2016. nov 04.

Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 21.

írta: Aoi Sakura
Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 21.

Őrültek Társasága

 

Ölni vagy élni hagyni?

 resize.png

 

Hanaicsi, külvárosi raktárterület, kedd, 03:33

Szaszaki Daiszuke a még működő, elkerített raktárak előtt volt kénytelen leparkolni. Természetesen utána is követték a kis négyes csapatot Mirokunak köszönhetően.

Most már újból a kocsiban ültek, hogy a sietve távozók után mehessenek. A fiatalok ezúttal már a férfi számára is láthatóvá váltak, ahogy szinte pánikszerűen menekülve elhagyták a kihalt raktárak sorát. Indított, és mint egy szagot fogott, ámde óvatos vadászkutya utánuk eredt.

Daiszuke legnagyobb bánatára semmi konkrétumot nem tudtak meg. A 313-as raktár előtt megfigyeltjeit négy másik megtámadta. Miroku szerint ezek is olyan démonvadászok lehettek. Tisztában volt vele, hogy a fiúnak igaza van, azonban így még jobban összekuszálódott minden. Miért harcoltak egymással? Miért tesztelték le őket? Ki az az Akuma? Mi ez a fura társaság, ahol fültanúsága szerint van egy Ren, Egyeske, Nyolcaska meg Ketteske?

Miután a számára láthatatlan bagázs felment a raktár emeletére, ők maradtak. Túl kockázatos lett volna az ajtónál hallgatózni.

Tíz perc várakozás után körbejárták az épületet. Pechükre az ablakok túl magasan voltak, ám a szerencse is melléjük szegődött, a szomszédos raktár mellett árválkodó létra képében.

Miroku majd’ leszédült a közel két emeletnyi magasból, amikor meglátta, mit is őriznek odabent. Daiszuke is igencsak meghökkent, hogy ezen az elhagyatott helyen egy rakás démont tartanak fogva. Egyre zavarosabb lett a kép. Ennek ellenére elméletgyártó funkciója magától beindult. Legkézenfekvőbbnek azt találta, hogy ezek az idegenek valamiféle kísérletet hajtanak végre odabent, talán valami náluk hatásosabb és gyorsabb vegyi fegyver kikutatásán dolgoznak. Elég merész gondolat volt, de hát ez az egész mizéria képtelenségnek hatna a normál, hétköznapi embernek.

Tökéletesnek vélt elméletét olyan hamar sutba dobhatta, ahogy kifundálta. Ha valóban valami ilyesmiről lett volna szó, akkor minek rohantak volna el Szoráék nyilvánvaló félelemmel és megrökönyödéssel arcukon? Holtbiztos, hogy nem attól estek kétségbe, hogy egy sikeres kísérlet eredményeként elvesztik démonvadász állásukat. Egyáltalán azt sem igazán tudta felfogni, hogy képesek ezt csinálni? Ki a fene akarna tök ismeretleneket megmenteni úgy, hogy majd minden éjjelén ilyen förtelmes lényeket kell gyilkolásznia? Oké-oké lehet, hogy néhány bevállalósabb egyént vonz a dolog extrém volta, de ekkora rizikót és felhajtást élethossziglan? Akkor már inkább az extrém sportok! Az egyértelmű válasz, hogy kötelesség, lelkiismeret, felelősségtudat vagy hasonló állna e mögött, meg se fordult fejében, hiszen e fogalmak már a ma egyszerű emberének is banalitásként hangzottak.

Az éjjel, illetve inkább már hajnal további részében sem derített fényt a fiatalok feldúltságának okára, ugyanis némi kocsikázást/motorozást követően eltűntek az Aorei negyed holdfényben fürdőző, fehéren csillogó fala mögött, és oda bizony esélytelen volt bejutása.

Megfordult a fejében, hogy átmásznak a falon, aztán uzsgyi, csakhogy elég jól ismerte a hely építtetőjét. Annyira mindenképp, hogy tudja, válogatott talpnyalóinak nyugalmát egy falnál több védi. Az is felmerült benne, hogy mi lenne, ha Aono Dan segítségét kérné, de elég gyorsan elvetette hagymázos ötletét.

Így végül első éjjelük egyetlen válasz nélkül hagyta őket. Hogy panaszuk ne legyen, ráadásként eléjük lökött jó néhány újabb kérdést és rejtélyes eseményt. Hadd rágódjanak rajta, mint hiányos fogsorú kutya a velős csonton.

Hanaicsi, Aorei negyed, kedd, 04:00

– Ez most teljesen komoly? Mindenki azt hallotta, amit én? Tényleg képesek lennének erre? – hitetlenkedett Szora.

– Nagyon úgy fest. Az a Ren olyan tébolyultan nézett ki… Nem is tudom megfogalmazni – felelt Jumi.

– Egyértelműen képesek rá és a végsőkig elszántak, legalábbis Ren mindenképp. A szavaiból és magabiztosságából ítélve pedig azt is tudják, hogyan tudják ezt végrehajtani. A kérdés az, hogy mi hiányzik nekik ehhez? Csak idő, és ha igen, mennyi? Még sürgetőbb, hogy hogyan állítjuk meg őket?

Siro zaklatott kérdéseire, pontosabban az utolsóra Icsiró válaszolt, gondolkodás nélkül.

– Kinyírjuk őket.

– Bölcs döntés – értett egyet Jumi.

– Bölcs? – hördült fel Szora.

Ezzel egy időben Siro határozottan és a kelleténél talán hangosabban kijelentette:

– Nem!

– Te biztos felfogtad, mit akarnak tenni? – érdeklődött mérgesen Jumi.

– Igen.

– Akkor meg mi a bajod? Nehogy azt mondd, hogy egyetértesz velük!

– Erről szó sincs. Pontosabban igen, a céljaikat megértem, a dühüket is, sőt én épp úgy érzem azt – Icsiró értetlenségét és Majumi döbbenetét ignorálva folytatta: – De az eszközeik a legkevésbé sem elfogadhatóak. Igen, mindenképp meg kell akadályoznunk őket, viszont nem úgy, hogy legyilkoljuk őket.

– Már miért nem? Miben más ez attól, amit mindennap teszel? – Jumi kezdte minden türelmét elveszteni, és kételkedett a másik lány épeszűségében.

– Hogy hogy miben más? A kettőt nem veheted egy kalap alá – szólt ezúttal Szora.

Siro leintette.

– Mi démonvadászok vagyunk, erre van felhatalmazásunk. Emberek kivégzésére nincs, semmilyen okból…

– Siro! És azokkal mi lesz, akik az ő kis háziállataik miatt halnak meg? – vágott közbe Icsiró, mire Szora már-már színpadiasan felnyögött:

– Mi lenne, ha meg próbálnátok lehiggadni és nem fejjel menni a falnak! Siro sem azt akarja, hogy ez történjen.

– Akkor meg abba kéne hagyni az erkölcsi-etikai dilemmázást! – fakadt ki Majumi.

Sirót elfutotta a pulykaméreg.

– Igen, akkor te mégis miben vagy különb tőlük?

– Abban, hogy azért teszem, hogy megvédjem az ártatlanokat. Ha ez az álláspontod, akkor pedig egyedül intézem el, és ha most megbocsátotok, átmegyek Kirához – ezzel kiviharzott.

– Jó, csak ne felejtsd el leköpni magad, ha tükörbe nézel! – kiabálta utána önuralmát vesztve Siro.

Icsiró zavartan ácsorgott a nyitott ajtó mellett, majd halkan ennyit mondott:

– Sajnálom, de én sem értem, mi a problémátok. Itt van előttünk a megoldás. Szóval én most inkább mennék, és segíteni fogok Juminak. Remélem, majd ti is csatlakoztok – aztán eltűnt.

Ha Sirót nem bénítja le az Icsi reakciója, döntése okozta megrökönyödés, akkor igyekezett volna nyugodtan, értelmesen meggyőzni őt, ám így csupán annyit suttogott a hajnali homályba olvadó fiú alakja után:

– Mi vagy te?

Reszketett a haragtól, amiért nem értik; és a kétségbeeséstől, hogy Icsiró tényleg ilyen alapvető dologban képvisel teljesen ellentétes álláspontot; valamint a félelemtől, hogy ő áll a rossz oldalon, vagy hogyha nem is, akkor nem fog tudni olyan alternatívát találni, mely meg is valósítható.

A nálánál sokkalta higgadtabb Szora gyengéden magához húzta.

– Nyugi, nem lesz semmi baj! Valahogy csak megoldjuk.

Hamarosan áttipegett Harumi, akit beavattak a részletekbe, hiszen az elszabadult indulatoknak köszönhetően, vitájuk tanújaként kíváncsi lett, no meg felébredt.

Rögtön legyintett a két fiatal sűrű bocsánatkérésére és érdeklődve hallgatta beszámolójukat.

– Az a gyanúm, hogy ha nem is mindüket, de a főkolomposokat Akuma irányítja, úgy, ahogy titeket is megpróbált uralma alávonni – vélekedett az asszony.

– De akkor nem kellene látnunk rajtuk? Mármint amikor Siróban a dyavol kerekedett felül, ő abszolút nem volt hétköznapi látvány – igyekezett tapintatosan fogalmazni Szora.

– Nem hiszem, hogy ilyen apróság sokat számítana Akumának vagy sötét boszorkányainak – válaszolta Harumi.

– Szerintem is így lehet – adott igazat az asszonynak a bögréjét szorongató Siro. – Legalábbis sok mindent megmagyarázna. Emlékezz, mennyire megszállottként viselkedett ez a Ren! Plusz, ha belegondolunk, a tervük is abszolút elhibázott. Úgy értem, oké nyilvánosságot szereznek ezeknek az erőszakosságoknak, terrorizálásnak, de mi a garancia, hogy működni fog? Arról nem beszélve, hogy milyen igazságszolgáltatás vagy bosszú az, ahol a már így is eleget szenvedőket sodorják veszélybe, sőt ölik meg, ha közvetetten is? Mind tudjuk, hogy az akumák kedvenc prédái azok, akik minél több és/vagy mélyebb traumát éltek át. Teljesen logikátlan az egész, még akkor is, ha az embertelen aspektusát most nem nézzük.

– Értem, mire gondolsz – bólintott Szora. – De mégis hogy állítjuk le őket?

– Több lehetőségünk is van; meglátjuk, melyik lesz működőképes. Először is van egy olyan érzésem, hogy nem mindegyikük olyan elvakult, tehát lehet, hogy beszélhetnénk velük. Másodszor, ha meg tudjuk, pontosan mi szükséges a tervük megvalósításához, szabotálhatjuk azt. Sajnos a démonokkal kizárt, hogy végezni tudnánk. Őrzik őket, rengetegen vannak és ezer százalék, hogy képesek újabbakat befogni. Harmadszor, bár ez sem a legetikusabb, de megfoszthatnánk őket az erejüktől. Persze ehhez is több információra lenne szükség, már ha valóban véghezvihető. Így ugyan nem harcolhatnának többé, de az életük megmaradna. Egyelőre dunsztom nincs, melyik lesz a nyerő vagy a pontos részletekről, ám holnap szabadnapot veszek ki és elmegyek Jumikóhoz, ő az utóbbi két lehetőségről biztos tud mondani valamit.

– Én viszont bemegyek szemmel tartani a másik két delikvenst, kipuhatolni, mikor és hogyan tervezik a mész és ölsz típusú „bölcsességük” megvalósítását – jelentette ki két ásítás között Szora.

Hanaicsi, külvárosi raktárterület, 313-as raktár, kedd, 06:34

Ren álomittasan vánszorgott a kávéskanna irányába, egyik kezével szemét dörgölve. Egy jóreggeltnek fordítandó morgás kíséretében intett a kopott asztalnál éledező, ébredező Miunak és Mindegyeskének. Mindketten fáradtan és unottan lötybölték energiaitaluk maradékát. Miuból még nem tört elő csimpaszkodó-nyáladzó ösztöne.

Ren minden különösebb elegancia nélkül levágódott az asztal mellé húzott székre, lábát felpakolta a rozoga bútordarabra és kényelmesen elterpeszkedett. Csöndes plafonbámulását Mindegyeske zavarta meg.

– Szerinted csatlakozni fognak?

– Bízom benne, de ha nem, az is mindegy – felelte flegmán.

Miu közben már annyira magához tért, hogy felálljon, hátulról átölelje kedvesét és megkezdje a csóknak titulált fülébe, arcára nyálzást.

– Mi a terved velük, ha mégse állnak közénk? – dorombolta.

Ren nagyon halkan válaszolt, hogy a belépő Kilenceske ne hallja.

– Kinyiffantjuk őket.

Mindegyeske hideg tekintettel jutalmazta válaszát, és szinte sziszegve közölte:

– Azt hiszem, te elfelejted, hogy világosan megmondtam, a terv sikeréhez még minimum két, nagy energiával rendelkező jorusi kell.

– Oké, vágom, majd szerzünk két embert – reagált a srác igencsak ingerülten, ugyanis nem bírta elviselni, ha ilyen kis senkik beleugatnak a nagy kutyák dolgába.

Persze kénytelen volt visszafogni magát, mert évek óta ez a csaj volt az egyetlen, aki ismerte a szükséges varázslatot, és hajlandó is volt segíteni.

Mindegyeske szó nélkül az ajtóhoz sétált, majd kimérten tudatta:

– Én most elmegyek, van egy kis magánjellegű dolgom, este jövök, valószínűleg.

Szólj hozzá

angyalok démonok démonvadász Ren Regény Shinwano Ichigo Angel with a shotgun Kuroszava Icsiró Siroszaki Aimi Aomori Majumi Aono Szora jorusi Ivaszaka Harumi Őrültek Társasága ölni vagy élni hagyni Mindegyeske