Királyság és legendák – Akatsuki no Yona, Rokka no Yuusha
„Mese!... Lám, elteltek hosszú századok, városok pusztultak, népek tűntek el a föld színéről, szertefoszlott minden, ami volt, akár a füst - de a mesék élnek, ma is el-elmondják őket, és figyelmeznek rájuk bölcs királyok, mély gondolkozású kormányférfiak is, nagyszerű aggastyánok és nemes törekvésekkel eltelt ifjak is.” Nyikolaj Vasziljevics Gogol
„A mese spirituális felfedező út, és ennél fogva a legéletszerűbb, mivel úgy tárja fel az emberi életet, ahogy lelkünk látja, érzi vagy érleli magában.” Vavyan Fable
Ez a két anime számomra igazi mese és nagyon a szívemhez nőttek. Még mielőtt bárki is felhördülne, szeretném, ha megértenétek, az a ledegradáló, lebutított, jócskán eltorzított valami, amit ma sokan mese alatt értenek, nem az. Én legalábbis nem tudom annak tekinteni. A mese ráadásul eredendően nem is kifejezetten gyermekműfaj. A mese egy külön nyelv, amely a maga sajátos univerzumában tükrözi le a valóságot, egy részletét, az életet, tapasztalatainkat. Iránytű is, meglehet, a mai világban már nem tulajdonítunk neki jelentőséget. (Ez szerintem egyébként elég rossz tendencia, veszteség, de ebbe itt most nem nagyon szeretnék belemászni.) A lényeg, hogy számomra a mese pozitív dolog és ebben a minőségében is használom.
Az Akatsuki no Yona azonnal magával ragadott, olyan igazi szerelem első látásra volt. Ezzel ellentétben a Rokka no Yuusha elsőre összezavart, nemigen tudtam, mi fog ebből kisülni, sőt a 12 rész után percekig ültem és csak bámultam, mint az a bizonyos háziállat. Mindkét animéről elmondható, hogy az első évad nem kapott végleges lezárást. Az Akatsuki no Yona szerintem kifejezetten kívánja a folytatást. A Rokka no Yuusha már nem feltétlenül, de kizárni sem lehet ennek lehetőségét, ámbátor kérdéses vajon milyen folytatással lehetne nem elrontani. Ezen felül mindkét anime alapja és központja egy legenda.
Akatsuki no Yona
A helyszín Kouka királyság, ahol hercegnőként nevelkedik Yona, Il király egyetlen gyermeke, aki az események kezdetén tölti be tizenhatodik életévét. Yona itt még abszolút az agyamra ment, tipikus gazdag, burokban nevelt, nyafogó tini lányka. (Becsületére váljon, a későbbiekben meglepő fogékonyságot mutat a változásra és fejlődésre.) Legfontosabb problémája, hogy mit vegyen fel, hogy néz ki a haja stb. Ráadásul menthetetlenül szerelmes unokafivérébe, Soo-wonba. (Őszintén én nem értettem, mit eszik rajta. Kezdettől fogva irtóztam tőle.) Bőszen igyekszik keresztül vinni akaratát apjánál, hogy Soo-won felesége lehessen, aki viszont elzárkózik ettől.
A születésnapjának estéjén is újabb rohamot indít apja ellenkezésével szemben, illetve csak indítana, helyette azt kell látnia, ahogy szerelme, Soo-won végez a királlyal. (Őt hibáztatja apja haláláért.)
A királyság helyzete igencsak aggasztó. Habár Il király egy jóságos, békeszerető figurának tűnik, sok a probléma. Valójában a palota falai között még jónak is tűnhet a helyzet, ám egyrészről az ország meglehetősen védtelen szomszédjaival szemben, másrészről tele van bűnözőkkel és hatalmas a szegénység. Il király nagy hibája, hogy minden áron elkerüli a konfrontációkat, inkább felad területeket, hagyja a törzsi vezetőket, csináljanak, amit akarnak. Emiatt nem is tudom jó vezetőnek tartani. Szép dolog a jóság, a kedvesség, hogy nem állok le mindenkivel hadakozni, de egy ponton túl már esztelenség. Lehet, hogy valahol létezik egy olyan világ, ahol ez működik, ahol mások nem használják ezt ki, de ez nem az a világ. Akár vezető valaki, akár nem, rendelkeznünk kell a képességgel, hogy megvédjük magunkat, az egyébként pozitív értékeinket, különben csupán mások játékszerei leszünk. Itt azért szeretném leszögezni, senki ne higgye, hogy akkor sose bízhatunk meg senkiben, hogy nem lehetnek szövetségeseink, hogy mindenki mást ellenségnek kell tartani és utálni. Isten ments! Csupán arról van szó, hogy ne hagyjuk magunkat kihasználni.
Ettől függetlenül Soo-won tette elítélendő, még akkor is, ha új vezetőként ő valóban hasznára lesz a királyságnak. Ezt egyébként nem tudni, a 24 rész alatt sem Soo-won, sem Yona és csapata terve és célja nem realizálódik. Fogalmunk sincs, mit akarnak tenni, elérni.
Bár másik gyermekkori barátja, Son Hak megmenti Yonát, ezután menekülniük kell. Miután felkeresnek egy papot, útnak indulnak, hogy felkutassák a négy sárkányt.
Ez a négy sárkány a legendánkhoz kötődik, ami nem mellesleg Kouka királyság létrejöttének története is. Eszerint egyszer a Vörös Sárkány emberi alakot öltve uralkodóvá vált. Csakhogy az emberek végül ellenségeivé lettek és romba döntötték az országot. Ekkor négy másik sárkány jött el Hiryuuért, hogy visszavigyék a mennyekbe, azonban ő nem ment, mert már embernek tartotta magát. A sárkányok, hogy segítsék barátjukat, vérüket adták és ezzel erőt kölcsönöztek emberi harcosoknak. Végül Hiryuu belefáradva a harcokba mély álomba merült, a másik négy pedig eltűnt. Ők alakították ki a Koukában létező öt törzset.
A négy sárkány: Fehér Sárkány, az ereje a karjában, karmaiban rejlik. Kék Sárkány, neki a szemei és látása különleges. Zöld Sárkány, erejét lába őrzi. Sárga sárkány, teste sérthetetlen. A sárkányok ereje nem szűnik meg az azt birtokló ember halálával, mindig átöröklődik, így biztosítva, hogy bármikor ismét Hiryuu segítségére lehessenek. Továbbá azt is megtudjuk, hogy amint a sárkányvér új örököse elkezdi elsajátítani, birtokba venni képességét, az előző ereje úgy csökken, míg végül egyszerű emberként meghal.
Érdekesség: Kisgyerekkorom óta imádom a sárkányokat, ami bizonyos szempontból furcsa lehet, ugyanis a nyugati kultúrában a sárkány rendszerint gonoszként tűnik fel, amit el kell pusztítani. Tény és való, a sárkány a keletieknél sem ölelgetni való háziállat, félelmetes és erős, azonban bölcs is és nem feltétlenül rossz. Úgy is kifejezhetném, a sárkány nyugaton tipikusan egy démoni, könyörtelen, kártékony ragadozó, míg keleten inkább egy fenséges, erős, bölcs istenség, vagy totemállat.
Ami még figyelemre méltó, az a négy sárkány, valamint a közösségük viszonyulása a legendához és erejükhöz. Nagyon tetszik, hogy mind különböző hátteret kaptak ezek alapján. A Sárga Sárkány, Zeno igazi kakukktojás. Őt nem kell keresni, magától bukkan fel, nem látunk vele közösséget, egyedül van. A másik háromtól eltérően még csupán gyereknek néz ki. Ezen kívül nem sokat tudunk róla. Talán még annyi elmondható, nem ellenkezik, nem fél és nem is rajong az erejéért, a legendáért vagy saját szerepéért, egész egyszerűen csak elfogadja a dolgokat. (Tudom, elvben idén már készítettek két külön részt, ami róla szól, ezeket nem volt alkalmam eddig megtekinteni.)
A Fehér Sárkány, Ki-Ja az első, akit nagy nehezen megtalálnak. A falusiak először nem igazán örülnek látogatásuknak, ám amint megpillantják Yona vörös haját, száznyolcvan fokos fordulatot vesz a hangulat és viselkedésük. A falu lakói tisztelik és óvják a Fehér Sárkányt, Ki-Ja pedig alig várja, hogy mestere szolgálatára lehessen, jóllehet Yona kijelenti, nem ő Hiryuu. Egyébiránt erről se tudjuk meg az igazságot, mint ahogy a pap jóslatában (Az ősi írás szerint, amikor a négy sárkány összegyűlik, a kard és a pajzs, ami a királyt védi, felébred. Hajnalban a Vörös Sárkány visszatér.) szereplő kardról és pajzsról sem tudunk meg semmit. Az ilyen momentumok adnak okot arra, hogy feltételezzem, lesz még folytatásunk.
A Zöld Sárkányt (Jae-Ha) találják meg harmadjára, ebben az esetben a legnehezebb dolguk. Ugyanis Jae-Ha szabad akar lenni, utálja a legendát, elutasítja, hogy neki bárkit szolgálnia kéne. Egész egyszerűen szólva a háta közepére nem kívánja ezt az egészet. Ezért sem a falujában, hanem egy kikötő város kalózbandájában van, akik a város népét kizsákmányoló zsarnok ellen küzdenek. Minden ellenérzése és ódzkodása ellenére végül Yona bátorsága és személye meggyőzi arról, hogy a legjobb, ha velük tart.
A Kék Sárkányt szándékosan hagytam utoljára, annak ellenére, hogy ő lesz a második, aki csatlakozik. Már a falut sem egyszerű megtalálniuk, annyira eldugott helyen van. Amikor pedig odaérnek és érdeklődnek a Kék Sárkányról, finoman szólva is rideg fogadtatásban részesülnek. A Kék Sárkány létezését egyenesen tagadják. Természetesen meglelik, csakhogy ő mit sem tud a legendáról. A sárkányok közül ő az egyetlen, akinek megismerjük a múltját. (Habár az OVA bemutatja, Ki-Ja hogy szerezte a hátán lévő sebhelyet és felvillantja Jae-Ha múltjának sötétségét.) Röviden összefoglalva Kék Sárkánynak lenni sokkal inkább átok, mint sem dicsőség. A falubeliek úgy félnek tőle, mint a tűztől, megvetik és elkerülik. Magányosan, mindenkitől és mindentől elzárva él. Arca nagy részét maszk fedi, mert úgy tartják, a szemébe nézni veszélyes, azonnal kővé válnak (ez nem is igaz, bár bénító hatást tud gyakorolni). Még nevet sem kap. Ezt majd Yona ad neki, így lesz… nos, igen, ez csöppet problémás, Shinha vagy Shin-Ah. Nekem Shinha, de hogy mi az igazság? Nem tudom, én végig Shinhának hallottam, de több helyütt találkoztam a másik verzióval. Mivel mit sem tud a legendáról, és amikor eddig feltűnt bárki, aki a Kék Sárkányt kereste, az bajt hozott a falura, érthetően bizalmatlan Yonával és társaival. Ez a probléma, Yonának köszönhetően, végül megoldódik.
Rokka no Yuusha
Főhősünk Adlet Mayer, aki (önbevallásos alapon) a világ legerősebb férfija. Egyetlen célja, hogy egyike legyen annak a hat kiválasztott harcosnak, akik legyőzik az újjáéledő Démonistent. Vágya teljesül, azonban az események még az ellenség területére való belépés előtt kisiklanak, igencsak bizarr és abszurd fordulatot véve.
A legenda szerint valamikor régen megvetette lábát a földrész egy kis csücskében ez a bizonyos Démonkirály vagy Démonisten. Nem meglepő módon az egész földrész ellen támadást indított és kis híján uralma alá is hajtotta, azonban a Sors istennője közbelépett, az urát vesztett démonhorda visszakotródott a félszigetre. A Sors istennő tudta, hogy a Démonisten újra és újra fel fog éledni, ezért erejét hat bátor harcosnak ajándékozta, akik ilyenkor kiválasztottakként legyőzik e szörnyeteget. (Biztos lusta volt többször lejönni a földre :D)
Magától értetődően csak a legerősebb, legügyesebb, legbátrabb harcosok részesülhetnek e megtiszteltetésben.
Két érdekes információ:
Helyszínünk, környezetünk leginkább egy maya vagy azték világot idéz. Nem egyetlen királyságról van szó. A világ felépítéséről szinte semmit sem tudunk meg.
E világban a legnagyobb erővel a Szentek rendelkeznek, ők birtokolják a Nap, a hegyek, a mocsár, a pengék vagy épp a puskapor stb. erejét. Azonban ilyen Szentek csak nők lehetnek! Ez azért elég ironikus számomra. Nem, nem vagyok vérmes feminista, férfitrancsírozó/alázó, de kétségtelenül értékelem valamilyen szinten e dolgot, főleg amikor környezetünk „nagy férfijai” szeretik azt hangoztatni, a nő egyetlen érdeme, dolga, értelme a porontyszülés és nevelés. (Egyébként őszintén rühellem ezt a ki a jobb kérdéskört, meg a mitől férfi a férfi, nő a nő és hasonló nyalánkságok.)
Mint már mondtam, Adlet is megkapja a jelet, amelyet a kiválasztottak testükön viselnek. El is indulnak egy másik társával, Nashetaniával. Nem akarok nagyon spoilerezni, ezért csak annyit árulok el, hogy amikor összegyűlnek, egyrészt csapdába esnek, amit elvileg a démonok távol tartására készítettek, másrészt nem hatan vannak, hanem heten. Megkezdődik a találgatás, vajon ki a hamis hős? A gyanúsítgatás elszabadítja az indulatokat, mi meg kapkodjuk a fejünket, hogy most mi van. A végére csak kiderül, melyikük nem hős valójában, a csapdát is megszüntetik. Már-már fellélegeznénk, a hat harcos elindulna világot menteni, amikor befut még egy hősjelölt. Ez volt a finálé és az a pont, ahol felhördültem: Na, ne már!
Abszurd, ez a legjobb szó rá szerintem. Elsőre lehet, hogy értelmetlen zagyvaságnak tűnik, mégis zseniális. A paranoia, a káosz, az elszabaduló indulatok mind egyetlen kérdésben csúcsosodnak ki: kiben bízhatunk? A démonok terve ravasz, még mielőtt a harcosok bármit tehetnének, összezárják őket és a legfontosabb alapot, a bizalmat zúzzák össze. Számításaikat azonban keresztülhúzzák, bár a bajt még nem szüntetik meg teljesen, hisz újra heten vannak. Kérdés: vajon ez a kis közjáték erősítette vagy gyengítette őket? A bizalom nem egyszerű dolog, életünk, kapcsolataink egyik legsarkalatosabb pontja, nagy erő forrása, ám nagy gyengeség is, amint valaki ezzel visszaél, hajlamosak vagyunk így gondolni. Ha viszont nincs bizalom, megette a kutya az egészet, akkor folyamatosan bántani fogjuk egymást, képtelenek leszünk közös célért dolgozni. És előkerül az aktuális hamleti kérdés: bízni vagy nem bízni?
Akatsuki no yona, 2014, alkotó: Mizuho Kusanagi
Rokka no yuusha, 2015, alkotó: Ishio Yamagata, illusztrátor: Miyagi. (A manga adaptáció Kei Toru érdeme, az anime rendezője pedig Takeo Takahashi.)
