3. Egymásra hatás, kifordított világ
Ebben az utolsó pontban két olyan műről lesz szó, amiben Akutagawa kicsit mást alkotott, olyasmit, amiben egyesített mindent, méghozzá igen ügyesen. A kezdeti hangja, az emberiségről alkotott véleménye és az "őrület" (amennyiben az abszurd végül is valami…
2. Az őrület kibomlása, térnyerése
Már az elején említettem talán, hogy Akutagawa félt és egyre jobban félt attól, hogy anyja sorsára jut, megőrül, idegbeteg[1] lesz. Emellett azonban 1927-re az írót egyre jobban hatalmába kerítette a depresszió és valamiféle szorongás. Ebben az évben egyszer egy…
A második három pont más jellegű, nem egy gömböt alkot, mely ugyanazon középpont körül alakult, hanem egy folyamatot ábrázol, azt, ahogy az író alkotta eddigi világ alapja megrendül, megreped, összeomlik, majd a romokon, azok felhasználásával valami új és merőben más épül fel. Természetesen e…
3. Versus, ütközés - személyen vagy közösségen belül, személyek, közösségek közt
Ennek a pontnak talán legjellemzőbb példája megint csak "személyes", személyen belüli (intraperszonális) konfliktus, az illetőnek megvan a saját erkölcse, a saját elképzelése (ami legtöbb esetben nem egyezik az…
2. Igazság, erkölcs, törvény - közösségi, társadalmi szint
Egészen más színezetet kap az igazság és más jelentőséget, amikor átlépünk a közösség, a társadalom szintjére - látni fogjuk, hogy itt ugyan nem lehet kikerülni az igazság kérdését, ám továbbra sem áll előttünk színről színre -; és…
Akutagawa a japán irodalom egyik legnagyobb alakja, egyike azon íróknak, akiket hazájukon kívül is ismernek, mármint egyes műveit, magáról az emberről ugyanis elég keveset tudni.
"Egy japán kritikusa élettörténetéről csak ennyit írt: >>Megszületett, alkotott és meghalt. Életének története…
Itt ez a kép, az egyetlen kép, amit telefonról telefonra hurcolok immár több mint másfél évtizede. Az utolsó kép a nővéremről. Az egyetlen kép róla, amim van. Tényleg az, az emlékezetemben egy sem található, ez állítólag természetes. A nagyszüleim ezt mondták, persze, hogy nem emlékszel rá, hisz…
A nyolcéves kislány, aki eleddig gyógynövényt gyűjtött nagyapjával a hajnali erdőben, most a futástól zihálva, kicsit összegörnyedve áll meg a kihaltnak tetsző tisztáson. Mikor nagyjából visszanyeri lélegzetét, felemelkedik és felméri környezetét. Itt nincs semmi, mar belé a csalódás, pedig biztos…