„A múltnak rengeteg ideje van. Csak a jövő az, ami elfogy.”

Patrick Melrose, a bántalmazott gyermek, drogfüggő felnőtt sorsának második felvonását tökéletesen kivonatolja e két mondat. Az első kötetről itt olvashattok: https://aoisakura.blog.hu/2018/11/05/senkinek_se_volna_szabad

Húsba vágó igazság ez azoknak, akik egy traumatizált gyerekkorral olyan pakkot kaptak, amivel még külön dolguk van, ami kísérti őket, ami a részük, egy jelenlévő múlt, s miközben vele küzdünk a jövő, az életünk egyre rövidül. És ez bizony szomorú és ijesztő tény, de mégis meddig van hatalma a szüleinknek és belénk csöpögtetett mérgüknek felettünk?

Patrick ugyan az előző kötet végén elindult a gyógyulás felé, azonban hamar szembesülünk vele, ez nem egy rövid és sima út. Ugyan az apjával való kapcsolata végérvényesen lezárult, a második kötet két darabjában a cinkostárssal, az áruló anyával kell megküzdenie. Az első írásomban a sorozat kapcsán már szó volt az anya bűnéről, illetve hatásáról, mégis a kötet sok újat, fontosat ad hozzá, nem egyszer olyat, amit a film messze nem képes olyan élesen érzékeltetni, mint az írás.

Az első darab, az Ami kell tökéletes példája ennek. Elképesztő milyen érzékletesen festi le a jövőt felzabáló múlt szörnyetegét. A nyaralások jelenében ütközik meg az áruló anya mint múlt, a férfi családjával mint jövővel. Ezt az ütközetet pedig hol a gyerek, hol a feleség, hol Patrick szemén keresztül látjuk. Ettől még élesebben érezzük a minden erőfeszítés ellenére kibontakozó tragédiát.

Végigkövethetjük, hogy Patrick és szintén sérült felesége, akik olyannyira igyekeztek egy egészséges családot teremteni, miként buknak bele hősies próbálkozásukba, mert köröttük még mindig ott a múlt hálója s ők bele is gabalyodnak rendesen.

Patrick, aki iszonyodik attól, hogy áteressze gyerekeire a belé csepegtetett mérget, képtelen uralkodni dühén, melyet anyja újabb árulása szított fel benne. Eleanor ugyanis megfosztja őt és családját az örökségtől, hogy mint mindig, másokon segítsen vele, miközben azok az emberek egyértelműen kihasználják, viszont fiától várja a segítséget ahhoz, hogy végre meghalhasson. Patrick dühe átragad nagyobbik fiára, Robertre, aki szivacsként szívja magába az érzést, éppúgy, ahogy apja egyre több alkohollal vigasztalja magát. Patrick dühe egyre jobban taszítja Maryt, aki saját elhanyagoltságát túlkompenzálva már egyébként is állandóan kisebbik fiával van elfoglalva; nem csoda hát, hogy végleg elhidegülnek egymástól. Patrick egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed fékezhetetlen dühe és alkoholizmusa örvényében szétdúlva maga körül minden kapcsolatot, elbaltázva minden jónak induló élményt.

Ehhez képest a Végülben egy másik Patricket láthatunk viszont immár anyja, Eleanor temetésén. Megtudjuk, terápián vett részt, hogy egyedül ugyan, de újrakezdhesse életét. A férfi úgy érzi, e temetéssel fontos mérföldkőhöz érkezett, mely a végleges felszabadulás lehet, ugyanakkor bizonytalan is, nem tudja, mi lesz ezután. Valóban kikerülhet a hatalmuk alól?

E kérdéssel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy ez lehetséges, s nemcsak azt követően, hogy szüleink jobblétre szenderültek. Ehhez nyújt tanácsot és segítséget Susan Forward Mérgező szülők c. könyve, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek, aki e hatalmas munka előtt vagy épp közben áll.

Végezetül Patrick eljut a megértés megvilágosító pillanatához, ami katalizátort jelent számára az új kezdethez, a megfogyatkozott jövő valódi megéléséhez.

„Ahogy egyre nőtt benne a részvét, egyenlőnek látta magát feltételezett üldözőivel, látta szenvedése feltételezett okozóit, a szüleit boldogtalan gyerekként, az ő szüleikkel, az ő szenvedéseik feltételezett okozóival: senkit nem lehetett hibáztatni, és mindenkin segíteni kellett, és akiket látszólag a leginkább lehetett hibáztatni, épp ők voltak azok, akiknek a legtöbb segítségre volt szükségük.”  

Ez a részlet kétségtelenül szép lezárás, gyönyörű gondolat, amire szükség van, mégis ne higgyük azt, ez felmentést ad az alól, hogy felnőttként éljünk immár létező lehetőségeinkkel és vállaljuk a felelősséget magunkért és saját családunkért, mert nemcsak áldozat, bűnös is az, aki nem vágja el a körforgást, de még csak meg sem kísérli; még ha oly szánandó is.

Edward St. Aubyn, Patrick Melrose 2., jelenkor, 2018. 

kép: https://www.book24.hu/konyv/letszukseglet-vegul-patrick-melrose-2