2017. feb 04.

Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 30.

írta: Aoi Sakura
Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 30.

Kötelékek

 

A pecsét feloldása

 

resize.png

– Komolyan, mi tartott eddig? Már azt hittem, Icsiró itt esik össze mellettem, esetleg megőszül az aggodalomtól – morogta Sin, leplezni próbálva saját örömét, megkönnyebbülését, meghatottságát.

Siro nevetve felelt:

– Én is szeretlek.

Ekkor, ahogy az utolsó lánc is elpattant, a lány összegörnyedt, arcát teljesen eltorzította a fájdalom. Ugyanez történt Szorával és Jumival is. Az eddig csak őket és az indákat körbefogó energiatölcsér egy robbanás erejével szétáradt falhoz vágva a szemlélődőket.

Egyedül Icsiró nem járt pórul, mert ő azonnal Siro felé indult, és amikor belépett a lány narancsszínű erőterébe, fellobbant saját, vörös energiája, amely megvédte.

Ahogy társaik lassan feltápászkodtak és kicsit még kóvályogva körbenéztek, elképedtek. Az egész csarnokban kék, zöld, narancs és vörös nyalábok cikáztak, fényfolyamként úsztak a hihetetlen erejű, elsöprő szélviharban, amely még a falakon világító kristályokat is porrá zúzta.

– Valahogy így képzeltem el a végítéletet – jegyezte meg döbbenten bámészkodva, sőt ámulva Kagehiko.

Sin, aki a kínok közt vergődő Siróékra és a lány előtt térdeplő, elgyötört Kuroszavára fókuszált, kérdőre vonta Ait:

– Mégis mi a franc folyik itt?

A szellemnő helyett a markába röhögő Akuma válaszolt:

– Ostoba! A Vér láncainak megsemmisítése az ő testük elpusztulását is jelenti. Ezért a legzseniálisabb ez a módszer, így az erejüket nem szerzem meg, de ugyanúgy meghalnak, mintha nem harcoltak… Nocsak!

Meghökkenése a vihar szívében feltűnő alaknak szólt. Egy japán ruhába öltözött, magas férfi volt, lófarokba kötött világosbarna hajjal, a szeme csukva. A legfurcsábbak szárnyai voltak, melyek mintha üvegből készültek volna, és minden egyes tollban aranyfüst örvénylett.

– Egy angyal? – kérdezte elhalón Liliana.

– Ő Micsi Kijoru, az angyalok vezetője, egyben az egyik Ős is – felelt Aishin.

Az angyal lehunyt szemmel, két tenyerét összetéve mormolt valamit, szavait csak Icsiró hallotta:

– Hagyjátok el ezt a testet, feloldom a pecsétet.

Villanás futott végig tollain, egész szárnya fényben úszott, amely végül addig erősödött, míg már egyikük sem bírta nézni.

A szél ereje alábbhagyott, s immár megzabolázottan, kellemes szellőként lassan szétfoszlatta az aranyló fényködöt.

Elsőként bal oldalt oszlott el, ott ahol előtte Majumi volt, azonban egy teljesen más alak bontakozott ki.

A lény igen alacsony, körülbelül 160 centi lehetett. Középkék árnyalatú haja arcánál álla vonaláig ért, hátul felnyírták. Homlokát ezüstpánt díszítette, a közepén egy ametiszttel. Szemei ugyane színben pompáztak, pupillája aranyszínű. Vékony alakján kecses vonalú, ezüstpáncélt viselt, mely szabadon hagyta karjait. Lábán egyszerű, testhez simuló, fekete nadrág. Kezein és lábán finom, mesterien kivitelezett páncélkesztyű és csizma, szecessziós mintákkal.

Amit viszont legelőször megpillantottak, azok gyönyörű szárnyai voltak. Tollai a villámfényének kékjétől az élénkliláig tartó árnyalatokat ölelték fel.

Leírhatatlan volt döbbenetük, csak pislogtak. Mirokuék a szemüket dörgölték, most ez tényleg az, amit látnak?

– Ez Majumi valódi formája és énje – szólt Ai.

Kira tátott szájjal állt. Az egy dolog, hogy mindig is különlegesnek tartotta barátnőjét – melyik szerelmes nincs így vele? –, de ez a látvány fejbe verte.

– Micsoda meglepetés! Személyesen Gekisó,[1] a villámok hercegnője – szólt elismerően Akuma, bár nem ez volt, amit várt.

Nem kommentálta senki. A következő előtűnő alakot figyelték, mely legalább két méter magas volt, ha nem több. Szárnyai hatalmasak, feketék, a tollak vége harsányzöld. Szamurájpáncélzatot viselt, hátán tegez, kezében már-már óriási, fekete íj, melyet zölden világító lángnyelvek ékesítettek. Ében haja felkötve. Egész lénye fenséget sugárzott és ezt csak még jobban fokozta az újonnan kibújt fű zöldjéhez legközelebb álló tekintete. Az ő pupillája is aranylott.

– Ő lenne Szora? – kérdezte áhítattal átitatott hangon Liliana.

Aishin bólintott. Akuma nevetett.

– Ez egyre jobb lesz! Íme, Kagajakasí,[2] a dicső hadvezér!

A következő személy láttán azonban képe rögtön elfancsalodott, szája lebiggyedt.

– Ez csak Nanasi.[3]

Ez az angyal előző társánál vagy harminc centivel alacsonyabb volt. Szárnytollai talán a frissen hullott hónál is tisztábbak. Vonásai olyan lágyak és finomak, mint egy gyermeké. Félhosszú haja ezüstszínű, szemei, akár a legtisztább tenger. Szálkás alakján fekete bőrnadrág, feltűrt ujjú sötétkék ing, azon bőrmellény. Kezein levágott ujjú fekete kesztyű, jobbjában egy shotgun.

Már csak költői kérdésként tette fel egyikük:

– Icsiró?

Sin, Kagehiko és Akuma a többieknél is feszültebben várták az utolsóként előbukkanó megpillantását.

Lenyűgöző látvány tárult eléjük az Icsiróval nagyjából egy magas hölgy képében, akinek szárnyai legalább olyan hatalmasak voltak, mint Szoráé. Tollai váltakozva aranyban és ezüstben ragyogtak, egész alakja tündökölt. Hosszú aranyszőke fonata nyakánál előrevetve baloldalon, frufruja is arra felé lett egyre hosszabb, párhuzamosan a fekete, selyem szemkötővel. Jobb szemének írisze ezüst tóként ölelte körül arany pupilláját. Kezein arany csuklóvédő, vörös, tekergő mintákkal. Felső páncélzata szintén arany, fehér szoknyája igencsak rövid, felette áttetsző anyag, mely a bokájáig ért és egyik oldalon fel volt sliccelve. Lábán szandál, hosszú bőrszíja egész a térdénél megkötve. Övén két oldalt egy-egy hosszú, egyenes pengéjű kard függött, hüvely nélkül. Angyalszárnyas markolatuk közepén egy rubin és egy zafír csillant meg, bennük arany- és ezüstcsillámok felhője.

A két ékkő felizzott és egyszerűen elszublimált, részecskéikből lassan előrajzolódott a sárkány, Kin és az ókicune, Gin alakja.

Most Sin volt az, aki képtelennek bizonyult szája összezárására. Kage térdre borult és csillogó szemekkel suttogta:

– Ez tényleg ő!

Akuma összecsapta tenyerét és elrikkantotta magát:

– Végre! Úgy tűnik, mégis megtaláltalak, Azajakana![4] Igaznak bizonyultak a pletykák, hogy mégse haltál meg.

– Nem halt meg? – ütközött meg Sin.

– Ő úgy tudta, hogy évezredekkel ezelőtt megölte a lányomat – felelte Kijoru.

Egyszerre hördültek fel, Ai és Jumiko kivételével:

– A lányodat?!

– Azajakana Kijoru lánya, sőt elvben ő lenne a Lélek Ős, az angyalok vezetője, a Ragyogó, aki birtokolja a Nap és a Hold erejét – kezdte Aishin.

– Kin a Nap hercege, Gin a Hold hercegnője, akik örök hűséget fogadtak Azajakanának – magyarázta Kijoru.

– És a többiek? – kotyogott közbe Liliana.

– Kagajakasí a lányom legrégebbi barátja, és az én terveim szerint a vőlegénye is lett volna, ha nem húzza keresztül a számításaim Nanasi felbukkanása. Gekisó a tanítványa. Nanasi pedig a leghűségesebb szolgájából lett a szerelme – válaszolta Kijoru, aki merőben más jövőn munkálkodott lánya számára.

Szavaiból mind kiérezték neheztelését.

– De akkor miért néz ilyen furcsán rájuk? – bökte közbe Kira.

Azajakana arcára a meglepetés festett új vonásokat, szemében könny reszketett.

– Mert a lányom úgy tudta, egyedül ő vállalta az emberi létet…

Sin, akinek gondolatai még előbb leragadtak, most kinyögte felismerését:

– Ácsi, ácsi! Azt mondja, a lánya, aki birtokolja Kint és Gint? Akkor ő…

Nem tudta befejezni.

– Előző életében ő volt a nagymamád – helyeselt Ai.

– Hogy… hogy a fenébe? – makogta Sin az angyalokat figyelve, akik most első dermedtségük után, több ezer évet maguk mögött tudva, újra egymásra találtak.

– Mióta emberek lettek, minduntalan újjászületnek. Ők, illetve még néhány más angyal, azok, akiket te Elsőknek hívsz – folytatta Aishin.

– És mindőjük közül Azajakana volt a legelső – fűzte hozzá Jumiko.

– De hogyan, miért? Nem gondoljátok, hogy kicsit részletesebb felvilágosításra lenne szükségünk? – követelőzött Kira.

– Legyen! Akkor elmesélem nektek a lányom történetét – egyezett bele Kijoru.

Még mielőtt belekezdett volna, Akuma hűlt helyére nézve megjegyezte:

– Ő most úgyis el lesz foglalva azzal, hogy megtalálja a megfelelő ellenfelet számukra.

Kira felvonta szemöldökét.

– Ne légy ostoba! Szerinted csak azért oldottam fel a pecsétet, mert Akuma vetni akart rájuk egy pillantást? – intette le Kijoru.

 

[1] jelentése: villámló.

[2] jelentése: dicsőséges.

[3] jelentése: névtelen.

[4] jelentése: ragyogó.

Szólj hozzá

angyalok démonok démonvadász Regény Ai Shinwano Ichigo Angel with a shotgun Kuroszava Icsiró Siroszaki Aimi Aomori Majumi Aono Szora jorusi Yamamoto Akira Kurínkava Jumiko Kurínkava Kagehiko Icsikava Sinszei Kanó Liliana Kötelékek A pecsét feloldása Micsi Kijoru