A nyolcéves kislány, aki eleddig gyógynövényt gyűjtött nagyapjával a hajnali erdőben, most a futástól zihálva, kicsit összegörnyedve áll meg a kihaltnak tetsző tisztáson. Mikor nagyjából visszanyeri lélegzetét, felemelkedik és felméri környezetét. Itt nincs semmi, mar belé a csalódás, pedig biztos…
Mindig is itt élt, ebben a hatalmasnak tetsző épületben, amelynek felső szintjét használták, ő és a szülei. Az alsó szinten csak iszonyú magas oszlopok sorakoztak, melyeket hófehér kőtömbökből emeltek a fehér és szürke és sötétkék és fekete csempék mezején. Az oszlopokat zöld, nyálkás foltok…
Élt egyszer odafent a hegyen, a sűrű erdő mélyén egy fiú. Ott is született az apja építette takaros házikóban. Többféle elképzelés létezik, kik, miféle emberek voltak szülei. Van, aki úgy tudja, az apa magányba vonult szerzetes volt, az erdőben lelt a sérült nőre, meggyógyította, aztán hogy-hogynem…
Már egy ideje rugdossa az asztal lábát, ahogy ül és lógázza lábait. Ha épp nem lába koppanását hallom a pozdorján, akkor sóhajtozása zavar.
- Dolgoznék - mordulok rá.
- U-nal-mas! - panaszolja annyira elnyújtva a szótagokat, már-már éneknek tetszik.
Levágom a tollat a füzetre és épp nagy levegőt…
A királyság minden szegletében nagy volt a nyüzsgés, ez azonban nem a mindennapok sürgés-forgása volt. Különleges esemény közelgett, melyet nagyjából fél éve tétettek közhírré. Mivel a király kisebbik leánya minden kérőt elutasított és nagy rajongója volt a szobroknak s magának a szobrászatnak,…
Kietlen táj ez - állapította meg a vándor, aki az imént ereszkedett le a hegyről.
A fák oszlopai közül kiérni egy végeláthatatlan síkságra, ahol a dús lombmennyezet helyett a csupasz ég néz le rá, természetesen döbbenetes élmény. Az ember hirtelen olyan elveszettnek érzi magát és védtelennek.…
Az új, fiatal kormányzónak első dolga volt, hogy álruhában, egyszerű utazóként bejárja a vidéket. Erre a kisvárosra különösen kíváncsi volt, amelynek lakói annak idején - vagy két emberöltővel ezelőtt, az utolsó nagy háború után, amikor még csupán egy aprócska falu állt itt -, valamilyen rejtélyes…
Mindenki furcsának tartotta a fiút. Nem mintha bármi különös lett volna rajta. Nem, az a valami, amitől a legtöbben kényelmetlenül érezték magukat, amitől úgy érezték távolságot kell tőle tartaniuk, amiért egyszerre féltek tőle, ugyanakkor - mégha egyesek szívesen le is tagadták - csodálatot is…
És újra megtörténik - gondolta, miközben megszaporázta lépteit.
Nem mert hátra pillantani; bár erős késztetést érzett rá, félelme, ami a mögötte felhangzó, súlyos bakancsok nyomában virágzott ki, tiltotta. Sietős léptei sem válthattak futásra, amint elért egy bizonyos határt, izmai megtagadták…
A kagyló már kis korában megtanulta az idősebbektől, hogy mivel testük puha és rendkívül sérülékeny, ezért gondosan tartsa zárva kemény héját és étkezésnél is csak résnyire nyissa ki. Megtanulta, hogy háza páncél, ami védi életét, és nemcsak kemény, csúszós is, hogy el ne kaphassák. A kis kagyló…