„Ha az emberek úgyis őrültnek tartanak, miért ne húznék hasznot belőle? Felszabadít a konvenciók alól.”

Mondotta a Nyugati Boszorkány.[1] Ha te is átlag vagy, akkor igen, a gonosz. Viszont ez esetben tégy egy szívességet… De mindegy azt is leszarom, ha kígyót, békát kiabálsz. Belőled jön ki, nem belőlem.

Igen, zsigeri undorom van az átlagtól. És ez az a pont, ahol mindenki felszisszen és kikéri magának. Csak tessék! Egyébként is mondtam már, bunkó vagyok. Nem, nem érdekel.

A hördülésed rögvest bizonyítja te is egy vagy a szürke millió árnyalatából, se több, se kevesebb. Miért? Mert fogalmad sincs, hisz még nem mondtam, mit értek átlag alatt. Most elgondolkodtál? Örülj, mint majom a farkának, még nem vagy menthetetlen.

Nem, nem az IQ-d érdekel, sem a munkád… Milyen jellemző! Ha valakivel megismerkedsz, mi érdekel? A sok sablon, a sok külsőség. Hol, mit dolgozol? Hol élsz? Milyen a kocsid? Van már család? Gyerek, unoka? (Hörcsög, kutya, macska…) Drágám, te ettől még borzasztó szürke vagy! Nem, hiába is próbálod kipingálni ezekkel szép színesre magad. Mutass valami mást! Olyat, amit rendszerint eltitkolnál.

Ne a kirakat sztorit ad elő, mesélj egy igazi történetet! Lehet bármilyen. Nem érdekel, ha nem vitted sokra, ha nem csillogsz a társadalom szövetében. Inkább mondd el, miért? Nem érdekel, mid van, mondd, mire vágysz valójában! Jó, tudsz viselkedni, de hadd lássam, amikor kizökkentenek a kényelmes közegből! Egyáltalán, mi zökkent ki? Nem vagyok kíváncsi rá, milyen ügyesen idomulsz. Hol van az, ahol eltérsz? Milyen vagy akkor, amikor senki se lát? Mit, kit szeretsz és miért? Nem érdekel, ha nem egyezik az ízlésünk, annál jobb, legalább megismerkedem valami újjal. De sürgősen felejts el, ha rám akarod húzni a saját ruhádat!

Letojom a szép, rendezett sémádat. Mi történik, amikor összekuszálódik? Mit kezdesz a káosszal? Mesélj a világnézetedről! Ám ha csak unalmas, egysíkú kategóriatenger, ott hagylak. Szívesen hallgatom a szép szavakat, de érdekesebbek a mocskos gondolataid, azok, amiknek kimondásától rettegsz, pedig ott vannak benned, és talán nem is olyan szörnyűek.

Remekbe szabott ruhakölteményed mutogasd másnak! Én azt akarom látni, amit alatta rejtegetsz. Az sem érdekel, ha ezt most szó szerint veszed. Lehet bármilyen a fátyol s az is, amit takar. Azonban ha te csak egy fátyol vagy, s mögötte semmi, vagy állandóan csak a kelmédet tolod az arcomba, akkor te semmi több nem vagy, mint átlag. Szürke kis egér, amitől jobban kell óvakodni, mint a legfélelmetesebb szörnyetegtől. (A törpétől :D)

Ao kikapcsol.

[1] Gregory Maguire, A boszorkány. A Gonosz Nyugati Boszorkány élete és kora, Kelly Kft., Bp., é.n.