Szokásom időnként csakúgy céltalanul járni egyet, azaz, hogy van valami célom, csupán nem földrajzi. A fejemet szeretném kiszellőztetni, kisöpörni belőle a rengeteg felgyűlt holmit, hogy meglelhessem azt, amit épp keresek, vagy ellenkezőleg az lelhessen rám, mert ilyen is előfordul, nem is…

Az előző rész vége: A versenyfutás folytatódik, az idővel, a katonákkal. Nem nyugodhatnak akkor sem, mikor végre elhagyják Shinyaren városát a nyugati kapun át. Amint beérnek az erdőbe, lovaikat szélnek eresztik. Yume vezetésével, némán, a lehető legkevesebb nyomot hagyva egy újabb rejtekhelyre…