Kurīnkawa Ayaka: Az ember, aki sohasem sírt
Az élet fura ajándéka
Bő negyedóra múltán végzek a festéssel; annyiban is hagyom mára a dolgot, elvégre péntek van, vásárolnom kellene, és nemcsak Shiro járkál fel-alá, Öreg is fészkelődik a kínaiból kiszedett zöldségek felett. Amint megállok mellette, felnéz rám, épp csak egy pillanatra látom kékeszöld…