2019. feb 02.

Kék meg cseresznye

írta: Aoi Sakura
Kék meg cseresznye

Ó, te drága Tündér keresztanya!

kekmegcherry_copy.jpgNos, kedveseim, akik ezt olvassátok, ez is megvolt, túl vagyunk egy újabb éven meg az év végi őrületen. Azaz hogy az év vége elmúlt ugyan, az őrület maradt. Pedig minden tele ilyenkor az új fogadalmakkal meg a hogyan kezeljük, enyhítsük a másnaposságot témával. Csak valahogy ezek az új kezdetek mindig körülöttünk forognak, azt sehol sem reklámozzák, hogy megpróbálhatnánk nyugodtabbak lenni, másokra jobban odafigyelni, türelmesebbek lenni, többször megvizsgálni a dolgok második, sokadik oldalát, legalább észrevenni. Komolyan mondom, mintha egyre idegbajosabb lenne az emberek többsége, ezzel együtt egyre beszűkültebb a tudatuk. És ez szörnyű.

Persze, van olyan, hogy elszakad a cérna, és legyünk őszinték nem minden világok legjobbikában élünk, van itt szar bőséggel, ömlik ránk mindenhonnan, de több mint biztos, nem az a megoldás, hogy mi is hozzátesszük a magunkét és boldog-boldogtalant jól megdobálunk vele. Most őszintén tényleg azt hisszük ettől annyival jobb lesz nekünk, főként hosszabb távon? No meg azt is tudom, ilyesféle témával nemigen lehet varázslatos számú kattintást elérni, a húszmilliomodik csodacuccal foglalkozó tartalom, legyen az fogyókúra, edzésterv, horoszkóp, leszokást segítő akármi, divat, mindenféle fantasztikus kütyü, sokkal jobban vonzza az embereket. Ez van.

A másik, ami nem fér a fejembe, az azonnali, de minimum gyors változás mítosza. Nyilván személyfüggő is kinek mennyi időre van szüksége, az viszont biztos, nem úgy működik, hogy elrebegem kívánságom a drága Tündér keresztanyának, aki máris suhint egyet a pálcájával, s csiribú-csiribá kicseréltek minket vagy bármit, amit szeretnénk, olykor egyenesen a fél világot. Utóbbi esetben van még egy rossz hírem, ez nem fog menni, akkor se ha nagyon-nagyon akarod, akkor se ha elég elvetemültnek hiszed magad a tömeggyilkossághoz (vagy a zsarnoksághoz). Mert ugyan elhitetheti veled a böngésződ, személyes virtuális világod, hogy mindenki hozzád hasonló, ez attól még ordas nagy hazugság, veszélyes és káros illúzió. Ez a rossz értelemben vett gyermeteg, ostoba dolog nem csupán téged, mindent pusztít körülötted.

A felnőttség alapvető sarokköve kellene legyen az, hogy tudom, különbözőek vagyunk. Ez nem jelenti, hogy automatikusan mindent el is kell fogadnom vagy a magamévá tennem, példának okáért vannak, akikben él a vágy a gyilkolásra, a mások megalázására, kihasználására, ebben az esetben kizárt, hogy békésen közöljem, elfogadom, te ilyen vagy. Jobb lenne tudatosítani azonban, amit nem látok, milliószor veszélyesebb és károsabb annál, amit nem szeretek, amivel nem tudok azonosulni. Nem csak azért fontos ez, mert lehet, hogy te nem vernél át mást, ha mindenkiről ezt hiszed, bizony pórul járhatsz, hanem azért is, mert semmilyen konfliktusban sem lehet így produktív megoldásra lelni. Az igazán fel nem oldott konfliktus pedig újra és újra termeli a haragot és gyűlöletet, ha úgy tetszik, még nagyobb és mélyebb szakadékot ásnak a felek egymás közé, míg a végén már nincs az a mérnöki munka, amely képes lenne hidat húzni fölé.

A harmadik dolog, ami szerintem megint csak bajok forrása, ha elvárom, hogy egy ember rögvest pozitívan reagáljon egy változásra, ami közvetlenül, közvetve őt is érinti, de nem (egyedül) ő dönt felőle. Van, hogy egy változás abszolút nem pozitív, ezt most viszont hagyjuk is. Mi van akkor, ha valami pozitív lehet, vagy akár semleges, én mégis megütközöm először, egyszerűen csak azért, mert ez a más már túl van az én megszokott határaimon és most idekerült az életembe? Miért ne lenne normális, hogy kell egy kis idő és némi ismeret, hogy befogadhassam? Miért kellene letagadnom, hogy félelemmel tölt el a bizonytalanság, amit a változás jelent(het)? Az más kérdés, hogy amennyire lehetséges, tőlünk telik, próbáljuk meg nyugodtan és összeszedetten, a másikra is figyelve előadni ezeket az érzéseket, vagy ha ez nem megy, később megmagyarázni, hogy a túlreagálás ezekből az érzésekből táplálkozott, és esetleg bocsánatot kérni.

Mindenesetre, ha te, aki olvasol, szeretnél változni akár kívül, akár belül, először is nem árt, ha számba veszed, szükség van-e erre, lehetséges-e. Ha pedig belevágsz, jobb, ha szem előtt tartod, nem vagy te Tündér keresztanya és nincs varázspálcád, csak munka van, kitartás és türelem a kiválasztott úton botladozáshoz.

Bölcsességei elpuffogtatása után Ao elköszön.

Szólj hozzá

változás új év környezet reakció bölcsességek őrület varázspálca Kék meg cseresznye Ao Tündérkeresztanya