2016. okt 28.

Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 20/2.

írta: Aoi Sakura
Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 20/2.

Őrültek Társasága

 

Az új ellenség (folytatás)

 resize.png

Hanaicsi, külvárosi raktárterület, kedd, 02:44

Már vagy két kerület óta üldözték az akumákat, amelyek úgy menekültek előlük, hogy minden eddigi tapasztalatukat meghazudtolták. Voltak vagy két-háromszázan, így hiába irtották őket amennyire kutyafuttában, lóhalálában tudták, a fogócska tovább folytatódott.

– Ezek a rohadt zombik igencsak megizzasztanak – zihálta dühösen Icsiró.

– Ne nyávogj, Kuroszava! – intette le Szora.

– Mintha te nem köpnéd ki a tüdődet! – ágált Jumi, ez a végtelen üldözés az ő harcművészeti állóképességének is betett.

Siro szótlanul futott tovább, közben lekaszabolva néhány lemaradót. Agya folyamatosan dolgozott, próbálta kitalálni, ezúttal vajon milyen helyre, milyen csapdába csalják őket? Mi lesz Akuma következő húzása?

Mivel minden érzékével sejtette, hogy meghatározott cél felé tartanak, ahol minden bizonnyal valami nagyobb kihívás vár rájuk, megállta késztetését, hogy Kint előhívva elpusztítsa a démonokat.

Hirtelenjében minden akuma eltűnt, és ők ott álltak a kihalt, pusztuló, mélységes csöndbe burkolózó raktárterületen. Előttük a 313-as raktár rozsdásodó épülete magasodott.

– Azt hiszem, megérkeztünk – suttogta Siro.

Bár a démonoknak nyoma sem volt, nem változtak vissza. Feszülten kémlelték a környéket, minden apró hangra odakapták fejüket, de semmi. Aztán egyetlen pislogásnyi idő alatt rájuk támadtak, ám nem akumák és még csak nem is dyavolok.

Szora tarkójának feszülő, hideg fémet érzett.

– Ne mozdulj, különben szétloccsantom a fejed! – figyelmeztette egy fiatal férfihang.

A harcedzett Jumi macskaügyességgel kerülte el a rá rontó punkcsaj ütését, majd felé lendülő lábát elkapta és megreptette egyetlen rúgással. A tarajos sül azonban nem vesztette el hidegvérét, talpra esett, majd ismét rátámadt.

Siro egy melegítős nőszeméllyel került szembe, aki hozzá hasonlóan katanával küzdött, ám csak eggyel. Bal kezében a hüvelyt szorongatta, és mesterien védekezett vele.

Még mielőtt Kuroszava eldönthette volna, melyik égből pottyantat lője le először, kardpenge feszült torkának. Szeme sarkából egy színesen kidekorált kart pillantott meg.

– Hölgyeim! Mi lenne, ha befejeznék a hadakozást? – érdeklődött az Icsirót fogva tartó Egyeske.

– Már amennyiben nem szeretnétek, hogy a két kiscsávó megmurdáljon – folytatta Szora mögül Ren.

Jumi és Siro egyszerre merevedett meg, azonban továbbra sem lazítottak, fél szemük ellenfelükön, a másik Renen.

– Mit akartok tőlünk? Kik vagytok? Mi közötök Akumához? – faggatózott Siro.

– Vagy a kis szörnyikéihez – fűzte hozzá Jumi.

Ren kacagva figyelte Sirót.

– Úgy látom, te vagy köztetek a góré.

– Köztünk nincs olyan, és ne terelj! – felelte ingerülten a lány.

– Csigalom! Mi lenne, ha ezt nyugodtabban, kellemesebb körülmények közt beszélnénk meg? – javasolta Ren és közben elrakta automata pisztolyát.

– Mondja ezt az, aki ránk támadt a csürhéjével – ironizált Jumi.

– Csak leteszteltünk titeket. Én Ren vagyok – mutatkozott be Szora túszul ejtője. – Ők itt sorban: Nyolcaska – a punkcsaj biccentett. – Ketteske – a melegítős nő elrakta kardját. – és Egyeske – így a végére Icsiró is kiszabadult.

– Milyen eredeti! – gúnyolódott Siro.

– A nemszázaska jobban illene rátok – morogta Kuroszava.

– Ti mindig ennyit pofáztok? – tudakolta közönyösen Egyeske.

Némi lépcsőzést követően egy rideg, mocskos és rendetlen egykori irodában lyukadtak ki, amely leginkább egy csöves tanyára hasonlított jelen állapotában.

– Legyetek üdvözölve a mi kis birodalmunkban! – csicseregte egy hippi és plázacica keverék.

Jumi zsigerből rágrimaszolt.

– Szóval? Mit kerestek itt? Jorusik vagytok? Ez a harcos alakotok? Miért nem változtunk vissza? Hova tűntek a démonok? – sorolta Siro.

– Nyughass már! – morrant Egyeske, akinek nem igazán volt ínyére ez a kihallgatási stílus.

– Hűtsd le magad, Egyeske! – figyelmeztette Ren, akin szokás szerint ott csimpaszkodott Miu.

– Igen, ez a harcos formánk, ami a tieteknél jóval ízlésesebb – szólalt meg a piperkőc Hatoska cseppet sem férfias hangján.

– Jesszus, egy buzi! – nyögte Icsiró.

A sértett Hatoska ráförmedt, már ha nála lehet ilyenről beszélni.

– Drágám, az ilyen kifejezések nem igazán szalonképesek.

– Hát, én itt egy fia szalont nem látok – kontrázott Jumi, akinek az összes haja égnek meredt az ilyen selyemfiúktól, legyenek bármilyen szexuális beállítottságúak.

– Milyen otromba! – nyafogta Miu.

Ren a szemeit forgatva elbődült:

– Elég a hisztiből! Ti meg fogjátok vissza magatokat! – utóbbi mondatát Siróékhoz intézte. – No, akkor kezdjük sorjában! Igen, jorusik vagyunk és ez az átváltozás utáni alakunk. Mivel mi már ismerünk titeket és a képességeitek, bemutatnám a mi kis csapatunkat, aztán rá térhetünk a többire.

Utolsó félmondatánál dühösen villant szeme az újból faggatózni vágyó Siróra.

– Én Ren vagyok, és két automata pisztollyal nyomulok. Ő itt mellettem, Miu, a társam, szintén lőfegyveres.

A színpompás hajú és öltözetű, felpumpált mellű cicamicának egyetlen forgótáras, apró, arany fegyvere volt.

Egyeske kardja és pajzsa a középkori európai lovagokénak pontos mása.

Ketteske katanáját már ismerték, ahogy Nyolcaska pusztakezes harcmodorát is.

Hármaska Zakuro kiköpött mása volt, csupán haj- és szemszínük különbözött. Fegyvere egy láncon függő, kicsi kasza, nyél nélkül.

A termetével is tiszteletet parancsoló Négyes kezében hatalmas lándzsa árválkodott.

A köpenyébe burkolt Ötöske haláli kaszája kísértetiesen hasonlított a dyavolhercegnőére, akivel Siro harcolt.

A szépfiú Hatoska gyöngyház berakású, giccsparádés tőrökkel páváskodott.

Az egyik szeme haj, a másik sír Heteske – meglepő módon – Nyolcaskához hasonlóan fegyver nélkül küzdött.

Az ártatlan kinézetű, naivitást sugárzó Kilenceske Szorához hasonlóan íjász volt.

Rasztás Tízeske arab szablyáival hadonászott, feltehetően a józanság teljes hiányával, erről tanúskodott tányérnyi pupillája.

A gót, darkos vagy mi fene Mindegyeske szoknyáján számtalan kunai[1] függött, másik oldalán apró övtatyó, sejthetően mindenféle gyilokszerszámmal.

– Örvendek, és most végre felvilágosítanátok a célotokról vagy arról, hogy miért van a raktár körül egy láthatatlanná tett, ám érezhető Szivárványhártya? – türelmetlenkedett Siro.

Ren ismételten röhögőgörcsöt kapott.

– Mondtam, hogy varázsos a luvnya!

– Vigyázz a szádra! – mordult egyszerre Szora és Icsiró.

– Ó, micsoda testőrség! – örömködött Miu, kivívva Jumi után Siro ellenszenvét is.

Ren mindüket figyelmen kívül hagyva felkattintott egy kapcsolót, míg Egyeske elhúzta a reluxát.

A négy jorusiban egyszerre akadt bent szó, lélegzet és minden érzés. Az alant elterpeszkedő, kifutópálya méretű hangárban elképesztő mennyiségű démon tolongott.

– Íme, a mi kis háziállataink! – jelentette be büszkén Ren, épphogy a mellét nem verte.

– Háziállatok? Fogalmi zavarral küzdesz! Háziállat a kutya, macska, nyúl, tehén, disznó, birka, hörcsög, extrém esetben kígyó, krokodil, de egy hadseregnyi démon? – kötözködött Szora.

– Miért nem végeztetek velük? – kérte őket számon Siro.

– Mert kellenek a tervünkhöz, amelyben megleckéztetjük a kegyetlenkedőket és felrázzuk a tunya, vaksi tömeget – újságolta őrülten csillogó szemekkel Ren, majd egyre hevesebben folytatta, lelkesedése társaira is átragadt. – Láthatóvá tesszük és rászabadítjuk őket a városra, hogy lássák mennyi szenvedést okoznak egyes emberek; hogy többé ne szenzációként kezeljék a családban vagy azonkívül módszeresen elkövetett erőszakot, lelki terrort; hogy ne csak hébe-hóba előforduló különlegességnek lássák többé azt, ami sajnos naponta megtörténik nem egy, de több száz, ezer emberrel a világ bármely részén. El fogjuk érni, hogy a bűnösök megbűnhődjenek és az ostoba tömeg végre felébredjen! És ebben ti is segíthettek nekünk. Mi mindannyian szenvedtünk, és tudom, hogy ti is borzalmas, embertelen dolgokat éltetek át és megértitek a céljaink nemességét. Szeretném, ha ti is csatlakoznátok! De természetesen megértem, ha időre van szükségetek, szóval most elmehettek. Legkésőbb két nap múlva várjuk a jelentkezésetek.

Siro, Icsiró, Jumi és Szora szó nélkül, a döbbenettől kupán vágva tántorogtak ki, majd egy emberként rohanni kezdtek, mindegy hova, merre, csak ettől a helytől minél messzebb. Mindannyiuk elméjében egyetlen gondolat játszotta le magát újra és újra: Ez vegytiszta őrület!

 

[1] japán szó, nindzsák által használt tőr vagy „dobókés”.

Szólj hozzá

angyalok démonok démonvadász Miu Ren Regény Egyeske Shinwano Ichigo Angel with a shotgun Kuroszava Icsiró Siroszaki Aimi Aomori Majumi Aono Szora jorusi Őrültek Társasága Az új ellenség