Megint itt ül mellettem. Lába lelóg az asztalról, tompa puffanásokkal bombázza elmém. Újra és újra koppan a fiókon. Apró, kecses kezének vékony ujjai valamiféle dallamot kopognak. Lassú mégis nyugtalan dallam lehet, amennyire ki tudom venni.
Dolgom van, nem akarok tudomást venni róla, de – mint…