A két regény Grönland gyarmatosításáról és annak különféle aspektusairól szól, történelmi tényekre épített, fikcióval átszőtt érzelmi, képi, kulturális, morális zűrzavar. Mai szemmel mindenképp.
A szellemidéző és a tiszteletes az 1720-as és '30-as években játszódik, Hans Egede missziója és az első…
Régebben úgy érezte, a boldogság nem mindenkinek jár, és ha így van, ő ezeknek táborát erősíti. Neki talán mást szánt a sors. Hogy miért? Ki tudja; rossz csillagzat alatt született vagy előző életében szörnyű ember volt, ezért kell most lakolnia.
Gyerekként sok ilyesmit hallott más gyerekektől: el…
2. Az őrület kibomlása, térnyerése
Már az elején említettem talán, hogy Akutagawa félt és egyre jobban félt attól, hogy anyja sorsára jut, megőrül, idegbeteg[1] lesz. Emellett azonban 1927-re az írót egyre jobban hatalmába kerítette a depresszió és valamiféle szorongás. Ebben az évben egyszer egy…
Itt ez a kép, az egyetlen kép, amit telefonról telefonra hurcolok immár több mint másfél évtizede. Az utolsó kép a nővéremről. Az egyetlen kép róla, amim van. Tényleg az, az emlékezetemben egy sem található, ez állítólag természetes. A nagyszüleim ezt mondták, persze, hogy nem emlékszel rá, hisz…
Valójában nem túl sok köze van egymáshoz a két sorozatnak, az egyetlen, hogy mindkét történet főhősei az idővel operálnak valamely módon, ám még ez a mód is különbözik, mások a szabályok is, a cél azonban kimondva vagy kimondatlanul a jövő megváltoztatása. Még mielőtt ezt részletezném, ismerjük meg…
Előre kell bocsátanom, a címadás kicsit sarkos, elnagyolt lett, nem csupán félelemről és hatalomról van szó, de remélhetőleg ez a későbbiekben világossá válik számotokra (és bocsánatos bűn marad a kissé hatásvadász címem).
Vágjunk is bele, elsőként Ray Bradbury regényével!
Jim Nightshade és Will…
- Tudod, mi az egyik legnagyobb baj a szavakkal? - kérdezi tőlem.
Ugyanabban a kávézóban ülünk, ahol a múltkorában magam is ezen töprengtem.
Október vége van. Ez már a harmadik alkalom, hogy ilyentájt összefutunk és leülünk beszélgetni.
Nem sokat vár, épp csak felemeli pillantását a csészéről,…
Kezdjük azzal, hogy igen, megint olyasmihez nyúltam, amihez "nem kellene", mivel kizárt, hogy ilyen klasszikusnak számító szerzőket megfelelő módon tudjak tálalni, tehát senki ne számítson igazán szakmai és részletekbe menő elemzésre[1], ahhoz (is) kevés vagyok én. Az, hogy mégis elkövetem ezt a…
Végre hazaért, alig várta. Kis bőröndjét ott hagyta az előtérben, a csuromvizes kabátját is csak földobta a fogasra, kit érdekel most, hogy lecsöpög? Meg kellett őt találnia, most, és magához ölelni.
Mérge még ott dolgozott benne, egymást erősítették aggodalmával. Már annak sem örült, hogy muszáj…
Mindig is itt élt, ebben a hatalmasnak tetsző épületben, amelynek felső szintjét használták, ő és a szülei. Az alsó szinten csak iszonyú magas oszlopok sorakoztak, melyeket hófehér kőtömbökből emeltek a fehér és szürke és sötétkék és fekete csempék mezején. Az oszlopokat zöld, nyálkás foltok…