Egészen döbbenetes, mennyire megváltozhat a világ, miközben mégis ugyanaz. Hogy aztán én változtam volna annyit idő közben, azt már nem tudnám megmondani. Az élmény viszont egy életre, de mindenképp sokáig velem marad. Van annak már lassan másfél éve, hogy ez történt, mégis még mindig élénken él…
A nyolcéves kislány, aki eleddig gyógynövényt gyűjtött nagyapjával a hajnali erdőben, most a futástól zihálva, kicsit összegörnyedve áll meg a kihaltnak tetsző tisztáson. Mikor nagyjából visszanyeri lélegzetét, felemelkedik és felméri környezetét. Itt nincs semmi, mar belé a csalódás, pedig biztos…
- Tudod, mi az egyik legnagyobb baj a szavakkal? - kérdezi tőlem.
Ugyanabban a kávézóban ülünk, ahol a múltkorában magam is ezen töprengtem.
Október vége van. Ez már a harmadik alkalom, hogy ilyentájt összefutunk és leülünk beszélgetni.
Nem sokat vár, épp csak felemeli pillantását a csészéről,…
Talán öregszem, vagyis biztos, mivel életben vagyok még, ez természetes, minden különösebb akarat vagy erőfeszítés nélküli folyamat. A talán nem is e folyamatot hívatott kétségbe vonni, inkább azt, hogy ez a jelenség lenne oka annak, hogy egyre kevésbé tudom nyugodtan, minimum szó nélkül tolerálni a…
Mindig is itt élt, ebben a hatalmasnak tetsző épületben, amelynek felső szintjét használták, ő és a szülei. Az alsó szinten csak iszonyú magas oszlopok sorakoztak, melyeket hófehér kőtömbökből emeltek a fehér és szürke és sötétkék és fekete csempék mezején. Az oszlopokat zöld, nyálkás foltok…
Az emberek többségének van valahol a lakásban, házban egy tér, legyen az padlás, pince, szoba vagy csak egy szekrény, amit igen ritkán használ, akkor is arra, hogy magába fogadja mindazt, aminek máshol nem akad hely, de még nem akarja kidobni, elvinni. Általában a dolgok többségének csupán…
Élt egyszer odafent a hegyen, a sűrű erdő mélyén egy fiú. Ott is született az apja építette takaros házikóban. Többféle elképzelés létezik, kik, miféle emberek voltak szülei. Van, aki úgy tudja, az apa magányba vonult szerzetes volt, az erdőben lelt a sérült nőre, meggyógyította, aztán hogy-hogynem…
Órák, percek, másodpercek. Az idő különféle méretű darabkái, amelyekhez igazodunk, pedig mennyire megbízhatatlanok, mennyire önkényesek, mennyire semmitmondóak.
Baleset volt, olyasmi, amire azt mondják: egy pillanat műve, ám ez nem több olcsó frázisnál, amivel azt érzékeltetjük: gyorsan történt; és…
Már egy ideje rugdossa az asztal lábát, ahogy ül és lógázza lábait. Ha épp nem lába koppanását hallom a pozdorján, akkor sóhajtozása zavar.
- Dolgoznék - mordulok rá.
- U-nal-mas! - panaszolja annyira elnyújtva a szótagokat, már-már éneknek tetszik.
Levágom a tollat a füzetre és épp nagy levegőt…
Változó számok, telő évek,
hasonlatok és ellentétek.
- írta naplójába egy novemberi napon. Ennél tovább azonban nem jutott, a bejegyzés töredék maradt. Később még odafirkantja a lap aljára: "Ötven év az ég alatt"
Miért nem írt többet? Nehezére esett, és egyébként is, ez a néhány szó mindent…