2016. aug 12.

Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 9.

írta: Aoi Sakura
Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 9.

Csapat

 

A titokzatos hölgy

 

Hanaicsi, valahol a Siavasze tér közelében, péntek, 23:21

– Ő meg kicsoda? – kérdezte bágyadt hangon Siro.

Egy kisebb parkban voltak. Szora testét egy padra fektette Akira és Majumi. Az ismeretlen, idősebb nő letérdelt mellé, és kezeit a fiú hasfalán tátongó luk fölé rakta.

– A tanítóm, Kurínkava Jumiko – válaszolta Akira.

Leült a lány mellé, biztatón rámosolygott:

– Nem kell aggódni, hamar meggyógyítja.

– Elmondanátok, mégis mi a jó büdös francot műveltetek? – hangzott fel Aomori kisasszony dühödt számonkérése.

Siro fejébe újabb görcs állt, még mindig émelygett. Icsiró, aki tőlük valamivel távolabb, gondterhelt arccal, keresztbe font karral állt, most szomorúan és kérdőn nézett Majumira.

– Igen, te és a kis hölgyeményed! – felelte megvetően a lány. – Majdnem kicsinálták Szorát, és egy rakás ember szenvedett sérüléseket!

– Senki nem csinált ki senkit. A bugyuta emberek meg saját hibájukból sérültek meg, mert tekintet nélkül másokra, igyekeztek menteni nyavalyás kis életüket – szólt közbe higgadt, mély, ám ellentmondást nem tűrő hangon Akira tanítója.

Siro kíváncsian figyelte az asszony ténykedését. Kurínkava Jumiko sem épp hétköznapi jelenség volt. Égőpiros frizurája úgy festett, mintha most lépett volna ki a szalonból. Arca és egész valója nemességet, szépséget és alázatot sugárzott. Ráncokat csupán szeme sarkában látott, amelyek ugyanolyan mélybordóak voltak, akárcsak Akirának. Ruhája hófehér, és leginkább az indiai szárira hasonlított. Kezei még mindig Szora csúnya sebhelye fölött voltak. Jobb tenyeréből fehér fény áradt, míg baljának ujjait valamiféle fekete energia lepte el, amit néha lerázott magáról.

A lány érdeklődését látva Akira halkan magyarázni kezdett:

– A jobb kéz mindig energiát ad le. A mesterem különböző gyógyítóerőket küld a társad testébe. A ballal energiát vesz fel. Elszívja a szennyeződéseket a sebből, ám nem hagyja, hogy azok belé áramoljanak. Ezért látod kívül, és ezért tisztítja meg időről időre ezt a kezét.

Siro saját végtagjait kezdte el vizsgálgatni.

Majumit legkevésbé sem izgatta ez a téma, a felelősségre vonásnál volt leragadva.

– Tojom le a maga véleményét – szólt a nőnek, jelezve ezzel mindenkinek, ő bizony nem végzett.

– Icsiró! Minek kellett ezt csinálnod? Felfogtad te, mit tettél? Halálra rémítetted az embereket! Nézz rá Siróra, hogy néz ki! Te pedig – itt az említetthez fordult – jobban teszed, ha elgondolkozol azon, hogy egyáltalában szükség van-e arra, hogy harcolj, ha másnak kell megmentenie téged.

– Mi lenne, ha megnyugodnál? – kérdezte közben halkan Akira, ám a kedélyeket cseppet sem sikerült lecsillapítania.

Siro hallgatott ellentétben Icsiróval.

– Ezt azonnal vond vissza! Mégis hogy képzeled, hogy őt hibáztatod? Te is járhatsz még úgy, hogy másnak kell kisegítenie! Vagy talán te…

– Fogd be! Te sem vagy nála jobb! Gyenge vagy és mérhetetlenül ostoba – sziszegte Majumi.

Annyira elvakította igazságszolgáltatói szerepe, hogy teljesen váratlanul érte Siro ökle.

– Te kussolj! – csupán ennyit mondott a földön fekvő lánynak.

Az döbbenten tapogatta arcát, szájában vér fémes ízét érezte. Siro szemeitől minden egyes szőrszála égnek meredt. A lány olyan szigorúan és megvetően nézett le rá, hogy menten elszégyellte volna magát, ha nincs az a fene nagy egója és büszkesége, ami nem hagyta, hogy megadja magát.

Felállt, hogy visszaüssön, azonban ekkor felcsattant Jumiko:

– Meg ne próbáld!

Icsi alighogy elkapta Sirót, aki hirtelen mozdulatainak köszönhetően ismét annyira elszédült, hogy nem tudott talpon maradni. Nem győzte a fiú értésére adni, hogy nem a legjobb ötlet őt ölelgetni, mert bizony megint rókázni fog. Ellökte őt, és diszkréten a virágágyasra hányt.

– Kira, légy szíves, ültessétek le, és ha lehet, maradjon úgy! Máris meggyógyítom. Valószínűleg súlyos agyrázkódása van – kérte Jumiko, aztán folytatta: – Nem tudom, ki vagy, de te vagy a legostobább, legönzőbb és legkegyetlenebb. Nem látsz semmit, nem értesz semmit, és a legkevésbé sem törődsz mással, mint ami a te illúziód.

– Mintha tudna maga bármit is!

Majumi nem volt hajlandó ezt tovább hallgatni, azonban – ismeretlen okból – nem bírta egyetlen izmát sem használni, hiába küldte ki agya a parancsot.

– Mit tett velem?

– Csupán blokkolom az elméd és tested kapcsolatát, mert nem árt valakinek megleckéztetnie – felelte teljes természetességgel a nő. – Ostoba vagy, mert nem látod, hogy – minden kudarc ellenére – a társaid kezdik megérteni, ebben együtt vagytok benne, és nem tehettek úgy, mintha semmi közötök nem lenne a másikhoz. Mindkettőjükön számonkérted hibájuk s tévedésük, ám valójában mindenki hibázott. Kollektíven később értetek ide, mint az elvárható. Igen, a lány bajba került, Icsirónak nem kellett volna egy ilyen tömegben gránátot használnia, hiába nem okoz sérülést. Szora is meggondolatlan volt, te pedig gyenge és nem az erőd hiánya, hanem a tudatlanságod miatt. Ezért fogyott el teljesen az energiád, ami jorusiként ritkán történik meg, ha tisztában vagy a lélek alapvető tulajdonságaival. Ha a többiek szintén ilyen vakok lennének, rég megfertőződtetek vagy meghaltatok volna. Minden lőszer elfogyott volna, Siro nem tudta volna megmenteni a haláltól társát. Te vagy az egyetlen, aki képtelen mással együttműködni, aki érzéketlen, és aki a legfejletlenebb.

– Azért nem kell ennyire durvának lennie – jegyezte meg Siro.

Az öreg hölgy felnevetett:

– Ezt pont te mondod?

Jumiko befejezte Szora gyógyítását, és továbbra is kuncogva a lányhoz lépett. Figyelmen kívül hagyva meglepődését, homlokára helyezte jobb tenyerét.

– Nem kell aggódni, a barátodnak már kutya baja. Nemsokára magához tér.

Siro lehunyta szemét, érezte, ahogy fájdalma és szédülése alábbhagy. Ezzel egy időben teljesen más helyen találta magát. Hatalmas falak előtt állt, melyek áthatolhatatlannak tűntek, ám ő mégis tudta, hogy a falon belülről jött. A másik irányba tekintve az ismeretlen hölgyet látta.

– Mindannyian nagy veszélyben vagytok, de ő rád vadászik – mondta Jumiko, utána kámforrá vált.

 ’Ő rám vadászik? Ki az az ő? Mit akar tőlem?’

– Végre te is felébredtél! – hallotta Szora hangját, majd teljesen feleszmélve megpillantotta feszült arcvonásait.

– Mondtam, hogy nem lesz baja – szólt gyengéden Akira.

– Jól vagyok – erősítette meg Siro mosolyogva, miközben felült. – Bár nem emlékszem, hogy sikerült elaludnom.

– Az a nő altatott el, amíg gyógyított – felelte Icsiró.

– Látom, ti is egyben vagytok, de hol van Majumi? – kérdezte a lány.

– Elment, még akkor, amikor Jumiko gyógyítani kezdett téged – érkezett a válasz ezúttal Akirától. – Remélem, előbb-utóbb megbékél – tette hozzá.

– Őszintén, nem tudom, mi ütött belé, de valahogy észre kell térítenünk – mondta Szora. – Különben elveszítjük, így vagy úgy, nem a mód a lényeges.

– Az biztos, hogy segítségre szorul, viszont fogalmunk sincs, valójában mi a probléma – folytatta Icsiró, akitől Siro vette át a szót:

– Mert nem ismerjük. Hiszen alig tudunk egymásról valamit! Pedig Jumikónak igaza van, ebben együtt vagyunk benne, s külön-külön vajmi kevés az esélyünk.

– Csapatként kell csinálnunk vagy sehogyan – jelentette ki Szora.

Hanaicsi, Siroszaki ház, szombat, 02:13

’Miért? Miért mondta ezt? És miért ilyen homályosan?’

Siro ide-odaforgolódott az ágyban. Képtelen volt elaludni. Folyamatosan azok a szavak jártak fejében: de ő rád vadászik. Ez a négy szó önálló életet élt, s fel-alá száguldozott benne.

’Kurínkava Jumiko.’

Jó néhány információt megtudtak róla Akirától, aki – nem mellesleg – az unokája; mégsem jutatta előbbre egyik se. Meg volt róla győződve, hogy az a válasz, amire neki lenne szüksége, nincs a fiú birtokában.

A Kurínkava család annak az első két bjakurennek a leszármazottja, akik úgy vélték, meg kell őrizniük képességeik tiszta vérvonalát. A gyermekek közül egynek mindig, mindenképp egy másik bjakurennel kellett házasságot kötnie, és utódokat nemzenie. Ez törvény volt. Maga Jumiko asszony is ezt a hagyományt követte. Két fia és egy szem lánya szintén ebben a szellemben alapítottak családot.

Jamamoto Akira Jumiko lányának fia. Amíg az asszony két fia elköltözött, addig lánya itt maradt, és férjével együtt rendületlenül végezték feladatukat. Jó kapcsolatban álltak az akkori jorusigeneráció tagjaival, s számtalanszor segítettek nekik.

13 éve egy éjjel egyszerűen eltűntek, a jorusikkal együtt. Minden valószínűség szerint meghaltak. Így aztán Akirát négyéves korában örökbe fogadta egy gyermektelen pár. Arról már nem szólt a fáma, mégis miért nem a nagymamánál helyezték el. Egy biztos, ez a bizonyos felmenő csupán erejének megjelenését követően lépett színre Kira életében, és most az övében.

Hanaicsi, Kodai városrész, szombat, 05:36

Kuroszava Icsiró valami rémségesen ostoba, értelmetlen álomzagyvaságból ébredt. Még túl korán volt, ezért megpróbált visszaaludni. Eredménytelenül, mert, miután álombéli emlékeinek foszlányai eloszlottak, eszébe jutott a tegnap éjjel.

Kurínkava Jumiko meggyógyította Sirót is, aztán adott egy telefonszámot, címet, hogyha megint megsérülnének, hívják őt vagy Kirát. Ezután nemes egyszerűséggel lelécelt, holott Icsirónak még lett volna kérdése.

Azóta már elfelejtette, hogy mit is akart akkor. Ugyanis, amikor követve őt, befordult volna a következő sarkon, Akemi hangja ütötte meg fülét. A falhoz lapult és kilesett, tényleg ők voltak: Jamada Akemi és Kurínkava Jumiko. Álltak egymás mellett s anélkül beszéltek, hogy a másik felé fordultak vagy egyáltalán néztek volna.

– Mit mondtál a lánynak? – kérdezte Akemi elfojtott indulattal hangjában.

– Csupán figyelmeztettem

Csönd telepedett közéjük.

– Nem kell ellenőrizgetned. Nem mondom el neki, bár szerintem feleslegesen titkolózunk – folytatta Jumiko.

Akemi felmordult:

– Senki nem kérdezte a véleményed! Remélem, nem kell emlékeztetni, ki kicsoda itt. A továbbiakban nem szólsz semmit!

Erre Jumiko meghajolt Akemi előtt.

– Ahogy kívánod.

Minden külsőség ellenére ki lehetett érezni a gúnyt hangjából, ám a másik ignorálta, és szó nélkül továbbsétált az utcán.

Icsiró nem értette. Akárhogy gondolkodott, akárhányszor idézte vissza Jumiko Majumihoz intézett szavait, abban nem talált semmi rejtélyeset. Persze nem tudta, hogy végig rossz helyen keresgélt.

 

 

Hirdetés jellegű közlemény: Üdvözlet mindenkinek! A könyv, aminek a fejezeteit továbbra is felrakom ide, megvásárolható a következő oldalon: http://publioboox.com/hu_HU/angel-with-a-shotgun. Nem, nem kötelező dolog, csupán azoknak szántam, akik esetleg más formában jobban szeretnék olvasni. Tudom, nem a legjobb, de végül is valahol el kell kezdeni. Az ára sajnos, a kiadás formája miatt elég magas, többek közt ezért tettem ide is fel a könyvet. További jó olvasgatást! :)

Szólj hozzá

angyalok csapat démonok démonvadász Regény Shinwano Ichigo Angel with a shotgun Kuroszava Icsiró Siroszaki Aimi Aomori Majumi Aono Szora Yamada Akemi Yamamoto Akira Kurínkava Jumiko