2016. dec 02.

Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 25.

írta: Aoi Sakura
Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 25.

Őrültek Társasága

 

Egyesült erővel

 resize.png

Siro értetlenül követte az ókicunét, közben hangosan pörölt vele.

– Gin! Azt mondtam, bénítsd meg!

A szeszélyes szellem továbbra is tojt rá nagy ívben.

– Siro! Hadd magyarázzam meg! – kérte Szora, mire a lány megállt előtte, jelezve, hogy kíváncsian várja. – Ez az egész csak színjáték volt. Reméltem, hogy a közös ellenség a te pártodra állítja és magukhoz téríti hibbantkákat.

Felszisszent, amikor hátulról jó nagy taslit kapott.

– Anyád a hibbantka, királyfi! – morrant Icsiró.

– Kuroszava, hagyd már abba! Mondtam, hogy nem rád céloztam, hanem a mögötted sompolygó démonra.

Siro úgy állt ott, mint fa az erdőn, mozdulásra képtelenül, ráadásul olyan felzargatott hangyabolyos elmével, mintha az előző taslit nem Szora, hanem ő kapta volna.

– Jesszus, Siro! Ne állj már ott ilyen sírós arccal, inkább vágd orrba! – szólt rá Icsi.

– Miért nem szóltál legalább nekem a tervedről? – faggatta Szorát barátja javaslata helyett.

– Mert borzalmasan hazudsz. Rögtön lebuktunk volna – hangzott a válasz.

Siro előbb kiutalt neki egy taslit haragja levezetéséül, majd szorosan átölelte, és a ruhájába mormolta:

– Te olyan hülye vagy, Tyúkapó! Mi lett volna, ha…

– Olyan nincs. Bíztam benne, hogy megoldod.

– Ha ez jár egy árulásért, legközelebb én is kipróbálom – szakította őket félbe Icsiró.

Siro tekintete dühösen villant rá.

– Ne merészeld!

Ezalatt a még mindig hiperaktív Majumi a megmaradt két csóri démont üldözte; ezt látva Sin felmordult:

– Mint az óvodában!

Elgáncsolta az elsőként mellé érő akumát, majd megmártotta benne kardját. A másik ezt kihasználva, elszelelt egy harmadik irányba, feleslegesen. Gyakorlott lovagunk utána küldte pajzsát, amely leszelte fejét, majd éktelen csörömpöléssel betont fogott.

Jumi nem igazán értékelte, hogy ez a bunkóvári elrontotta játékát; méltatlankodásának hangot adni már nem volt ideje.

– Siro-csan! Egyikük még életben van! – figyelmeztette Gin.

– A francba, Ötöske! El is felejtettem – nyögte Majumi.

Siro kétségbeesetten kiáltott Egyeskére:

– Sin, azonnal…

Nem tudta befejezni.

– Késő, drágám! – szólt erélyesen a homályból előlépő, halálruhás Ötöske, miközben ujjával Sinre mutatott, aki összeesett.

A férfi levette csuklyáját, és meglepődve konstatálta:

– Érdekes. Nem ennek kellett volna történnie, de hát már öregszem.

Tény és való, a hapsi hajánál fehérebbet keresve se találna az emberfia, ugyanakkor vonásai, arca egy húszévesé. Szemei feketéjében elégedetten csillogott sötétvörös írisze.

– Ez is azért van, mert megint pasiztál – morgolódott Kin Siro elméjében.

– Pofa be! – kiáltott rá Siro és Gin egyöntetűen.

A dyavolkirály folytatta teátrális előadását.

– Nem mondom, szép kis társaság rittyent itt össze, de engem csak a gyermekeim gyilkosa érdekel.

Még mielőtt bármit is tehetett volna, a mögé osonó Jumi olyat rúgott belé, hogy a fal adta a másikat.

– Ezt neked, Apuci!

A felbőszített lány továbbra sem hagyott nyugtot neki.

Amíg ők egymást gyepálták, Siro és Szora biztonságba helyezték Sint. A rohanvást érkező Kira néhány másodperc után közölte, hogy a srác intenzíven küzd a benne feloldódott gróffal.

Liliana várta az alkalmas pillanatot, hogy rálőhessen Ötöskére, de annyira összegabalyodtak a vadul küzdő Jumival, hogy nem tehetett semmit. Abban a pillanatban, ahogy a dyavol hatalmas ütéssel megszabadult koloncától, aki falhoz csapódását követően aléltan elernyedt, Liliana rálőtt. A nyílvessző áldozata vállába fúródott.

Ötöske nem vette jó néven akcióját, és azonnal kitárta bőrlebernyeges szárnyait, hogy megbüntesse bántalmazóját. Még fel se röppent, Icsiró keresztül lyuggatta néhány helyen denevéres kellékét, amit a dyavol viszont fel se vett. Erre a fiú a fejére célzott, ám csak a lábát találta el a felszállónak.

A dühödt, bosszútól fűtött Ötöske ignorálta fájdalmát, és nekirontott Lilianának, de a lány újból rálőtt, ezúttal valahol gyomortájékon találta el.

Az eszméletére tért Hatoska is beszállt. Előbb a rusnyaság vállát döfte keresztül tőre, majd a másik hajszál híján az arcában lelt megnyugvást, azonban ezt a dyavol elkerülte.

Lilianát az utolsó minutumban húzták be Heteskével az ablakon, majd az utolsó utániban becsapták a nyílászárót, így Ötöske rákenődött, mint a lecsapott légy.

Megzavarodva zuhanásba kezdett, aztán magához térve feljebb emelkedett, ekkor csapott le rá Négyes röppályára állított lándzsája, amely gyors reflexei ellenére is felszakította oldalát. A dyavol nem tudta, mi tévő legyen, így menekülőre fogta.

Siro kimerült volt, fel kellett volna húzni, mint azokat az önjáró kisállatokat, hogy megfelelő sebességgel tudja követni az eseményeket. Szora hiába próbálta rávenni, ő nem akart tehetetlen szemlélőként megbújni, főként hogy a dyavol elsősorban miatta van itt.

Sinért is aggódott, mert ugyan már egyszer feleszmélt, de csak azért, hogy zölden fluoreszkáló szemekkel, vicsorogva rávesse magát. Szora szedte le róla, Kira pedig elkábította.

Tyúkapó feladva a Siro meggyőzésére irányuló küzdelmét, beadta derekát.

– Nekem se maradt sok erőm, de még röpképessé tudlak tenni.

A lány nem nagyon tudta, mégis mit tervez; furcsálkodva nézte, ahogy kihúzza a nyílvesszőből az egyik tollat, majd nyílheggyel megszúrt ujjából vért ken rá.

A meghökkentő szertartásozó társát magára hagyva, a még mindig kiütött Sinhez fordult, majd jobb ötlet hiányában elkezdett vele zsörtölni:

– Gyerünk már, te lustaság! Ne szerencsétlenkedj, nyírd már ki azt a rohadékot!

Semmi, csak Szora mormolása zsongott fülében.

– A fenébe is, Sin, szedd már össze magad!

– Jól van már, na! Kicsit elszunyókáltam, miután végeztem a hívatlan vendéggel – förmedt rá Sin.

Siro a szemeit forgatta. ’Idióta!’

– Az, aki mondja – kontrázott az ébredező lovag.

A lány kommentár nélkül hagyta, és Szora utolsó simítását figyelte. Abból a fekete tollból egy Kin méreteivel vetekedő, fekete, élénkzölddel megspékelt, pattogó tűzként vibráló főnix született.

– Ő Midori, az én szellemem – mondta büszkén Szora.

Siro türelmetlenül leforrázta, felugrott a főnix hátára, s elsuhantában megjegyezte:

– Bocsi, majd később ismerkedünk.

Nemcsak Siro érzékelte a dyavol menekülési vágyát. Majumi néhány perces képszakadást követően imbolyogva rohant az irodákhoz vezető lépcsőhöz, onnan felmászott a tetőre vezető létrára.

Előtűnt az űzött, meggyötört Ötöske, aki rémülten, pánikolva repkedett össze-vissza, ahogy megpillantotta a felé szárnyaló óriásmadarat, feje búbján Siróval.

Jumi sejtette, hogy a dög a tető felé akar egérutat nyerni, ezért még följebb mászott, majd átugrott a lelógó ipari lámpa hatalmas tányérjára.

Amint a dyavol sarokba szorítva felfelé indult, a lány rávetődött, akár a nagymacska zsákmányára. Sirót észlelve eleresztette, zuhantában megkapaszkodott az erkélyszerűség vaskorlátjában.

Siro elrugaszkodott, lángoló pengéjét a feje fölé emelte, hogy aztán egy mozdulattal kettészelje a kupánvágott és sokkolt démonkirályt.

Szora eddig bírta, Midori szétfoszlott.

A zuhanó repülésbe kezdett lányt a korláton függeszkedő Jumi kapta el. Az irodából kirontó Négyes húzta fel őket.

Valaha volt Ötöske cafatjainak utolsó paránya is elhamvadt, mielőtt földet ért volna. Vége volt.

 

Daiszuke, Miroku és Raidon tátott szájjal nézték végig az imént felvett anyagot.

Daiszuke legszívesebben világgá kiáltotta volna örömét, igazat mondott a névtelen telefonáló, mindent láttak ő és Raidon is, és mindent rögzíthettek. Meg volt a bizonyíték; már csak néhány apró-cseprő háttérinfó és már kész is a világ legjobb, legütősebb híre.

Persze elég cidriztető volt a felvételt elkészíteni, még akkor is, ha nem közvetlenül testközelből tették. A női telefonáló azt is elárulta, hogy a hangárajtó felőli oldalon van egy leereszthető tűzlépcső, ami felvezet egy kicsi, ki tudja, milyen célt szolgáló, elég labilis, belső erkélyhez.

– Ha nem a saját két szememmel láttam volna, megesküdnék rá, hogy ez egy marha jó film – nyilatkozott Raidon.

Miroku egyikük jókedvében sem osztozott. Lehangolta, hogy milyen távol is áll ő Siróéktól mindenféle értelemben.

Saját, különféle hangulatokkal színezett gondolataikból az ablaküvegen kopogó ujjak rántották ki őket.

Az autó mellett egy gyönyörű, középkori ruhát viselő, szőke és vörös, göndör hajú, tengerkék szemű szépség állt.

Daiszuke zavartan leengedte az ablakot.

– Uraim, nem szép dolog olyasmibe ütni az orrukat, ami nem magukra tartozik – mondta a selymes hangú idegen.

A kocsiban ülők megbabonázottan ledermedtek, ahogy a nő hamvas, rózsás bőre, majd egész alakja, a ruhát is beleértve, szivárványos fényű, kápráztató szellemmé alakult.

Mire felocsúdtak, a felvétel eltűnt a kameráról és a számítógépről egyaránt, ráadásul nyom nélkül. Akárhogy bütykölte a bosszús férfi, semmit nem tudott visszahozni belőle.

Kristályos kacagás hangzott fel.

– Ne törje magát! A felvétel soha nem létezett – rótta meg az ismerős hang.

– Ez baromság! Mi emlékszünk rá – ellenkezett Raidon.

– Az emlékeinket miért nem vette el? – érdeklődött Miroku.

– Nem is tudom. Talán azért, mert nektek meg kell ismernetek az igazságot, de ezt másnak nincs jogotok átadni.

– Szóval azt akarja, hogy továbbra is kövessük Sirót?

– Én ugyan nem! Különben is itt az a kérdés, hogy te mit szeretnél.

– Várjon már! Egyáltalán ki maga? Mit akar ezzel a humbuggal? – szólt a szétoszló, láthatatlan jelenlét után Daiszuke, de válasz nélkül hagyták.

 

– Azt hiszem, itt éjszakázunk – rogyott le Siro az iroda padlójára.

Időközben Ren és a többi erejét vesztett − Heteskét kivéve − elillant az ég tudja, hová, de mindegy is.

– Lesz abból még délelőttözés is – jelentette ki álmosan pislogva Jumi a bjakuren karjai közül.

– Te is velünk maradsz? – kérdezte Heteskétől Liliana.

A fiú bólintott.

Erre az elbóbiskoló Kira felkapta fejét.

– Tényleg, Szora! Lilianát szívesen örökbe fogadnák a nevelőszüleim, csak…

– Jogi hercehurca? – firtatta Tyúkapó. – Ne aggódj, azt elintézem.

Icsi nem hagyhatta ki:

– Na, megszólalt a maffiózó!

– Kuroszava, a hülyeség mintapéldánya vagy! Az, hogy valakinek vannak kapcsolatai, még nem jelenti azt, hogy alvilági figura – tiltakozott Szora.

– Nem, végül is elég, ha pénzzel van kitömve – helyesbített Icsiró.

– Olyan együgyű tudsz lenni! Fejre ejtettek gyerekként? – folytatta a marakodást Szora, aminek viszont gátat szabott a hasmánt kiterült Sin elégedetlenkedése:

– Kuss legyen! Aludnék.

– Most is te pofázol, bunkókám – szólta le Majumi.

– Nyeh csicseregjé’ mán, asszony! – dobta vissza Sin.

– Előbújt a paraszt a szénából – gúnyolódott a leintett lány.

– Miér’ te talán bujdosó hercegnő vagy? – hadakozott tovább a srác.

– Na, a másik kattant páros! – sóhajtott egyszerre Szora és Icsi.

– Az Isten áldjon meg titeket húsz gyerekkel! – motyogta félálomban Siro.

– Titeket! – ellenkezett Jumi.

– Azt felejtsd el – jelentette ki Icsi és Siro egyhangúlag.

– Az összhang azért már meg van – folytatta vigyorogva Sin, mire Jumi hozzávágta a Kira feje alól kirántott pulcsit.

– Fogd már be!

– Ez rád is vonatkozik, édes – nyögte ingerülten a párnáját vesztett Kira.

A mellettük topogó álomhozó apróságok megunták a ricsajozást és egy-egy husánggal jól fejbe kólintották rendetlen ügyfeleiket.

Szólj hozzá

harc angyalok démonok démonvadász Regény Shinwano Ichigo Angel with a shotgun Kuroszava Icsiró Siroszaki Aimi Aomori Majumi Aono Szora Yamamoto Akira Őrültek Társasága Icsikava Sinszei Kanó Liliana Szaszaki Daiszuke Egyesült erővel