A két regény Grönland gyarmatosításáról és annak különféle aspektusairól szól, történelmi tényekre épített, fikcióval átszőtt érzelmi, képi, kulturális, morális zűrzavar. Mai szemmel mindenképp.

A szellemidéző és a tiszteletes az 1720-as és '30-as években játszódik, Hans Egede missziója és az első "gyarmatosítás" története, időnként egyenest tragikomédiája.

Grönlandot ez esetben akár börtönszigetnek is nevezhetjük, ugyanis az első telepesek javarészét a hirtelenjében összeházasított fegyencek és utcalányok adják. Élükre Pors kormányzó kerül, aki igazából egy lecsúszott nemes, nem éppen a legélesebb kés a fiókban, viszont lelkes, túlbuzgó. (Ha engem kérdeztek, a legrosszabb párosítás.)

A felkészületlen csapat - akiktől az Imperium Dania hatalmának, egykori hírnevének visszaszerzését remélik -, nem igazán idilli földre kerül, ahol aztán legtöbbjük már az első télen meghal. Mivel az időjárás hamar tönkreteszi a magukkal hozott fát, egyetlen épületet húznak föl rendesen, így a többség nedves, penészedő, hideg lukban tengeti mindennapjait. Étellel sem állnak jól, hiszen a mostoha körülmények azt sem kímélték. Bár problémáik részben megoldhatóak lennének a grönlandiak[1] módszerével, használhatnának zsírlámpát a hideg ellen, nos, nem teszik, mert a bálna és zsírja a királyé. Helyette Pors ragaszkodik ahhoz, hogy éljenek azzal, ami nem romlott meg, ez pedig az alkohol és a lőpor, utóbbit unos-untalan eldurrogtatják az udvarban álló ágyúval, természetesen a király tiszteletére. Logikus, nem?

Sokkal jobbat Hans Egedétől sem kapunk, aki misszionárius, mégsem hajlandó megkeresztelni a "vadakat", mert elmennek és utána nem maradnak meg rendes kereszténynek; ez azonban olyan bagoly mondja verébnek. Egede nem csak bántalmazza a grönlandiakat, de az általa mélységesen megvetett sámán fiát is megtartja magának, miután az meggyógyult, csak azért, hogy aztán többekhez hasonlóan a dánok őt is leitassák, megalázzák. Itt még meg sem állunk, Egede úr kiadott naplója valójában nem az ő, hanem felesége műve, amit szó szerint ellopott. Nem mintha Egedené oly makulátlan lenne, bár ő amolyan Teréz anyának tűnik elsőre, e cím önjelölt, ennek leple alatt - magától értetődőn puszta szívjóságból - egy rakás gyereket szakít el szüleitől, hovatovább egy dán nő újszülöttjét is elrabolja, halottnak hazudja és másnak adja.

Összességében egyébként elmondható, a dánok morálja igencsak megkérdőjelezhető és nem keresztényi. Ezzel ellentétben a lenézett sámán - a maga kontextusában - sokkal többet ért meg a kereszténységből és ezt tovább is adja. Ennek utóhatását és következményeit is láthatjuk A Végtelen-fjord prófétáiban, ami az 1700-as évek végén, nagyjából  50-70 évvel később játszódik.

Morten Falck, aki a szerzőhöz hasonlóan Norvégiából kerül Dániába, majd Grönlandra, csupán az apja miatt lesz pap, őt magát a természettudományok érdeklik. Az ő nyugtalan, bolyongó lelkületű személyének történetét, legelsősorban Grönlandon tartózkodását követjük végig. Habár az akkori telepek már némileg összeszedettebb, tervezettebb benyomást keltenek, hamar ráébredünk ez ugyanaz a történet pepitában, mindenesetre a lényeg nem sokat változott.

A telepen még mindig kevesen részesülnek a "jóból", amit most már Dánia folyamatosan biztosít, Morten Falck elég korán kiesik e körből, ez egy ponton később igen nagy problémához vezet. Bűne nem több, mint némi segítségnyújtás és az elvetélt próbálkozás, hogy némi ésszerűséget és morált verjen a Monopólium vezetőjének fejébe.

Ez a bizonyos Karlstedt foggal-körömmel ragaszkodik az évek óta hiába várt királyi jóváhagyásra a bognár és egy grönlandi nő házasságához. Közben Falck és Karlstedt neje mégis összeadják a párt, amit a vezető mindenáron megfúr, többek közt megvonja az ellátást a bognártól, mígnem az felköti magát. Ezzel szemben tudomást sem vesz arról, hogy a kovács megerőszakolta a feleségét, még beszélni sem hajlandó erről, így Morten segít az asszonynak az erőszakból fogant gyerek elhajtásában is. Ennek dacára még mindig Karlstedt van felháborodva, féltékeny és annyira igyekszik, tönkretenni Mortent, hogy az előbb inni kezd, majd lopni a házuk tetőterében tárolt ételből és italból. Egyszer aztán így felgyújtja a házat véletlenül, és a Végtelen-fjordban fogadják be a grönlandiak, ám amint Karlstedt tudomást szerez hollétéről lerombolja a helyet, majd Falckot egy rakás adóssággal együtt visszaküldi Dániába.

A Végtelen-fjord közösségét Habakuk és felesége alapítja, sok grönlandi társuk csatlakozik és egy elsüllyedt hajó rakományából felépítenek egy egész falut, egy a saját kultúrájukból és a kereszténységből ötvöződött hit szerint élnek, ami ugyan furcsának tetszhet nekünk, mégis egy számukra működő dolog. Mégis mitől olyan eretnekek ezek az emberek? Ennek két oka van szerintem, és mindkettő a gyarmatosítás természetéhez köthető.

Egyrészt, gyarmatot nyilván nem azért szeretne egy állam sem, mert másféle tájra vágyakozik, mindazok a források, energiák, nyersanyagok kellenek neki, amit csak ki lehet sajtolni.[2] Grönland esetében mindkét könyvben látjuk, kereskedelemmel próbálkoznak, csakhogy még az 1700-as évek végén is a grönlandiak inkább a hollandokkal kerekednek. Az ok egyértelmű, persze, hogy nem akarnak nekik adni semmit, hiszen amit kínálnak cserébe az számukra értéktelen (pénz) vagy nem válik hasznukra (ital). A kevés kivétel, akiket látunk, azok is általában rosszul járnak. Ezenfelül pedig szerintem mindenki szívesebben kereskedik azzal, aki nem akar teljesen rátelepedni, nem zaklatja és nem használja ki teljesen szemérmetlenül. Hogy is fogalmazzak? -  a gyarmatosítás, bár üzletnek tetszhet, sokkal inkább rablás... és erőszak.

Erőszak - mi másként lehet leírni azt, ahogyan Egede és a többiek igyekeznek kizárólagosan a saját dán kultúrájukat, értékrendjüket ráerőltetni a grönlandiakra, mintegy tőlük függővé téve azokat, akik eleddig teljesen jól megvoltak, élték a saját életüket a maguk rendje szerint. Nem érdekli őket cseppet sem a másik megértése, lásd: lopásnak minősítik, az elsüllyedt hajó és rakományának használatát, mert arra nem gondolnak, a grönlandiak számára az, ami a vízben van nem az övék, nem vitték el. Miért nem kereskednek a dánok talán építőanyaggal? Mert ami nekik is kevés van, túl értékes, azt nyilván nem adják, és mert így még könnyebb kontroll alatt tartani őket, hiszen akkor nem ők határozzák meg hol élnek, és azért is fizetniük kell, ahol laknak. Ám ha képesek csak úgy felhúzni egy falut, önellátónak lenni ott is, és nem elismerni a dánokat, mint hatalmat, tulajdonost, akkor "veszélyesek".

Egede sem hajlandó mást elfogadni, mint a teljes behódolást, szó sem lehet a dolgok vegyítéséről, a grönlandiaknak egy az egyben keresztényekké kell válniuk, méghozzá pontosan az ő követelményeiknek megfelelően. A dánok kultúrája és értékrendje kétely nélkül felsőbbrendű, a dánok szerint (természetesen a regényről beszélünk). Úgy hiszem azonban ez mindig csupán a felszínen egy bizonyos szögből nézve igaz. Már eddig is láttuk, egyik 19, másik egy híján húsz. A grönlandiak nem élnek itt házasságban, a szexuális életük igen szabados, de ott van egy másik misszionárius, aki egy rakás félvér gyerek apja. A grönlandiak megölik vagy öngyilkosságra kárhoztatják azt, aki már gyenge, nem hasznos, egyedül marad. Kegyetlen, ez jut eszünkbe, igaz? Hogy könyvnél maradjunk, a dánok sem sokkal különbek, más az ok, de a lényeg mégis ugyanaz, aki problémát jelent, azt így vagy úgy elintézik, lehet nem ölik meg, csupán kitaszítják, ellehetetlenítik az életét, nem kap javakat, ha nem is közvetlenül vezetnek ezek halálhoz, nem sokkal jobbak. (És akkor itt ne is menjünk bele abba, hogy a modern társadalmak sem feltétlen bánnak olyan jól azokkal, akik már nem hasznosak és/vagy nincs meg az erejük/forrásuk, hogy ellássák magukat; hogyne a külcsín más, viszont a  lényeg nagyon is hasonló.)

Kim Leine, A szellemidéző és a tiszteletes, Scolar Kiadó, 2019.

Kim Leine, A Végtelen-fjord prófétái, Scolar Kiadó, 2014.

[1] azaz inuitok, utólag nem írnék át mindent, egyszerűbbnek tűnt a grönlandiak használata.

[2] Nem mondanám, hogy sokat nyertek vele, főleg akkoriban. Amit találtam, és értékes lehet, azok a nyersanyagok, melyek az olvadásnak köszönhetően egyszer könnyebben elérhetőek lennének. Hangsúly a feltételes módon, több cím is szól arról, hogy nem élnek a lehetőséggel a klímaváltozás miatt. A lényeg, a dánoknak inkább plusz kiadást, mint bevételt jelentett Grönland.