3. Versus, ütközés - személyen vagy közösségen belül, személyek, közösségek közt
Ennek a pontnak talán legjellemzőbb példája megint csak "személyes", személyen belüli (intraperszonális) konfliktus, az illetőnek megvan a saját erkölcse, a saját elképzelése (ami legtöbb esetben nem egyezik az…
Ez megint csak egy nehéz menet lesz, és ismét csak egy olyan darabról lesz szó, aminek nem sok köze van a tündérmesékhez, sőt, előre figyelmeztetek mindenkit, főleg azokat, akik nem találkoztak még az animével: az erőszak legváltozatosabb formái jelennek meg benne. Persze, milyen is lenne egy…
Az emberek többségének van valahol a lakásban, házban egy tér, legyen az padlás, pince, szoba vagy csak egy szekrény, amit igen ritkán használ, akkor is arra, hogy magába fogadja mindazt, aminek máshol nem akad hely, de még nem akarja kidobni, elvinni. Általában a dolgok többségének csupán…
A fiúról legtöbben semmi jót se gondoltak, már aki gondolt róla bármit egyáltalán. Sokan igyekeztek úgy tenni, mintha észre sem vennék, de amint valaki szóba hozta vagy csak utalt rá, ezek az emberek voltak a leghangosabbak, akik a legvehemensebben kritizálták: olyan csodabogár, állandóan el van…
Vegyes érzéseim voltak és vannak e könyvvel kapcsolatban. Bár nem rajongtam kimondottan érte, és nem tudtam annyira, vagy úgy kapcsolódni hozzá, mint azt előzetesen vártam, fontosnak tartom, hogy írjak róla, hiszen olyan témát boncolgat, ami életünk egyik legmeghatározóbbja. Igen, én úgy tartom, a…
Mindig éhes volt, mióta az eszét tudta. Mindig elkísérte az érzés, a hiány, a kínzó, az üresség, a betölthetetlen. Ez az éhség nem a gyomrát mardosta, hanem a lelkét, a pszichéjét, ha úgy tetszik.
Élénken emlékezett azokra a pillanatokra, amikor éhsége lecsapó tőrként hasított bele. Amikor a…
A Pokolnak is megvannak a saját meséi. Minden démonfaj átadja történeteit utódainak, ezzel tanítva meg nekik fontos leckéket, sokszor mondanak új s régi meséket egymás szórakoztatására, vagy így fejezik ki érzéseiket, gondolataikat a világról, életükről. A Pokolnak is akadnak tabui, a szabad…
Vannak megkérdőjelezhetetlen dolgok, soha ki nem mondható gondolatok, érzések, tabuk, melyeket úgy őrzünk, mint semmi mást, még az életünknél is jobban féltjük. Ugyan miért? Ó, nem nagy ördöngösség ez! Vajon mi történne, ha leoldanánk a láncokat? Kristály tisztán ott állna előttünk a legkevésbé sem…
Amolyan mindent bele így az adventi időszakban, és mindezt írom november közepén. Ennek nyilván az is oka, az írások később jelennek meg. No, nem mindig, tekintve, hogy per pillanat szombati bejegyzés sehol és szerda van, de mivel más és más a téma, hangulat, hát időnként nem terv szerint alakulnak…
Véres, beszakadt körmű ujjaimmal kapaszkodom a falon, melyet te építettél magad köré. Tudom, tudom, szükséged volt rá, hogy megvédd magad, de át akarok jutni, megmutatni, tőlem nem kell félned, ám hiába hívtalak. Ha nem engeded, hogy mutassam meg? Ha nem engeded, hogy hozzád érjek, hogyan…