A nyolcéves kislány, aki eleddig gyógynövényt gyűjtött nagyapjával a hajnali erdőben, most a futástól zihálva, kicsit összegörnyedve áll meg a kihaltnak tetsző tisztáson. Mikor nagyjából visszanyeri lélegzetét, felemelkedik és felméri környezetét. Itt nincs semmi, mar belé a csalódás, pedig biztos…

A tizenéves fiút tegnap hozták be. Furcsállotta az esetet, sehogy se látta meg ebben a gyerekben a közveszélyt, még csak agresszív sem volt, pedig behurcolták abba a kicsi fehér szobába és ott hagyták, mindenféle szó, magyarázat és bármiféle tárgy nélkül. Senki és semmi nem volt, ami megnyugtatná.…

Kezdjük azzal, hogy igen, megint olyasmihez nyúltam, amihez "nem kellene", mivel kizárt, hogy ilyen klasszikusnak számító szerzőket megfelelő módon tudjak tálalni, tehát senki ne számítson igazán szakmai és részletekbe menő elemzésre[1], ahhoz (is) kevés vagyok én. Az, hogy mégis elkövetem ezt a…

Megállt a parton, kicsivel a gát előtt, általában eddig szokott futni. - Ez nem az én napom - nyögte zihálva, és nyújtani kezdett. Közben megpillantotta a gáton egyensúlyozó fiút, ámulva figyelte egyik lépését a másik után, olyan gondtalannak tűnt. Hirtelen megborzongott, a szél megszakította…

- Te is valaki vagy, már most is, annak születtél, mint mindenki más. Hiába mondta neki ezt, ő egyáltalán nem így érezte. Nem is érzett semmit a fájdalmon és a dühön kívül. Sebzett, megtaposott énjében csak a harag üvöltése hallatszódott, semmi más nem jutott el hozzá. - Kibaszottul nem érdekel az…

Ha meglátjátok a könyv címét, valószínűleg legtöbbeteknek az opera jut eszébe (netán a film). Aki kicsit utánanéz az operának, tudja, Puccini egy írás és egy színdarab alapján alkotta meg a maga verzióját. Azt azonban már csak kevesebben tudják, a Pillangókisasszony történetének japán eredete Okicsi…

Először a piacon történt meg. Éppen sorára várt a zöldséges standnál. Előtte egy középkorú nő állt, aki aztán valami számára ismeretlen gyümölcsöt vett többek közt. Gondolta, meglephetné vele feleségét, de nem értette a nevét, amikor a nő kérte, így amint sorra került, azzal kezdte: - Jó napot!…

[Hírnökszirmok] - Név? – mordult rá a fogadós, akár egy kutya, miközben cseppet sem kedvesen végigmérte szokatlan fizimiskáját. A szúrós tekintettől feszélyezetten a lány halkan elrebegte nevét, amit persze a fogadós nem hallott, ezért ismét rámordult. - Airi Esther Yamada Garcia – felelte…

Nézte, csak nézte a fiút. A forgalmas térre vezető lépcsősor tetején üldögélt. Tíz-tizenkét évesnek saccolta, arca és egész lénye valami megmagyarázhatatlan szépséget sugárzott, ártatlanságot, bölcsességet és távolságot, mintha az a hely, ahol ül, egy másik dimenzióhoz tartozna. Barna, göndör csigái…

Éjjelente, amikor a békák kuruttyolása uralta tó melletti kertjüket, beférkőzött otthonukba és álmaikba, a fiú egy nő csodálatos énekére ébredt. Erre már egész kisgyermekkorában fény derült. Anyja felriadt álmából, s amikor kiment egy pohár vízért, megpillantotta fiát, aki transzba merülve az ajtó…