Már nem is emlékeztek arra az időre, amikor még nem voltak együtt, mintha olyan nem is létezett volna.
Egy nap mégis elváltak, Hit ott maradt egyedül a házban, míg Remény az utakat rótta.
Nemsokára mindketten szenvedtek a magánytól és az éhségtől. Az emberek, akik eddig táplálták és szerették…