2016. aug 17.

Ezakiya „Senshi” Keiko: Infancia – Mozaikok a múltból

írta: Aoi Sakura
Ezakiya „Senshi” Keiko: Infancia – Mozaikok a múltból

3. Napraforgó-lakoma

boy_copy.jpgNyolcéves kora környékén Apa vett egy kombájnt, ami olyan két-három évig volt meg, aztán el kellett adniuk anyagi nehézségeik miatt.

Gondolom, sokan vannak, akik nem nagyon láttak még ilyet. Hatalmas gép; tényleg óriási, zöld masina. Na, jó, nem mindegyik zöld, az övék az volt. Olyan, akár egy nagyra nőtt fura állat. A hátsó része leginkább egy pók hatalmas potrohára hasonlít, csak kicsit szögletesebb. (Jó lehet, hogy azt nem így hívják. Elnézést kérek az ebben a témában jártasabbaktól.) A feje ehhez képest, ami itt a vezetőfülke, elég kicsi. Az arányokat még jobban torzítja a bizarr, nagy méretű, széles száj. Az alsó ajka sok-sok háromszög alakú pengéből áll, a felső pedig egy ötszögletű (vagy hat?) henger. Ez utóbbit igen nehéz leírni, szóval aki tényleg nem látott még ilyet és kíváncsi, írja be a gugliba és nézze meg.

Sindzsi szeretett fent ülni, magasan a vezetőfülkében. (Oda feljutni olyan volt, mint megmászni egy hegyet.) Egészen más volt onnan a világ.

Apa aznap is magával vitte. Már órák óta arattak. A fülkében csak egy ülés volt, úgyhogy egy idő után meglehetősen kényelmetlenül érezte magát Sindzsi.

Mikor már a harmadik helyhez értek, Apa mondta neki, hogy nyugodtan menjen le és mászkáljon egy kicsit a környéken.

Ameddig a szem ellátott, mindenütt különféle növényekkel teleültetett mezők. Az egyik közeli földön rengeteg napraforgó sorakozott egymás után. Sindzsi odasietett.

Otthon sokat szotyiztak, főleg amikor Apa tévézett. Persze Anyával sokat veszekedtek azon, hogy ki mit akar nézni. Anya mindig sorozatot vagy romantikus filmet akart, Apa meg valami akciófilmet vagy meccset, Sindzsi meg leginkább egyiket sem. De ez most mellékes.

Sindzsi tudta, hogy ezeknek a nagy, sárga virágoknak a közepén ülő sötét magjai a szotyi, csak azt már megpörkölik vagy mi. Ettől ő még úgy gondolta, meg lehet azt így is enni, és nekilátott. Kicsit más volt, de jó, csupán mindene sötétlila színt öltött és csúszós lett a sok olajtól. Ez különösebben nem zavarta.

Az már sokkal inkább, amikor otthon Anya veszekedett, mert csupa maszat. Apát is lehordta, hogy miért engedte őt szélnek, akár el is tűnhetett volna! Sindzsi ezt gondolatban kikérte magának. Már nem egy pisis csecsemő! Egyébként is azt a gigantikus monstrumot kilométerekről is látni lehetett. Maximum akkor tévedhetett volna el, ha elmegy egészen a távolabb sötétlő erdősávba. De mégis kinek lenne ahhoz kedve? Sokkal érdekesebb volt az a rengeteg napraforgó. A sok-sok kisebb-nagyobb sárgálló virág. Közepükben gonosz, sunyi manóként kuksoltak a magok.

Anya sokkal inkább zavarta. A hülye, álszent aggódás, miközben ő sokkal, de sokkal többet ártott Sindzsinek, mint az, hogy egy kicsit elkóborolt és összekoszolta magát. Jó az a lila szín még egy darabig az ujjain maradt, ám aztán lassan elhalványult és néhány nap múlva nyoma sem volt.

Nem úgy, mint annak amikor Apa „véletlenül” belenyomta alkarjának bőrébe az égő cigit. És még mennyi, más számára láthatatlan nyomot hagytak a lelkében, pszichéjében a szülei! Például Anya megmagyarázhatatlan idegrohamai, amikor Sindzsi mit se tett, mégis az asztalba csapkodta a fejét vagy a mosdókagyló hideg vizébe nyomkodta le.

Sok-sok ilyen árnyék leskelődött rá bensőjének szobáiban. Azonban ahogy ott ült a hihetetlenül kék ég alatt egy nyári napon, ölében a nagy sötét tányérral, melyet sárga szirmok ültek körül, egy sokkal kellemesebb árnyék vetült rá és köszöntötte.

Apa egyik barátja volt. Magas; haja tömött, hullámos és hamuszürke, akárcsak bajusza. Bőre naptól cserzett; szemei szép szürkék, leheletnyi kékkel megspékelve. Szemei sarkában mély barázdák, mint a homlokán. Ahogy rámosolyog, a szemek körüli ráncok összetömörülnek és megjelenik néhány újabb.

Ennek a barátnak volt lent, a folyó parton egy telke, ami csudálatos egy hely. Erről azonban majd csak később mesélek. 

 

Szólj hozzá

fájdalom lakoma harag napraforgó Egyéb Sindzsi Infancia Mozaikok a múltból Ezakiya "Senshi" Keiko