Ez egy jó hosszú, epizódikus anime, amit egyszerűen azért kezdtem el, mert muszáj volt valami elég terjedelmes és lehetőség szerint minél kevésbé erőszakos, bonyolult történetet néznem. Egyrészt az ember időnként telítődik, másrészt személy szerint az elmúlt három évben lassan belebetegedtem ebbe a…

A tizenhat éves Sawamura Setsu nemrégiben vesztette el nagyapját, egyetlen nevelőjét, aki valóban foglalkozott is vele, és akitől "megörökölte" a samiszen iránti szenvedélyt, ám ez hirtelen eltűnt Matsugoro halálával. Setsu viaskodik önmagával és hangszerével, meg akarja lelni a saját hangját s vele…

A vonaton ült; úgy követte az elsuhanó tájat tekintete, mint egy izgatott gyereké, aki először utazik és mindent be akar fogadni és elraktározni későbbre. Mosolygott, nem tudta abbahagyni, pedig - ahogy még órákkal ezelőtt anyja mondta a telefonban - most dobja ki az ablakon életét, legalábbis azt,…

- Mi ez? Önarckép? - kérdezi a csoporttársa. Ugyan próbál nem tudomást venni róla, de érzi a szavak tónusában, a hangban bujkáló gúnyt. - Igen, úgyis mondhatjuk - feleli halkan, bár számára ez a kép sokkal több dimenziós. Épp ezért, címként nem azt írja: Önarckép, hanem azt: Egy képen minden. Ezt…

Az emlékek összekötik az embereket, a családot; teret adnak a szeretetnek, megértésnek, mert megmagyaráznak dolgokat; folytonosságot adnak, mely a magunk, történetünk kiterjesztése is a családi emlékezet által. Valóban? Igen, az más kérdés, igényeljük-e ezt, jónak, vagy rossznak érezzük. Egyik…

Úgy mondják: az emlékek az idő előrehaladtával megszépülnek. Mint nyersanyag a szobrász keze közt, műalkotássá alakulnak, életművünkké. De a művészet olykor torzít, a hatás, a mű érdekében vagy az őszinteség hiányából fakadóan, nem mindenki szobrász, főként nem jó szobrász, és itt nem mi válogatjuk…