2017. már 20.

A bűnbeesés újragondolása

írta: Aoi Sakura
A bűnbeesés újragondolása

Wm. Paul Young: Éva

eva.jpgPaul Young harmadik könyvében is megannyi téma kerül terítékre, ám a középpontban a bűnbeesés áll, ami teljesen más megvilágításba kerül.

Dióhéjban: A történet szerint Lilly, egy tinédzser lány partra sodródik egy furcsa helyen, mely a dimenziók közt található. Itt gyógyul és végzi el feladatát, mint a Kezdetek Tanúja. Így élhetjük át vele együtt a Teremtést és a többit. Ezzel párhuzamosan pedig megismerkedünk a sokat szenvedett lánnyal, aki továbbviszi ősei „bűnét”, de a végére sikerül meggyógyulnia és megszabadulnia. Ennél részletesebben nem írnék a sztoriról, ugyanis akkor újra írhatnám a könyvet.

Az a bűnbeesés, amivel az egyházak évszázadokon keresztül manipulálták híveiket, mérhetetlen bűntudatot csepegtetve beléjük, itt nem bűn, inkább tragédia. Tragédia, amit nem a nő kezdett, nem az almával kezdődött, és nem is a kígyó kezdeményezett. Ugyanaz a történet mégis teljesen más.

Az idézőjeles bűn itt nem az engedetlenség, nem az, hogy esznek a fáról. Ez Ádám elfordulása Istentől, ami a bizalom megrendülésének eredménye. Ádám nem bízott Istenben, hogy megkapja tőle társát, sem a szeretetében, mert elhitte, egyedül van. Mivel elfordult a fény felől, árnyékot vetett, és ebbe az árnyékba helyezte bizalmát, a hatalom lett a mindene, a függetlenség és az irányítás. Ezek az elemek mind megjelennek Lilly saját történetszálában is. Bizalmatlan mindenkivel, titkolózik. A Tudósok közül, akik meglátogatják, egyikük árnykórban szenved, vagyis elfordult. Ő lesz, aki Lillyt még mélyebbre rángatja és a hatalom felé terelgeti, el a bizalomtól. Ugyanakkor mindkét szálon megjelenik ezek ellentéte, a gyógyír: a megtalálás. Erről John, aki Lillyre talált a parton ezt mondja:

„Az egyetlen, ami még jobban megváltoztat annál, hogy Megtalálóvá válsz, ha te magad vagy, akire rátalálnak.”

Ez nem bűn, ez szomorú tragédia, mely átitatja világunk, akár „hiszünk” valamely istenben, akár nem. Szeretethiányosak vagyunk és képtelenek a bizalomra, vagy mert így neveltek, vagy mert megsérültünk, esetleg csak mert ilyen a világ, hisz rengeteg a gyűlölet és a csalás, nekem pedig védenem kell magam. Töredelmesen megvallom, bármennyire is szeretném, még az arra érdemes egy-két emberben se vagyok képes teljesen megbízni. Bár egyre zsugorodik bizalmatlanságom, ellenállásom mértéke, eltűnni nem akar. (Persze jól meg kell gondolnunk, kinek szavazunk bizalmat, ezt mindenkire kiterjeszteni hiba lenne, ugyanis vannak, akik ezt kihasználják, de gondolkozz el azon, hogy te valóban megbízol a szeretteidben?)

Nézzük a többi elemet! Az alma elfogyasztása, ami nem is alma a regényben, már csupán következménye az elfordulásnak. A kígyó valóban javasolja nekik ezt, sőt előtte Ádám fülébe ülteti a hatalom és függetlenség gondolatát, ám mint teremtett lény ezt nem tehetné meg, ha a férfiban nem jelenik meg az árnyék. A kígyó csupán kimondja Ádám gondolatait, úgy, mint amikor szeretnénk valamit megtenni, de kell hozzá a külső biztatás, ami egyfajta meghatalmazás. Itt azonban e meghatalmazó csak azért teheti ezt meg, mert Ádám a teremtés örököseként biztosítja neki az esélyt. ( A kígyó például eleinte nem is akar vele beszélni, Ádám kutat utána folyamatosan.)

„A kígyó adott hangot a sötétségnek, melyet Ádám rejtegetett.”

Ádám az elfordulásával nemcsak a kígyót, de – ahogy A viskóban is olvashatjuk – az egész teremtést magával rántja, beteríti árnyékával, mely ezen túl a valósága lesz.

Végezetül pedig a nőről: Éva csak sokkal később fordul el Istentől, miután Ádámot kiűzik az Édenből. A gyümölcsöt valóban ő szakítja le, mert Ádám nem mond ellent a kígyónak. Míg Ádám utána jól érzi magát, majd félelmében vért áldoz Istennek, hogy ne büntesse meg, Éva rögtön tudja, mekkora hiba volt tettük és nagyon szomorú. Amikor Isten megtalálja őket, Ádám őt és Évát hibáztatja: „Az asszony, akit Te hoztál nekem.” (tudniillik ő tehet tettéről). Éva bevallja, evett belőle, a kígyó csapta be. Ezután a kígyót és Ádámot száműzik. Éva sokáig nagyon dühös Ádámra, aki egyre inkább eltávolodott tőle, majd becsapta. (Hölgyeim, ugye sokaknak ismerős ez?) Végül mégis kétség, bizalmatlanság lesz úrrá rajta és Ádám után megy. Röviden, nem hiszi el, hogy Ádám nélkül sincs egyedül.

Később látjuk, hogy a férfiak a föld, a hatalom felé fordultak, a nők pedig feléjük, ám egyikük sem kapja meg azt, amit igazán akar, maximum nagy fájdalmak és szenvedés árán, mely mindőjükre kihat.

Ki itt a hibás? Ezt csak azért kérdezem meg, hogy picit belemásszunk egyik legnagyobb problémánkba: nők és férfiak helyzetébe.

Isten megmondta Évának mielőtt elment, hogy mivel emlékeztetni fogja Ádámot szégyenére, ezért vagy elfut előle, vagy uralkodni fog rajta. Éva mégis elment, és a férfiak (többségük) uralkodtak rajtunk sokáig, sőt még ma is ők irányítanak, még ma is a világ nagyobb részén meg van a hierarchia, ahol a nő az alsóbbrendű. Más helyeken már sikerült némi változást elérni, de a küzdelem még folytatódik. Ez jogos, jó, hogy szeretnénk jogokat, igazságot, azonban két dolgot megemlítenénk, amit érdemes megfontolni:

  1. Nehogy bosszú legyen ebből. Nehogy nagy harcunkban elkövessük ezúttal Ádám hibáját. Ne hatalmat akarjunk felettük. Mert a férfi is épp annyira ember, mint mi. (És igenis vannak nagyon rendesek is köztük.)
  2. Szép, jó és e puritán világunkban kellő dolog is a jog, pláne az igazság(osság), de a legnagyobb cél a szeretet legyen. Ha az valódi, akkor nem létezik hierarchia a kapcsolatban és magától értetődő az egyenlőség, tisztelet. Hölgyeim és uraim, a másik (nemű) ember nem trófea, nem eszköz, nem alsóbbrendű, tessék ennek megfelelő életre és kapcsolatra törekedni!

Lezárásképpen pedig egy idézet, mely megszívlelendő, hisz bizalom és szeretet összetartozik.

„A bizalom nem egyszeri döntés, hanem olyan választás, amelyet minden pillanatban meg kell hoznunk…”

 

Wm. Paul Young, Éva, Alexandra, 2016.

Szólj hozzá

alma szomorú szeretet bizalom tragédia kígyó bűnbeesés újraértelmezés férfi és nő elfordulás Éva Könyv Ádám Wm. Paul Young árnykór