2017. feb 18.

Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 32.

írta: Aoi Sakura
Shinwano Ichigo: Angel with a shotgun 32.

Kötelékek

 

Apja vs. lánya

 

resize.png

Lassan kirajzolódott egy másik terem képe, amelynek mennyezetén valamiféle fényforrás világított milliónyi árnyalatot magába foglalva. Innen kiindulva, a barlangfalát követve kristálytiszta vízfüggöny látszott, mely az ónixpadlón gyűlt össze, anélkül hogy a vízszint jottányit is emelkedett volna.

Végül megpillantották a készenlétben álló Gekisót is.

Még mielőtt megrezzenhettek volna, Akuma elejét vette háborgásuknak:

– Mondanom se kell: ez az ő harca, csak az övé! Ne is gondoljatok beavatkozásra! Ez elsősorban rátok vonatkozik – persze a három angyalra gondolt. – Különben a barátaitok életét kockáztatjátok.

Erre a semmiből előszivárgott több ezer démon, és körbevették az embereket.

– Feleslegesen liheged túl a dolgot – szólt hidegen Azajakana. – Tökéletesen megbízom mindhármuk képességeiben – jelentette ki.

Akuma nem felelt, csupán magában vigyorgott az önelégültség mintaszobraként.

Hirtelen villám csapott Gekisó elé, aki továbbra is rezdületlenül állt, minden porcikájában vibrált a feszültség, ám teljes nyugalommal fogadta felbukkanó ellenfelét.

Ez kevésbé volt elmondható Kagajakasíról, de még Azajakana is beharapta szája szélét, hogy el ne káromkodja magát.

Dzsijú no hiroma

Egy másik angyal tűnt fel. Rövid, szerteszétálló haja sötétkék. Vörös és fekete bársonyköpenyét elhajította, alatta fekete páncélt viselt, ezüstös kék mintákkal. Szeme hófehér, íriszét csupán egy vékony, fekete kör jelezte, pupillája fekete, mint minden bukottnak. Szárnyai különböző sötétkék árnyalatokban pompáztak. Ő volt Lucifer.

Gekisó gondolkodás nélkül nekirontott. Ütésre emelt kezét a másik simán elkapta, azonban ő kicsúszott markából és rögvest hátrált két lépést.

– Még csak nem is köszönsz nekem? – érdeklődött Lucifer.

– Szevasz, fater! – vetette oda Gekisó.

– Mondhatom, árad belőled a kedvesség – ironizált apuka.

– Mintha megérdemelnéd!

– Szóval nem beszélgetünk? – tudakolta cseppnyi csalódottság nélkül.

– Nekünk nincs miről beszélni – szögezte le Gekisó, és újból nekitámadt áruló apjának.

Az könnyedén kikerülte felé lendülő lábát, majd keményen hátba vágta. Épphogy elkerülte a fallal történő közelebbi kapcsolatkötést.

Villámsebesen megpördült és ismét támadt, Lucifer viszont minden ütését és rúgását hárította vagy szimplán elhajolt előle.

Mozgásuk olyannyira gyors volt, hogy az emberek képtelenek voltak követni, csak a fémen megcsillanó fény és az ütések nyomán kipattanó szikrák segítségével tudták megállapítani, éppen hol is vannak.

– Nincs esélyed! – szólt Lucifer, amikor megunva a játszadozást elkapta lánya lábát, majd azzal a lendülettel falhoz vágta. – Elfelejtetted, hogy tőlem tanultál mindent? Ismerem minden mozdulatod.

Gekisó kikecmergett az előbbi nyomán keletkezett, méretes mélyedésből, és gyűlölettől hajtva újfent nekiesett Lucifernek, aki megint kicsúszott markából. Lebukott ütése elől, aztán gyomron vágta, olyan erővel, hogy Gekisó ismételten falat bontott.

Miközben talpra állt, meghallotta Azajakana telepatikus figyelmeztetését:

’Elég! Koncentrálj! Rá koncentrálj, ne az iránta táplált haragodra! Felejtsd el, hogy ki ő, és úgy harcolj!’

Gekisó arckifejezése és testtartása is megváltozott. Ezúttal várt, várta, hogy az ellenfél támadjon, amit Lucifer hamarost meg is tett.

Harcuk kiegyenlítődött, de semmi több. A változással csupán a holtpontot érte el Gekisó, aki tudta, elő kell rukkolnia valamivel, arra nem játszhat, hogy kifárassza a másikat. Már azért sem, mert a Vér láncai igen sok erejét felemésztették, így sokkal valószínűbb, hogy ő merül ki előbb.

Amint legközelebbi összecsapásukat követően Gekisó is elrepült, gyorsan lefékezte magát lábával és kezével. A levegőbe emelkedett, és mindössze egyetlen ujjával érintve a vizet villámot küldött az előző ütésétől még tántorgó Lucifer felé.

Az igencsak meglepődött, azonban ezt és fájdalmát félretéve, azonnal ellentámadásba lendült. A sziklafalhoz szorította a vergődőt, míg másik kezével – felhasználva a vízfüggönyt – villámot küldött rá.

Gekisó érezte az égett toll bűzét, ahogy azt is, hogy minden páncéllal fedett testrészén súlyosan megégett bőre. Az éles fájdalom elviselhetetlen volt. Nem bírta levegőben tartani testét, az ónixpadlóra esett.

A fájdalom vörös hullámával beterített érzékei a legutolsó pillanatban észlelték a terem másik felében álldogáló Lucifer újabb villámcsapását. Gyorsan ellen villámot bocsájtott útjára. A két erő kioltotta egymást, nem maradt más, csak a sistergés és a mindent ellepő és eltakaró gőzfelhő.

Gekisó – minden erejét latba vetve – a levegőben lebegett egy helyben. Várt, ismerte annyira Lucifert, hogy ő is ezt teszi. Most kell kitalálnia valamit, amivel egy csapásra elintézheti.

 

Miután Lucifer Kuroi szövetségese és bukott angyal lett az emberek iránt érzett féltékenysége és haragja miatt, ő és anyja magukra maradtak.

Anyja, aki nem tudta elviselni a többiek megvetését, mellyel pedig lépten-nyomon szembesült, bezárkózott és nem volt hajlandó semmi és senki kedvéért kimozdulni kastélyukból.

Valahogy képtelen volt igazán sajnálni, ugyanis pontosan tudta, hogy anyja mennyire gyáva. Gyáva volt ahhoz, hogy megállítsa Lucifert, hogy jelentsen róla, ám ahhoz se volt bátorsága, hogy mellé álljon és kövesse. Ezzel pedig nem csak ő volt tisztában.

Ilyen felmenőknek köszönhetően felé is bizalmatlanság áradt, sőt egyetlen angyal sem akadt, aki tovább edzette, esetleg befogadta volna. Akárhol, akárkinél is próbálkozott finoman vagy kevésbé finoman visszautasították, olyan is előfordult, hogy egyszerűen kihajították.

Egy ilyen alkalommal botlott bele − szó szerint − Kagajakasíba, aki azt ajánlotta, keresse fel Azajakanát. Meg is tette.

– Nem kételkedem a képességeidben, de nem én vagyok számodra a megfelelő. Az igaz, hogy én is közelharcban vagyok erős, viszont vajmi keveset tudok a pusztakezes harcról, pláne a villámokról. Persze alapszintű tudásom nekem is van… Annyian vannak, akik nálam alkalmasabbak lennének… – magyarázta Azajakana.

Gekisó mérgesen és csalódottan közbevágott:

– Nem kell a rizsa! Megértettem. Nem vagyok kívánatos személy.

Azajakana szeme elkerekedett, majd amint rájött, miért mondta Gekisó azt, amit, a távozó után rohant, megfogta karját.

– Várj! Félreértettél. Én bele se gondoltam, ki vagy. Figyelj, nem tudok neked technikákat vagy praktikákat mutatni, de talán fejleszthetünk téged azzal, ha én és Kasí harcolunk veled. Nehezebb út, viszont szerintem képes vagy rá, szóval maradj itt, ha gondolod.

Mindennap kitartóan edzett hol Azajakanával, hol Kagajakasíval.

Nem volt egyszerű dolga, főképp nem a villámokkal, hiszen magának kellett rájönnie mindennek a nyitjára. Mégis a két angyal, azon felül, hogy tapasztalatot és lehetőséget adott neki, megajándékozta valami olyasmivel is, ami mindennél többet jelentett: bizalommal és barátsággal. Megdöbbentő volt számára ez, hiszen két olyan hadvezérről volt szó, akiket mindenki tisztelt.

Sajnos ez a fajta hozzáállás nem jellemezte Azajakana harcosait. Ennek ékes bizonyítéka volt első bevetése, amikor egy betörő démonhordát kellett megsemmisíteniük.

Gekisót többen félrelökték, sőt amikor ennek eredményeként jócskán belekerült a kulimászba, magára hagyták. A legkisebb jelét sem mutatták annak, hogy bajtársként tekintenének rá.

Azzal viszont nem számoltak, hogy Azajakana tudomást szerez tetteikről, elvégre vezetőjük mindig az élen küzdött. Nem is ő volt a szemtanú, hanem Nanasi, aki akkoriban fegyverhordozója volt.

Nanasi egyrészt azonnal segítségére sietett és elterelte az őt szorongatók figyelmét. Másrészt mindenről beszámolt Azajakanának, aki még ott számonkérte és lehordta katonáit.

– Jó alaposan véssétek eszetekbe: senkitől nem tűrök ilyen alantas viselkedést! Fel nem foghatom, egyáltalán, hogy gondoltátok ezt?! Pedig más is van itt, akinek a családjában bukottak találhatók.

Már egyszer elmondtam, engem nem érdekel, ki honnan jött, milyen rokonai vannak. Az számít, mit tesztek és hogyan. Jelen tettetek viszont ocsmány jellemre vall. Ilyenekre pedig nincs szükség.

Ha megértettétek, mit mondtam, akkor szálljatok magatokba és döntsetek. Akinek nem felel meg az én vezetésem, nyugodtan távozhat. Aki maradni óhajt, azzal most közlöm, ha még egyszer bárki ellen, bárki részéről ilyesmi előfordul, gondoskodom arról, hogy száműzzék a mennyekből. Szerintem ismertek már annyira, hogy tudjátok, ez nem üres fenyegetés.

Azajakana vele sem kivételezett.

Amikor egy másik csapattal közös küldetésre mentek, annak vezetője igencsak ellenségesen viselkedett vele, és kihasználva a csata közbeni kavarodást, parancsokat kezdett neki osztogatni, sőt élőpajzsnak próbálta használni őt.

Gekisó felfortyant és szembefordult vele, meg is ütötte.

Az illető azonnal panaszt tett Kijorunál, bár nem volt súlyos sérülése.

Bebörtönözték. Este Azajakana jött érte, megállt a rácsok előtt.

– Remélem, felfogtad a tetted súlyát. Nem hagyhatod, hogy a sérelmeid elhomályosítsák az agyad. Nem támadhatsz rá a társadra ilyesmi miatt, ráadásul egy csata kellős közepén. A démonok mindkettőtöket megölhették volna.

Gekisó nem szólt, de fortyogott benne a harag.

– Most eljössz velem, és bocsánatot kérsz tőle a történtek miatt! – parancsolta Azajakana, miközben kinyitotta a cella ajtaját.

Gekisó eleget tett az utasításnak, miközben dühe nőttön-nőtt, hogy barátja ilyen megaláztatásban részesíti.

Ez azonban rögvest elpárolgott, amikor a szégyenteljes jelenet után a másik parancsnok közölte:

– Rendben, elmehetsz.

Azajakana megköszörülte torkát, tekintetét a másikéba fúrta.

– Kedves uram, azt hiszem, önnek is akadna még mondanivalója.

A termetes angyal nem értette a célzást, vagy nem akarta.

– Szóval nem. Igencsak sajnálatos, hogy nekem kell felvilágosítanom hiányosságairól. Ön egy másik társát akarta feláldozni, hogy menthesse saját irháját, valamint – határait nem ismerve – egy alattam szolgálónak osztogatott – megalázó hangnemben – parancsokat. A hölgy imént beismerte hibáját és bocsánatot kért nem megfelelő magatartása és tette miatt. A tények tükrében elvárható, hogy ön is így tegyen, hiszen mindkettőnk ellen vétett.

Bár Azajakana egyetlen ujjal sem ért hozzá és hangját sem emelte fel, a másik hebegve-habogva, verítékezve kért elnézést tőlük.

– Legközelebb, ha hasonló előfordul, lenyeled a békát és az igazi ellenségre koncentrálsz! Utána pedig szólj nekem, és elintézzük a megfelelő módon – kérte Azajakana, mikor kettesben sétáltak vissza szállásuk felé.

 

Végre a sok emlék közül előbukkant egy használható is, hirtelen, mint a folyó víztükrét megtörő és azonnal el is tűnő hal.

Lehunyta szemét, a látással ebben a gőzfürdőben úgy se sokra megy. Többi érzékszervére fókuszált, hogy meglelhesse, merre van Lucifer.

Meghallotta… a padlón halkan koppanó bakancsot, a víz surrogását, melyet a lépés keltett.

Kinyitotta szemét, és hangtalanul odalebbent a fenti fényforráshoz, melyből a víz is fakadt. Tollai berezonáltak, villám cikázott át a fénylabdán, azon keresztül a falakon végigfutó vízfüggönyön és a padlón összegyűlő, sekély tavon.

Kizuna no hiroma

Kira kezeit tördelte; fogalmuk sem volt, mi történik, csak a gőz gomolygó ködét látták.

Egyszer csak velőtrázó, fület bántó, éles kiáltás hallatszott. Ezzel egy időben, mintha csak elszívták volna, a gőz eltűnt.

A fénygömb törött búrájából milliónyi szivárványos színekben játszó pillangó szabadult ki, betöltve az egész csarnokot.

Megpillantották az elgyötörten mosolygó Gekisót a levegőben, majd a padlón még néha-néha megránduló Lucifert, legalábbis csak ő lehetett az a szenesre égett valami.

Gekisó ennyit mondott neki:

– Csak azért hagylak életben, mert egykor olyasvalaki voltál, akit szerettem.

Ekkor őt vissza teleportálta Akuma, közben beküldött egy dyavolt, aki végzett Luciferrel.

– Azt hiszem, illene gratulálnom – szólt a démonfejedelem úgy, mint akinek a fogát húzzák.

– Nem igazán érdekel – vetette oda Gekisó.

– Meggyógyíthatom? – kérdezte azonnal Kira.

– Mit bánom én! – legyintett Akuma, bár a kérdést nem hozzá intézték, hanem Kijoruhoz.

– Igen, meg tudod gyógyítani.

A még mindig reszkető Kira nyomban megpróbálta levenni barátnője páncélját, mire az megrovón nézett rá.

– Ne itt vetkőztess le, drága!

Kira elvörösödött, de nem tágított.

Gekisó/Majumi megfogta kezét.

– Hidd el, anélkül is működni fog.

Ezalatt Akuma már bele is kezdett a következő párbajba, egyetlen mozdulattal eltüntette Kagajakasít.

Szólj hozzá

harc angyalok párbaj villámok bukott Regény Lucifer Shinwano Ichigo Angel with a shotgun Kuroszava Icsiró Siroszaki Aimi Aomori Majumi Aono Szora Yamamoto Akira Kötelékek apja vs. lánya Gekisó