… a lovagok. A Nanatsu no Taizai sokban hasonlít az Akatsuki no Yonához, amiről már írtam[1]. Adott egy királyság, ahol igen sötét jövő van alakulóban. A Harmadik Hercegnő pedig felkerekedik, hogy megkeressen néhány embert, akik segítségére lehetnek.

A királyság nem más, mint a híres Camelot egyik szomszédja, így képbe kerül majd Merlin és a legendás Arthur király is. Az ország katonaságát az úgynevezett Szent Lovagok alkotják, akiknek mindenféle mágikus képessége van. A két főmufti, a Nagy Szent Lovagok igen sötét alakok. Dreyfus megölte saját bátyját és bűnét rákente a Hét halálos bűnre, akiket ezért száműztek. Hendricksen pedig újabb Szentháborút akar kirobbantani és ezért újra előhívná az előző háborúban elzárt Démon klánt.

Elizabeth nem másokat hív segítségül, mint azt a csoportot, akik egykor maguk is Szent Lovagok voltak, akiket mindenki csak úgy ismer: a Hét halálos bűn. Róluk a későbbiekben részletesen szólok.

A Nanatsu no Taizai egy igazi mese, nagyon szórakoztató, fordulatos, tele harccal. Aki szereti a shounent és/vagy a fantasyt, annak meleg szívvel ajánlom.

… a vámpírok. A Servamp helyszíne a jelenkori Japán, ahol egy teljesen hétköznapi, gimis srác, Shirota Mahiru talál egy cicát és befogadja, ám kiderül, hogy a cukiság valójában egy vámpír. A napfényben alakul át macskává (irtó aranyos). Egyike a hét servampnak, azaz szolga vámpírnak. Ezek a lények egy-egy embert, az évájukat szolgálják. Ehhez szerződést kell kötniük, ami két dologból áll: az évának nevet kell adni a vámpírnak, aki iszik az ő véréből. A történet során kiderül, hogy egy bizonyos ember teremtette a servampokat, akit később megöltek, hogy ne hozhasson létre több szörnyeteget. Csakhogy valójában már teremtett még egyet, aki bosszút akar állni teremtője gyilkosán. Röviden erről van szó. Az egyetlen pont, ahol kapcsolódik a Nanatsu no Taizaihoz az a hét servamp, akik egy-egy halálos bűnt képviselnek.

…a gonoszok? A hét halálos vagy főbűn: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség. Negatív jellemvonások, tulajdonságok, érzelmek, melyek további bűnökre, akár a tízparancsolat megszegésére hajlamosítanak.[2]

Nos, legalábbis a római katolikus egyház szerint. Nekem kicsit más a véleményem. Őszintén – most hadd éljek ezzel a sablonos kifejezéssel – tegyük szívünkre kezünket és valljuk be, mindenki elkövette már valamelyiket e hét közül, ha nem többet is. Ezen az alapon pedig akkor mindenki bűnös és megalázható, befolyásolható etc. Nem mondom, hogy akkor most nosza rajta, engedjünk meg magunknak mindent, de az, hogy olykor – ha már kontextus adja – gyarlók vagyunk még senkit sem hatalmaz fel arra, hogy rendelkezzen felettem. Meg még számos problémám van a dologgal, de nem részletezem. Helyette tekintsük át, hogyan jelennek ezek meg a két animében:

Mindkét anime esetében igaz, hogy a kép nem lesz teljes, kisebb-nagyobb lyukak vannak benne, mint egy sajtban. Ez egy második évaddal természetesen változhat, arról azonban nincs információm, lesz-e ilyen.

A Nanatsu no Taizaiban egyáltalán nem találkozunk Escanorral, a Servampban pedig az Anya és a Világvége egyetlen visszaemlékezésben tűnik fel csupán. Ám még ezen kívül is akadnak hiányosságok, főként a Servampban. Jeje például összesen vagy kétszer-háromszor jelenik meg és semmit nem tudunk meg róla. Továbbá Snow Lily és Hugh is alig-alig mutat valamit.

A Servamp igazi főszereplői Kuro és Mahiru, Hyde és Licht, valamint Tsubaki. Utóbbi a főellenség, a nyolcadik testvér, a szomorúság képviselője.

Általánosan jellemző az animére, hogy a vámpírok által megjelenített bűnt eltúlozzák, parodizálják, kifigurázzák. (Már amennyit látunk belőlük.) Ennél is dominánsabb a Kuro és Hyde karakterében lévő ellentmondás. Kuro, a lustaság egyetlen egyszer hozott meg egy döntést és cselekedett, ám éppen ez az, ami üldözi és megbénítja. Hyde, a kapzsi saját vágya helyett hagyja, hogy szerelme, egykori évája érje el célját, ami a halálával, később pedig teljes kudarccal végződik. A béke, amiért az életével fizetett, csak ideiglenes volt. Ezek után Hyde nem akar többé semmit, számára már semminek sincs értelme. Végül jelenlegi évájuk segít rajtuk, Mahiru és Licht. Egyébként Licht és Hyde karaktere, kapcsolata zseniális, a nevük utal Jekyll és Hyde-ra. Rendkívül szórakoztató és érdekes páros, míg Mahiru és Kuro olyan kis aranyos, kedves duó, addig Licht és Hyde egymást gyepálják. Licht az élet unt, mindent értelmetlennek találó Hyde-dal ellentétben küzd az álmáért és meg is valósítja, semmi sem lehetetlen számára, az álma egyben élete értelme.

Kuro és Hyde tükrözi a servampok és Tsubaki közt feszülő ellentétet. Tsubaki teremtője gyilkosán akar bosszút állni, aki nem más mint Kuro, aki annak idején hetedik és legidősebb testvérként eldöntötte a szavazást, hogy megöljék-e alkotójuk vagy sem. Hyde volt az egyetlen, aki sose békült meg a döntéssel, és ezért haragszik Kuróra, aki az ő szemszögéből szemrebbenés nélkül követett el egy megbocsáthatatlan bűnt.

Tsubaki karaktere azonkívül, hogy elég őrült, igen jelentős. Egy olyan érzelmet képvisel, amit senki se vélne bűnnek, mégis szomorúsága vezet a gyilkosság bűnéhez (hiszen több emberrel végez). Figyelmeztetés, hogy mennyire nem egyszerű valójában az igazságtétel vagy a bűn megítélése.

A Nanatsu no Taizai is tükröt állít a dogma elé, sőt egyenesen megsemmisíti. A hatalmat és a dogmát képviselő Szent Lovagok nemcsak, hogy nem szentek, de erejüket – saját létük fenntartása érdekében – olyasmire használják, amivel leírhatatlan pusztítást okoznának. Ha nem állítaná meg őket a Hét halálos bűn.

Mind a heten az egyik főbűnt képviselik, amelyekhez egy-egy állatot vagy lényt rendelnek. Hatuk közül (akikkel találkozunk) Gowthert én nem nagyon tudtam hová tenni, pontosabban furcsa egy szereplő, de valahogy nem tudtam hozzárendelni a vágyat, ám ez lehet csak az én hibám is. Főként mivel e jellemzők nincsenek eltúlozva, sokkal természetesebb és diszkrétebb formában jelennek meg, mint a Servampban. Merlin például nem igazán torkos, inkább mohó a varázslatok, a tudás terén. De nézzük akár Dianét, aki egyedüli óriásként nem csoda, hogy irigyli a „normál” méretű Elizabeth-t, akit ráadásul jobban kedvel hőn szeretett kapitánya. Most őszintén minimum kamaszkorunkban megjelenik ez az érzés, mert a másik népszerűbb, vagy épp őt választja első szerelmünk stb.

Nem csupán az nem egyértelmű, hogy mennyire lehet bűnnek elkönyvelni tetteiket, mint Harlequin esetében, aki elhagyta a királyságot, hogy megmentse barátját, majd elvesztette emlékeit és jöttek egyebek, így mire visszatért, a királyság elpusztult; olykor az sem biztos, mi történt pontosan. Meliodasról megtudjuk, hogy démoni ereje is van; pletykálják, hogy egyszer egy egész királyságot eltüntetett a föld színéről haragjában; tudjuk, hogy szerelme meghalt; látjuk, hogy valóban előtör belőle a démon, amikor haragszik vagy szorult helyzetben van. Ugyanakkor nem tudjuk valóban elpusztított-e egy királyságot, ráadásul egy igen kedves fickónak ismerjük meg.

Végezetül ott van Ban, akiről pedig kiderül, el sem követte, amivel vádolják. Valójában nem lopta el a kincset, a vizet, ami örök életet ad, hanem az őrzője adta neki, de többet nem árulok el.

Összefoglalva mindamellett, hogy két nagyon szórakoztató, élvezetes műről van szó, tanítanak, legalábbis megmutatnak egy nagyon fontos dolgot. Ne dőljünk be mindennek! Nem vagyunk tökéletesek, követünk el hibákat, bűnöket, ezek közül talán az egyik legjellemzőbb, hogy ítélkezünk, sokszor meggondolatlanul, megalapozatlanul vagy épp téves, ostoba dolgokra alapozva. Előbb figyeljünk! Mert meglehet, hogy hét ember az semmi több, mint hét ember.

Nanatsu no Taizai, 2014-2015, alkotó: Nakaba Suzuki (manga).

Servamp, 2016, alkotó: Strike Tanaka (manga).

[1] http://aoisakura.blog.hu/2016/07/13/kiralysag_es_legendak_akatsuki_no_yona_rokka_no_yuusha

[2] https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A9t_f%C5%91b%C5%B1n

[3] zárójelben: ahogy az animékben szerepel