommentálta a dolgot.

Épp indult volna ő is szobájába, hogy gyorsan átváltozzon és eltűnjön, amikor nőnemű szüleje – csakúgy – megjegyezte:

– Jaj, még el kellene mosogatni!

Persze ez a lány számára volt felhívás. Nem kérés és – a látszattal ellentétben – nem feltételes mondat, hanem parancs. Ha ő azt mondta, hogy kellene, az azt jelentette: Takarodj és csináld meg! Ha nem engedelmeskedett, akkor annak mindig meg voltak a következményei.

Siro ismételten nem szólt, bevette magát a konyhába. Vizet eresztett, közben tájékoztatta Icsirót késéséről. Nekilátott, amikor jött a szokásos negédesség:

– Jaj, miért nem hagytad? Csak a reklámot vártam volna meg.

– Nem számít – vetette oda foghegyről, de keze ökölbe szorult. ’Már megint ez az undorító színjáték! Hánynom kell!’

Fojtottan felszisszent, mivel dühét egy – már amúgy is megrepedt – üvegpoháron töltötte ki, ami megadta magát, cserébe viszont szilánkja tenyerébe állt. Mialatt eltüntette szerencsétlen áldozata maradványait, a kettejük közt vonható párhuzamon morfondírozott keserűen. ’Erre most nincs idő!’ – rázta meg fejét.

Tíz percen belül már kint volt teraszán, jorusiként. Leugrott; talpra érkezett, mint a macska. Imádta ezt az alakját. Hétköznapi, igencsak ügyetlen testével szemben démonvadászként meg se kottyant neki ekkora magasság vagy az, hogy helyből kecsesen átlendüljön kerítésük fölött. Ráadásul – bár őrültke nyilvánvalóan látta – nemhogy nem acsargott rá, hanem fülét-farkát behúzva, nyüszítve kotródott el közeléből. Mindezt anélkül, hogy egy ujjal is hozzáért volna.

Hanaicsi, Siavasze tér, péntek, 22:35

Majumi alaposan körülnézett a mellékúton, amely közvetlenül a térre vitt, mielőtt kimondta:

– Fehér tigris.

Néhány másodperc múlva őrült sebességgel iramodott a tömeg felé.

Szora türelmetlenül kutatott parkolóhely után, ami itt, a tértől messzebb eső utcákban is lehetetlennel határosnak bizonyult. Amikor végre megpillantotta áhítata tárgyát, villámgyorsan megpördülve lerakta a Corvette-tet, megelőzve ezzel egy nagycsaládos ürgét, aki öklét rázta felé, mint valami ősember. A srácot most a legkevésbé sem érdekelte idegenek nyomora. Máskor előzékenyebb lett volna, ám ezúttal élet-halál kérdésről volt szó, nem is egyről.

Amint a neandervölgyi fószer elhajtott, Szora elmormolta varázsigéjét, majd immár avatatlan szemeknek láthatatlanul sietett a fesztiválra.

Kuroszava a méltatlankodó autósokkal és gyalogosokkal mit sem törődve haladt előre megállíthatatlanul. Egyszer csak azt vette észre, hogy Siro elereszti. Oldalra sandítva még látta, ahogy a lány bukfencet vetve ér földet, azonnal talpra áll, kirántja hátára csatolt hüvelyükből kardjait és nekiront a közelben ténykedő akumáknak. A látvány ismét annyira elvonta figyelmét, hogy csak az utolsó másodpercben kerülte ki az előtte lefékező BMW-t.

Aono Szora a tér egyik csücskén rohant át, amikor összefutott az MZ-t leállító Icsiróval. A fiú intett neki, majd – anélkül, hogy kérdezte volna − így szólt:

– Ne aggódj, Siro is itt van! – aztán alig hallhatóan: – Shotgun.

Kuroszavát vörös fény árasztotta el.

Majumi saját, megengedhetetlen irracionalitása és érzelmei miatti haragját vezette le az elé kerülő démonokon. Fogát csikorgatva ütött, rúgott, csépelt, feltartóztathatatlanul. Gondolatai dimenziójában minden kíméletlen találat önnön gyenge és bűnnel terhelt valóját érte, ami érdemtelenül vágyik elítélendő dolgokra.

Bár Szora és Icsiró szétvált, mindketten ugyanabban a cipőben jártak. Lövedékeik hiába voltak képesek áthatolni a bámészkodók, sétálgatók, vásárlók testén, ők nem láttak semmit az állandóan eléjük toppanótól, és ez jelentős hátrányt jelentett. Ráadásul aggodalom gyötörte őket. Kuroszava tekintete nemcsak az ellenséget, de Sirót is kereste. Szora gondolatai egyszerre jártak Majumi, Aimi és Harumi körül, vegyítve az őt szorongató balsejtelemmel.

Siro rendületlenül kajtatott a fekete gnómok után, hogy miszlikbe vághassa őket. Harminc után már nem számolta, mennyivel végzett, de szörnyen zavarták az emberek, akik minden talpalatnyi helyen ott voltak. Az eszével tudta, hogy nem tehet kárt bennük, feleslegesen, mert ösztönei végig attól féltek, valakiben kárt tesz. Ezért sokszor reflexből rántotta vissza kardját egy-egy ellensége és közé sétáló ember elől. Ennek ellenére tovább hajszolta a hol apró, vihorászó, hol termetesebb, szörcsögő démonokat.

Valahonnan felülről hátborzongató károgás ütötte meg fülét. Keselyűként köröztek felette vagy négyen. A fiúkat sehol nem látta, így úgy döntött, maga intézi el őket. Felugrott az egyik bódé tetejére, majd onnan elrugaszkodva rögtön levágott kettőt, a harmadik, épp lecsapni készülő dögöt zuhanás közben szelte ketté. Egy sátorponyván landolt, az beereszkedett alatta éppen az eladó orra előtt, aki döbbenetében kiáltani is elfelejtett. A felé repülő szörnyetegbe csimpaszkodott, miután feltornászta magát, felülről átdöfte hosszú, vékony nyakát. Ezúttal azonban elvesztette macska tulajdonságát.

A meghasonlott Majumi tombolása közben nem törődött a szórakozni vágyó emberek hadával. Néha eljutott agyáig, hogy valakin újból szó szerint keresztül gázolt, ütött, rúgott. Nem érdekelte, nem lesz bajuk. Az sem nagyon hatotta meg, hogy harc alatt több tárgyat, kukát, kis asztalt, állványt felborított maga körül, s így a környéken nézelődők ijedten, mérgesen vagy értetlenül kutatták kopogószellemüket.

Megpördült, hogy rendreutasítsa a mögötte álldogálót, amikor lesújtani készülő karja egy épületnyi méretű démon lábával találkozott. Őhatalmassága – a molesztálást érzékelve – dühödten lesújtott a lányra, aki ugyan elugrott előle, mégis egy stand asztalára repült, mindent összetörve. Zúzódásaira fittyet hányva felmászott a mellettük álló kajás konténerszerűség tetejére. Minden energiáját lábaiba koncentrálva, teli talppal nekiugrott a rondaság mellkasának, ezzel levéve őt lábáról. Az óriási zsírpárnákat korcsolyapályának tekintve fejéhez csúszott, amit addig vert cséphadarónak beillő ökleivel, amíg az meg nem adta magát az egész környéket undorító fekete cafatokkal és zselével beborítva.

Majumi zihálva lemászott; levőgőt kapkodva, térdeire támaszkodva igyekezett összeszedni magát. Kimerült volt.

Icsirónak úgyszintén kijutott egy ilyen monstrum. Vagy 15-20 golyót kellett fejébe lőnie távcsöves puskájával, mire hajlandó volt kimúlni. Ahogy a hájas, félhegynyi akuma elterült a földön, Kuroszava megpillantotta Sirót.

Siroszaki Aimi légi akcióját követően borzalmas leszállást hajtott végre. Kardja, amivel a démont nyakon szúrta, beleállt a betonkockák közti résbe. Ő a lendülettől átbucskázott fölötte és hasmánt csúszott a macskakőutánzatokon még két métert. Amikor megmaradt katanájára támaszkodva feltápászkodott, tekintete apjával találkozott. A férfi gyógyszertől és/vagy piától kábultan kacskaringózott kocsija felé, egy üveg borral kezében.

Ledermedt agyának esélye sem volt bármit megfogalmazni, mert szinte azonnal felrúgták hátulról. Az akuma derekára nehezedett, megragadta fejét és – szadista hajlamú lévén – elkezdte a kemény kövezethez csapkodni. Mindeközben valami fura, cserregő hangot adott ki.

Siro izmai megtagadták kétségbeesett parancsát. Fejének minden egyes csattanásával újabb s újabb emlékek törtek elő anyja rikácsolásának kísérő zenéjével.

Kuroszava rémülettől tágra nyílt szemmel meredt a földön fekvő, vérző fejű Siróra, akit még mindig kínzott a démon; körötte társai is rá akarták magukat vetni a lányra. Remegő kézzel, a dühtől és félelemtől elvakultan kibiztosított egy gránátot és elhajította. Későn tért magához annyira, hogy felfogja, milyen ostobaságot tett.

Szora majdnem kiugrott a gatyájából, amikor meghallotta a robbanást. Elengedte a szemmel láthatóan minden energiáját elhasznált Jumit, és a riadt fesztiválozókkal szemben futott bele a füst és porfelhőbe. A lány lassan utána botorkált.

Nem akart hinni a szemének. Siro vértől lucskos hajjal, szanaszét szakadt ruhában, több szilánkkal testében próbált talpra kecmeregni; csak egyik kardja volt nála, de azt megrögzötten szorította. Összerogyott és hányni kezdett.

Ekkor a mindenütt kavargó, sötét porból kivált egy akuma alakja, hogy karmát a lányba mártsa. Szora valamit ordított, maga sem tudta mit. Szélsebesen Siro előtt termett. Ő bizonyult a lassabbnak; még mielőtt ledöfhette volna nyilával a démont, az hirtelen megnövesztette pengeéles körmét, felnyársalva vele. Elhomályosuló tudata még hallani vélte Siro sikolyát.

Icsi megfagyott. Szora ott lógott egy rohadt zombi karmának végén.

Siro könnyei megállíthatatlanul törtek elő, feje majd széthasadt, jóformán csak elmosódott, különböző színű foltokat látott. Elméje nem tudott az eseményekkel lépést tartani. Totális sokk. Ennek dacára teste rögtön mozdult. Állapotának ellenére felállt és katanáját markolatig mártotta a gyilkos förmedvénybe. Elméje elborult.

Aomori Majumi és Kuroszava Icsiró megijedt attól a Siroszaki Aimitől, akit most láttak. Mintha ő maga is egy brutális bosszúálló démonná vált volna. Szigorú arccal, különös fényben égő szemekkel, üvöltve, tőle szokatlan kegyetlenséggel végezte ki az ott lézengő néhány szörnyet. Mielőtt megölte volna őket, levágta végtagjaikat, majd betonon fetrengő maradékukat rugdosva mantraként ismételgette: Pusztulj meg te rohadék! Hosszú felsőjét, amely már így is vértől csatakos rongyok cafatja volt, teljesen átitatta az akumák fekete testnedve.

A megrökönyödéséből feleszmélő Majumi Jamamoto Akirának és valami ismeretlen nőszemélynek segített Szora testét elvinni.

Icsiró visszaváltozott, ahogy mindannyian. Halkan odalépett az utolsó áldozata fölött álló Siróhoz, aki továbbra is úgy szorongatta katanáját, hogy ujjai teljesen elfehéredtek. Pedig valójában már semmi sem volt kezében.

Siro elszédült, elgyengült, molekulányi erő nem maradt benne. Lábai összecsuklottak alatta, ám valaki elkapta és karjaiba vette.

– Ha lehet, ez egyszer ne ellenkezz! – kérte rekedten suttogva Icsi.

A lány aprót bólintott, ettől is úgy érezte, mindjárt megint elokádja magát. Legyűrte késztetését, és arcát a fiú vállgödrébe temette.

Az ismeretlen eredetű robbanás miatt felajzott hangyabolyként viselkedő emberek meglepetten bámultak rájuk.

Hirdetés jellegű közlemény: Üdvözlet mindenkinek! A könyv, aminek a fejezeteit továbbra is felrakom ide, megvásárolható a következő oldalon: http://publioboox.com/hu_HU/angel-with-a-shotgun. Nem, nem kötelező dolog, csupán azoknak szántam, akik esetleg más formában jobban szeretnék olvasni. Tudom, nem a legjobb, de végül is valahol el kell kezdeni. Az ára sajnos, a kiadás formája miatt elég magas, többek közt ezért tettem ide is fel a könyvet. További jó olvasgatást! :)

Szólj hozzá

bukás angyalok csapat démonok démonvadász Regény Shinwano Ichigo Angel with a shotgun Kuroszava Icsiró Siroszaki Aimi Aomori Majumi Aono Szora jorusi