2016. aug 26.

Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 11.

írta: Aoi Sakura
Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 11.

Csapat

 

Harag

 

– Mégis mit csináltatok? – üvöltött fel Majumi.

A fáradtságtól és fájdalomtól pihegő, ám végső soron boldog hármas döbbenten kapta fejét a sátor irányába.

– Te meg mit… – hebegte Szora.

– Itt most én kérdezek – mondta minden egyes szót külön kihangsúlyozva a lány.

Lecsúszott a sátor ponyváján; kecsesen talpra érkezett. Feljebb tolta fején a sapkát, türkiz tekintetét hol Szorára, hol Siróra függesztette.

Icsirónak ez nagyon nem tetszett. ’Nem tudom, mi van vele, de valami nagyon nem stimmel.’

A fiú Majumi és Siro közé állt, és Aomori minden mozdulatát ugrásra készen leste.

– Szóval elmesélnétek nekem, hogy honnan szedtétek már megint ezeket a trükköket? – érdeklődött az megvető, mély hangon.

– Jumi, figyelj! Nem tudom, mit akarsz ezzel, de személy szerint csak azt követtem, amit hallottam – válaszolt Szora nyugodtan, azonban ő is érezte azt a nyomasztó és baljós energiát, ami a lányból áradt.

– Hallottál?! Milyen hülyeségről hadoválsz itt? – közben megindult a fiú felé.

Icsiró határozottan figyelmeztette:

– Elég ebből, Majumi!

– Nézd, ez van. Talán nincs látható vagy racionális eredete, oka, legalábbis számodra, ámde kaptunk valamit, és van egy feladatunk. Mindőnknek. Számít az, hogy kinek milyen formában nyilvánul meg az az erő, ami segít véghez vinnünk ezt? – magyarázott halkan Siro.

– Szánalmas vagy! – kiáltotta a másik. – Még hogy erő, amit kaptunk?! Olyan valaki nekem ne beszéljen erőről, aki hétköznapi valójában egy senki. Egy kis, kényelmes családi fészek melegében felnövekedő kisasszony!

Ekkor ráharapott nyelvére; ez volt az utolsó dolog, amit még érzett.

– Most már elég lesz! – szólt Kira, földre fektetve a kiütött Majumit, majd felsóhajtott: – Ejnye, hát mégis csak neked volt igazad. Tényleg betegesen féltékeny és irigy a többiekre – szavait a megérkező Jumikóhoz intézte.

– Szervusztok! Látom, megint adtatok nekem munkát – köszöntötte őket az idős nő nem kommentálva unokája szavait.

– Álljunk csak meg! – kezdte Icsiró.

– Miért lenne ránk féltékeny? – fejezte be Siro.

Szora hallgatott, és ájult társukat nézte. ’Erő? Hétköznapi való? Család? Tényleg, ő egyedül él. Azt ugyan nem tudom, családja miként került ki a képből, de minden bizonnyal rengeteg megpróbáltatás áll a háta mögött. Erő, miért a testi erő? Miért az a fontosabb neki? Ráadásul elkülöníti az erőnket tőlünk. Ezzel azt akarja alátámasztani, hogy ő az erősebb. Megtagadja tőlünk és ettől az egésztől a hitelességet, pedig saját maga is kétségtelenül részese ennek.’

– Ne vágj már ilyen képet! Nem lesz semmi baja, csak alszik – zökkentette ki gondolataiból a most is nyugodt és mosolygós Kira.

Szora bólintott, nem akart magyarázkodni, holott nem a lány testi épsége miatt aggódott.

Amíg Kira Szora gyógyítását vállalta magára, addig Jumiko Siro sérült vállát vette kezelésbe.

– Miért? Ki tudja azt. Miért kellene mindig az, amit más kapott? – kezdte Jumiko. – Mert nem látja, neki mi adatott, vagy felül akarja bírálni a döntést. Ez azonban többféle dologból fakadhat. Van, akinek soha semmi nem elég, mert mindent akar. Van, aki másféle életet szeretne. Van, akinek semmi önbizalma nincs vagy nem szerették, megfosztották attól, hogy értékelni tudja képességeit, hiszen azok nem bizonyultak megfelelőnek. Sokféle formája s útja van annak, hogy ez kialakuljon, s nem minden esetben lehettek képesek neki segíteni.

Siro hallgatott, akárcsak az előbb Szora, Majumit fürkészte. Arca aggodalom, szomorúság, ugyanakkor valami furcsa eltökéltség egyvelegét mutatta.

’Való igaz, hogy nem ismerlek, nem ismerünk, azonban akkor is szeretnélek megérteni, és – amennyire erőmből telik – segíteni. Bár fogalmam sincs, hogy kezdjek hozzá, hisz valamiért épp rám haragszol leginkább, sőt lehetséges, hogy én vagyok itt az egyetlen, akire igazán dühös vagy.’

– Bár én, őszintén, inkább megválnék tőle a helyetekben – mondta Jumiko felemelkedve az immáron gyógyult Siro mellől.

– Megválni tőle? – kérdezte Szora meglepetten.

– Még ilyen ostobaságot! – horkant fel Icsiró.

– Úgy gondolod? Hiszen még a kristályt is eldobta, állandóan problémázik és közvetlen fenyegetés számotokra – sorolta az asszony.

Siro keze ökölbe szorult, fogait erősen szorította.

– Elég legyen! Eszünkben sincs megválni tőle. Nem egy papírfecni, amit csak úgy elhajítunk – szólt ellentmondást nem tűrő hangon.

Szavaiból és szemeiből olyan határozottság érződött és áradt Jumiko felé, amitől a nő akaratlanul is összezárta ajkait, mozdulni s még gondolni sem mert ennek az energiának a jelenlétében.

Siro lehajtotta fejét.

– Kérem, ebbe ne szóljon bele! A segítségükre kell támaszkodnunk, és hálásak vagyunk, viszont én sem szólok bele, ön mit tesz más bjakurenekkel.

Jumiko hirtelen felkacagott; mindhárman döbbenten bámultak rá. Kira – szokásához híven – csendesen mosolygott.

– Benned aztán van ám erő! – szólt továbbra is nevetve az asszony.

Unokája, aki éppen Majumi ernyedt testét vette karjába, elismerően helyeselt:

– Bizony, nem is tudom, mikor volt utoljára, hogy valaki elnémította nagyit, miközben valamin bosszankodott vagy magyarázott.

A földön ülő hármas felé fordult.

– Majumit hazaviszem, de nem kell félni, nem teszek vele semmit – folytatta.

– Viszlát! – köszönt el Kurínkava Jumiko.

Két perc nem telt el, elnyelte őket a hajnali köd.

– Én ezt nem értettem – vallotta meg Icsiró.

Szora meglapogatta szerteszét álló szőke tincseit feje búbján.

– Se baj, Kuroszava, senki se vár tőled ekkora teljesítményt.

Rögvest lehervadt arcáról a mosoly, amikor Icsiró ököllel orrba nyomta.

– Pofa be, pénzes varázsfiú! – kiabálta neki.

Szora orrát tapogatva, náthás hangon reagált.

– Csak vicceltem, te nagyon hülye!

Siro, aki először csak felvont szemöldökkel figyelt, most felállt.

– Ha én hülye vagyok, akkor te meg… – kezdte Icsi.

– Elég, fogja be mindkettő! – kiáltotta Siro, miközben mindkét srácnak kiutalt egy taslit.

Azok most úgy tettek, mintha nekik úgyszint fájna. Nem akarták ugyanis, hogy a felpaprikázott, büntetés-végrehajtástól ismét lesérült Siro még mérgesebb legyen.

– Hogy nektek milyen kemény fejetek van! – nyöszörögte a lány kezeit dörzsölgetve. – Viszont vita helyett, nekünk se ártana eltűnni, még mielőtt a tömeg visszajön.

Erre a két fiú is felpattant.

– Kérem, várjanak! – szólalt meg mögöttük egy idős férfi zengő, érces, ám kedves hangon.

Megpördültek. A szentély főpapja volt az, aki mélyen meghajolt előttük.

– Köszönöm szépen.

Mindhárman zavarba jöttek, mivel a férfi még mindig ugyanabban a pózban volt. Siro kínosan mosolyogva válaszolt, és élénken gesztikulált mellé:

– Ugyan, nincs mit, ez a dolgunk. Szóval nem kell ez…

A főpap láthatólag meghökkent reakciójukon, mindenesetre legalább felegyenesedett.

– Értem. Hálás vagyok önöknek.

Ettől a hivatalos hangnemtől mindannyian rosszul érezték magukat.

– Isten áldja meg önöket! – kívánta nekik.

– ÖÖÖ… köszönjük – habogta Szora, majd elindultak a vonatállomásra.

’Azt hiszem, már megáldott minket’ – válaszolt a férfinak gondolatban Siro, közben az éjszakai égre tekintve.

– Minden rendben? – érdeklődött szokásos, aggodalmas módján Szora.

– Igen, nem kell mindig féltened, Tyúkapó – felelt a lány.

– Tyúkapó? – ismételte meg Icsiró.

– Nincs is ilyen kifejezés – vetett ellen Szora cseppet durcásan, amiért gondoskodó természetét cukkolják.

– Dehogy nincs – kontrázott Siro. – Olyan vagy, mint egy tyúkanyó, de annak csak nem hívhatlak, tekintettel arra, hogy pasi vagy. Ezért Tyúkapó a neved.

Szora leverten vette tudomásul új becenevét.

– Szerintem tök jó ötlet – biztatta a lányt Icsiró vigyorogva.

Szora legszívesebben elsüllyedt volna.

– Ti meg zakkantatok! – motyogta.

– Ugyan már, ne morogj! – mondta neki nevetve Siro.

– Miért akkor Kutyaapónak hívsz?

– Öregem! – sóhajtott fel a gyenge poén után Kuroszava. – Szerintem menj vissza aludni!

– Boldogan – mondta Szora, aki nem rajongott ezért a végtelennek tetsző sétáért.

 

Hirdetés jellegű közlemény: Üdvözlet mindenkinek! A könyv, aminek a fejezeteit továbbra is felrakom ide, megvásárolható a következő oldalon: http://publioboox.com/hu_HU/angel-with-a-shotgun. Nem, nem kötelező dolog, csupán azoknak szántam, akik esetleg más formában jobban szeretnék olvasni. Tudom, nem a legjobb, de végül is valahol el kell kezdeni. Az ára sajnos, a kiadás formája miatt elég magas, többek közt ezért tettem ide is fel a könyvet. További jó olvasgatást! :)

Szólj hozzá

angyalok csapat harag démonok démonvadász Regény Shinwano Ichigo Angel with a shotgun Kuroszava Icsiró Siroszaki Aimi Aomori Majumi Aono Szora jorusi Yamamoto Akira Kurínkava Jumiko