Az anime egy olyan világban játszódik, ahol 250 éve a világ nagyrészét elpusztította a tűz; ami jelenleg működőképes, azt is később alkották az egykori Tokió fölött és egy tiszta lángból nyert energiával üzemelő, Amaterasu nevezetű erőmű tartja fenn. Bár e térségben mindennapi életet élhetnek az emberek, nem mentesek e napok a veszélytől, annak esélyétől, hogy egyszercsak eleddig nem megmagyarázott okból lángra kapjon testük, elveszítsék öntudatuk és pokoljáróvá alakuljanak. A tűzkatonák feladata, hogy nyugalomra helyezzék az e lényekké alakult embereket (azaz végezzenek velük), valamint, hogy kiderítsék, mi okozza e szörnyű jelenséget. Ám az állomások mind különféle cégeknek és szervezetnek vannak alárendelve, így sok hatalmi harc, ármánykodás és titok lappang és nehezíti a valódi cél elérését. Épp ezért a nyolcadik állomás küldetése a többi állomás vizsgálata is. Amint ennek nekifognak a két újonc, Shinra Kusakabe és Arthur Boyle csatlakozását követően, egyre több dologra derül fény, többek közt arra, egy eddig ismeretlen szervezet mesterségesen teremt pokoljárókat...

Természetesen ennél több is kiderül, és még több olyan szál van, aminek még nem érünk a végére, azonban amivel ez az anime engem abszolút magával ragadott, az nem más, mint főhősünk, Shinra Kusakabe karaktere. A fiú még gyerekfejjel elvesztette édesanyját és öccsét egy tűzben, amiről mindenki azt hiszi, ő okozta. Elsősorban pusztán azért, mert neki is van képessége, illetve a tragédia óta, ha fél vagy ideges, furcsa vigyorba torzul az arca, így mindenki amolyan őrült gonosznak tartja és ördögnek hívja, holott ez csupán egy rendellenesség, amivel bizony még ti is találkozhattatok már a hétköznapokban, csak talán nem tudtok róla, hogy ez állna a háttérben.

Shinra, bár mindenki ördögnek hívja és utálja a lángokat, rendületlenül tör előre a célja felé, hogy lángjait használva tűzkatona és hős legyen. Sőt ő maga mindig hősnek nevezi magát, ami azzal összevetve, hogy közben minduntalan ördögnek nevezik egy pimasz, de nagyon őszinte reakció a világnak, környezetének: nem az vagyok, aminek te hiszel, nevezel.

Ez nemcsak jópofa és menő dolog, hanem egy nagyon fontos tény kellene legyen az ember életében. Hangoztatás szintjén ugyan ma is jellemző, közben meg valahogy mégis elvész, mert rengeteget támaszkodunk, sőt élünk abban, hogy kívülről kell kapjunk önbizalmat, tetszést, megerősítést, elismerést. Ez egy bizonyos szintig természetes, hisz jó és kell, hogy legyen olyan, aki elfogad, kedvel, aki annak lát, aki vagyok, viszont ha jóllétünk és személyiségünk attól tesszük függővé, hogy ki mit reagál ránk és hogyan lát, akkor tévúton járunk.

Shinra tetteiben is önmaga, és ugyanazt képviseli, mint szavai, nem azt teszi, amit várnak tőle, amire azt mondják, képes megtenni, hanem azt, amit ő elhatározott, amit ő akar, amit ő képvisel. És persze benne megvan az, amiért szeretjük a shounen animék hőseit, de sajnos a mi életünkben (hol ilyen, hol olyan okból) nem követ(het)jük: fáradhatatlanul, minden erejével küzd a céljáért és kitart mellette.

Az animében nem csupán Shinra karaktere képviseli a nem az vagyok, aminek te mondasz, látsz, ami szerinted lehetek igazságát, hanem a nyolcadik állomás kapitánya is, aki annak ellenére tűzkatona és veti bele magát a legkeményebb helyzetekbe, hogy semmilyen pirokinetikus képessége nincs. Ő eredetileg "egyszerű" tűzoltó volt. Itt meg kell állnunk, és muszáj két olyan momentumot megemlítenem, amelyek ezen a sajátos karaktertípuson kívül érdemei ennek az animének. Egyrészt, igaz, hogy a történet nem rájuk épül (fel van turbózva, ha úgy tetszik), mégis szerintem felidézi bennünk a mi kis világunk tűzoltóit, akik lehet, hogy nem küzdenek démonokkal, de egy nehéz, életveszélyes, sokszor nem túl megbecsült hivatást űznek, amire jó, ha felhívjuk a figyelmet. Másrészt, kicsit spoiler ez is, de szintén értékelni való: azt a világot lángok pusztították el, és a tiszta láng energiája tette újra élhetővé, amiről megtudjuk, hogy a pokolból származik, ahhoz kötődik. Ezek a tiszta lángok erőt adnak ellenségnek és Shinrának egyaránt, éltetik a várost, és el is pusztíthatják. Ezt a jelenséget, hogy valami nem csak jó vagy rossz, nem lehet eleget hangsúlyozni, főleg akkor, amikor mi még mindig ott tartunk, egy ebből fakadó problémát vagy nem kezelünk egyáltalán, vagy szimplán ördögtől valónak kiáltjuk ki és tűzzel-vassal üldözni kezdjük.

Végezetül még visszatérnék a karakterekre, egész pontosan még egy olyan szereplőre, aki a már említett mondatot valósítja meg, igaz, messze nem úgy, olyan könnyedén, mint Shinra vagy a kapitány, ez Arthur Boyle lenne. Arthurnak hívják és van egy plazmakardja, Excalibur, és lovagnak nevezi magát, csak kicsit (nem kicsit) tökkelütött. A képessége erős, azonban ő ezt nem képes mindig használni, csak ha kellőképp lovagnak érzi magát, ha van nála "kellék", ami megerősíti képzeletét, amint viszont szembesítik a valósággal, azzal, hogy nem úgy fest, mint ahogy elképzelte, ereje megcsappan. Ő azért érdekes, figyelemre méltó karakter, mert jól példázza (igaz, hogy az animében nem tudunk meg semmit múltjára vagy személyiségét formáló dolgaira vonatkozóan), milyen az, amikor valakinek a képessége, a magáról alkotott képe, az ideája és jelenlegi állapota elcsúszik, nincs összhangban, önértékelési gondokkal küzd (igen, ez, akár az ő esetében, mindkét irányba eltolva jelentkezhet), ami kihatással van a teljesítményére is. Ezt természetesen idővel és munkával helyre lehet billenteni valamennyire, ahogy egy Shinrához hasonlóan eltökélt és magabiztos emberben is ébredhet kétség, pláne, ha kiderül, az, amit ő tudni vélt, nem igaz, nem abban a formában, ahogy eddig ő gondolta. A kérdés az, mihez kezd ezzel az új információval és az az okozta megrendüléssel. Shinra hozzáigazítja ehhez tervét, hogy sikerülni fog-e, az még a jövő zenéje.

Enn enn no shouboutai (En'en no Shōbōtai), 2019, Atsushi Ōkubo mangája alapján készült anime, melynek írója: Yamato Haijima, rendezője: Yuki Yase.

kép: https://en.wikipedia.org/wiki/Fire_Force