Nagyszerű regény, amelyben megismerhetjük az Óz, a csodák csodája gonosz Nyugati Boszorkányának életét. Mindenre kiterjedő történetével új megvilágításba helyez egy klasszikus gonosz karaktert.

A könyvben nyomon követjük Elfaba életét, végigvesszük a fontosabb állomásokat, kapcsolatát a családjával, barátaival, szerelmét, összeomlását és halálát. Nem utolsó sorban kirajzolódik előttünk egy bonyolult, szenvedő, eltévedt személyiség képe.

Születés

Elsőszülött gyermeke Frexnek és Melenának. Frex, aki unionista lelkész, a születés éjszakáján egy pogány gépezet az Idősárkány órája ellen prédikál, amely viszont ellene fordítja a népeket, megverik és csak azért nem hal meg, mert két asszony elbújtatja. Melena egy nemesi család sarja, az Eminens Tropp cím örököse, ez elől menekül Frexszel kötött házasságába, amelyben szenved. A szülésnél segítői elaltatják, hogy ellophassanak tőle néhány értékes dolgot, azonban érkezik egy harmadik nő, aki figyelmezteti őket a lincselni vágyó csőcselék közeledtére. A banya, a halászfeleség és a hajadon kimenekíti Melenát, majd a félreeső helyen leállított Idősárkány órájában lefektetik. Itt jön világra Elfaba. Nem sír, zöld a bőre és éles fogaival leharapja a halászfeleség ujját. Nyilván nem jó kezdés. Hamar elterjed a pletyka a gonosz szörnyszülöttről, akivel anyja nem szívesen foglalkozik, helyette iszik, fenyergelevelet rág (elkábítja) és várja, hogy egy jóképű férfi tévedjen arra.

Család

Frex, az apa: mindene a hivatása és a Névtelen Isten. Meggyőződése, hogy Elfaba egykori kudarcának jelképe. „Azért születtél, hogy életem átka legyél.” – mondja a már felnőtt Elfabának. Kedvence Neszaróza, második gyermekük. Elfabát viszont arra használja, hogy bizonyítékul szolgáljon a Névtelen Isten szeretetére. Hogy megnyerje, az egyébként ódzkodó kvarangyokat.

Melena, az anya: nem tudja szeretni Elfabát, sem a karok nélkül született Neszarózát, akinek lehet, hogy nem is Frex az apja. Elfaba öt éves korában meghal, nem sokkal harmadik gyermekük, egy egészséges fiú, Páncél születése után.

Dadus: Melena egykori dadája, aki először Elfaba körül segít, majd hosszú évekig Neszaróza támasza lesz, egészen addig, míg cipőjét, melyet apjától kapott, egy barátjuk el nem varázsolja, hogy egyedül is megálljon a lábán. Utána Elfaba mellett él. Amolyan kedves nagymama figura.

Teknősszív: egy kvarangy üvegfúvó, aki nem sokkal Elfaba születése után tűnik fel. Melena és Frex is viszonyt folytat vele. Ő is lehet Neszaróza apja. Megölik egy hasonló esemény alkalmával, mint ami Elfaba születésének éjjelén történt. Az ő halála után, egyfajta bűnbánatként költözik a család Kvarangyországba. Teknősszív azért jött el onnan, hogy Smaragdvárosban segítséget kérjen a régenstől, ahova végül nem jut el. Valószínűleg egyébként se tehetne semmit. Az elmaradott, szegény, mocsaras terület alatt rubinra leltek, amit később, amikor Frexék is ott élnek, kitermelnek, nem törődve az ott élőkkel. Elfaba nagyon jól emlékszik az állandó menekülésre, a sok kegyetlenségre.

Neszaróza: karok nélküli húga, akit mindig is támogatnia kellett, aki apjuk szeme fénye volt. Sokkal több figyelmet és főképp szeretetet kap, mint Elfaba. Ő az, aki tovább viszi Frex vallásos buzgalmát, sőt… Az egyetem után otthon (mivel Elfaba eltűnt) ő lesz a következő Eminens Tropp, Mumpicföld vezetője. Ekként először jól boldogul, elszakad Óztól. Ekkoriban hívja haza Elfabát Frex, aki úgy látja, Neszaróza még nagy bajba kerülhet, mert valójában nem ismeri az életet. Elfaba azonban nem hajlandó belekeveredni a politikába, sem kiszolgálni Neszarózát, aki szerinte is könnyen elbukhat. „A cipő természetellenes egyensúlyt ad. Úgy nézel ki, mint a farkán álló kígyó.” Neszaróza évekkel később valóban elbukik, nem bizonyul jó vezetőnek. Akkor hal meg, amikor Dorka a házzal ráesik a viharban. Ennek a Mumpicföldiek döntő többsége örül, mert megszabadultak a zsarnoktól.

Páncél: az öccsük. Sok szerepe nincs, csupán annyit tudunk, hogy ő is lázadó természet, felkelésekben vesz részt.

Iskola és politika

Bár Elfaba már a kvarangyok közt is látta a politika eredményét, igazán majd Sizben, a főiskolán szembesül vele, amikor már a Varázsló uralkodik, aki letaszította a régenst.

A nagy igazságérzettel rendelkező Elfabát örvényként rántja magába az események sora, mely az első nyári gyakorlatával veszi kezdetét, amikor doktor Dillamond kutatását segíti. Dillamond egy Kecske, aki azt reméli kutatásától, hogy olyan bizonyítékkal fog szolgálni, amivel megakadályozhatja az Állatok kitoloncolását, korlátozását. Az Állatok ugyanis eddig azokat a jogokat élvezték, amit az emberek, ám ezeket a Varázsló igyekszik megszüntetni, hogy az Állatok visszasüllyessze az állati létbe. (Hasonló különbség van az állatok és beszélő állatok között a Narnia Krónikáiban, mint itt állat és Állat között.)

Csakhogy doktor Dillamond meghal, amikor már áttörést sikerül elérnie. Borzasztó ostoba, nehezen hihető balesetnek állítják be. Az egyetlen, aki láthatott valamit ágynak esik és hónapokkal későbbi haláláig furcsán viselkedik, tárgyakhoz, tárgyakkal beszélget, az embereket észre sem veszi. A halálos ágyán azonban Elfaba barátja és szobatársa, Glinda egy varázslattal képes öntudatra téríteni az asszonyt, aki elmondja, hogy igazgatónőjük tik-tak szolgája, Grommetik volt a szobában, amikor elment megnézni mi lehet a doktorral.

Természetesen Madame Morzalom kitalál egy elég hihető mesét, ráadásul felajánlja Elfabának, Glindának, valamint Neszarózának, hogy legyenek Adeptusok. Három különböző országrész titkos vezetői egy ismeretlen hatalomnak (Elfaba sejtése szerint a Varázslónak) engedelmeskedve. Mivel megkötötte őket, amikor beszélni próbálnak erről, rosszul lesznek. Aznap éjjel Elfaba és Glinda elszöknek, hogy Smaragdvárosban beszéljenek a Varázslóval.

Elfaba visszaküldi Glindát és eltűnik.

Szerelem (és politika)

Évekkel később Smaragdvárosban látjuk viszont, egykori barátjával, a Nyugriából származó Fijeróhoz hasonlóan. A férfi, aki törzsi vezetőként már régóta családos ember viszonyt folytat a zárkózott Elfabáról, aki valamiféle lázadó csoport tagja. Fijero nem érti, miért csinálja, amíg véletlenül szemtanúja nem lesz néhány Állat, kvarangy és ember bebörtönzésének egy eldugott helyen, ahol az őr megöl egy Medvét. Egyszer Elfaba után megy, amikor az egy „küldetésen” van. Az lenne a feladata, hogy végezzen Madame Morzalommal, ám nem tudja végrehajtani, mert váratlanul egy sereg gyerekkel veszi körbe magát. Fijero elveszti Elfaba nyomát és visszamegy oda, ahol a lány lakott és ahol elkapják őt. Elfaba már csak a sok vért találja és egy kapácazárdába menekül, ott él hét évig.

Hét év után egy kisfiúval, akiről később kiderül, hogy Fijeróval közös gyermeke, Nyugriába utazik, a férfi családjához. Fijero felesége, Szarima azonban hallani sem akar férjéről vagy annak haláláról, végig megtagadja a megbocsátást Elfabától, nem beszélhetnek róla.

Elfaba velük él, Szarimával, húgaival és három gyerekével. Tavasszal egy katonai felderítő egység érkezik. Elfaba tart tőlük, és nem is érti, mit keresnek ott, ugyanis Óz négy területéből Nyugria, a kietlen hegyvidék eddig nem érdekelte a hatalmat. Közben vissza kell mennie Mumpicföldre, ekkor próbálja rábeszélni apja, hogy legyen ő Neszaróza támasza. Elfaba azonban néhány nap után távozik. Amikor visszatér Kiamo Kóba, ott csak Dadust találja és később a fiát. Kiderül Szarimáékat elhurcolták a katonák. Elfaba évekig hiába próbál rájönni, mi lett velük vagy hol vannak. Még inkább elzárkózik, napjait doktor Dillamond egykori kutatásaival, egy furcsa varázskönyvvel tölti. Szárnyakat varr hómajmokra. Csak akkor mozdul ki, amikor megkapja Neszaróza halálhírét.

Dorka és Elfaba (és a Varázsló)

Neszaróza temetésén Elfaba tudomást szerez Dorkáról, aki azzal a bizonyos házzal érkezett, akinek egyetlen vágya, hogy hazajusson, és akinek Glinda odaadta Neszaróza bűvös cipőjét. Ez a cipő fontos, de azt hiszem, maga Elfaba sem tudja, hogy apja szeretetét akarja megszerezni általa vagy valóban az az elsődleges, hogy ne kerüljön a Varázsló kezébe, akitől Dorka segítséget remél. A Varázsló ugyanis fel tudná használni, hogy Mumpicföldet visszacsatolja Ózhoz, mivel a helyiek nagy jelentőséget tulajdonítanak neki.

A Varázsló a temetés utáni éjjel találkozóra hívja Elfabát, ahol sok mindenre fény derül. A katonák azért vannak Nyugriában, hogy szemmel tartsák őt. Szarima és húgai valószínűleg meghaltak, Irjit, Szarima fiát megölték. Nor, aki életben maradt, a Varázsló szolgája. A Varázsló két dolgot akar, hogy Elfaba ne követelje Mumpicföld vezetésének jogát és a varázskönyvet, a Grimmerit, ami Elfabánál van. Utóbbit elvileg egy másik világból hozta egy varázsló, a férfi pedig eredetileg csak ezért a könyvért jött. Elfaba nem igazán akarja neki odaadni, mert úgy véli, abban megtalálhatja a fegyvert, amivel legyőzhető a Varázsló, akinek hiába ajánlja fel, hogy megkaphatja a könyvet, ha eltűnik Ózból. A Varázsló ugyanis nem akarja feladni munkája eredményét. Patthelyzet alakul ki: a Varázsló nem adja Nort, Elfaba nem adja a Grimmerit.

Elfaba visszatér Kiamo Kóba, ahol nemsokára elterjed a hír, Dorka erre tart, hogy megölje őt, mivel a Varázsló csak így teljesíti kérését. Elfaba ekkorra már egyre rosszabb mentális, lelki állapotban van. Kitalálja, hogy az Oroszlán az a kölyök, akit egykor az egyetemen egy tanáruk megfélemlített; a Bádog Favágó Neszaróza varázslatának eredménye. A Madárijesztőről pedig feltételezi, hogy Fijero álruhában. Úgy gondolja, Fijero nem halt meg, csak elvitték és most megszökött. Álruhában jön, mert nem tudja, mi várja itt. Elkezdi várni Dorkát és csapatát. Amikor a katonai táborban harsona jelzi érkeztüket, kiküldi Örömölőt, kutyáját, hogy idevezesse a vendégeket. Örömölő és kölykei azonban a Bádog Favágó áldozataiként végzik. Elfaba elméje egyre inkább elborul, meg akarja tudni, kit rejt a Madárijesztő. Sorba áldozza fel varjait és méheit, akiket elpusztítanak a kis csapat tagjai. Amikor a Madárijesztő széthullik oda a reménye, hogy Fijero él, így pedig nincs szüksége a megbocsátásra. Végül a szárnyas hómajmok szállítják le őket. Egy kellemetlen, kaotikus vacsora után Elfaba elintézi, hogy kettesben maradhasson Dorkával. A cipőt akarja, de a lány képtelen levenni. Tudni akarja, mit akar Dorka. Az, hogy a lány megbocsátást szeretne, épp azt, amit tőle Szarima megtagadott, teljesen kiborítja. Véletlenül meggyújtja a fáklyával saját ruháját. Bár Dorka csak segíteni akar a vödör vízzel, amivel leönti, megöli, ugyanis Elfabát a víz éppúgy égeti, akár a tűz.

A boszorkánysághoz vezető „lépések”

Azaz, hogyan lett Elfabából a gonosz Nyugati Boszorkány? Hozzájárult külseje, a szülői és közösségi babonák. Elfaba zárkózott, tüskés személyisége is rátett egy lapáttal. Élete pedig tele van rejtélyes, nyugtalanító eseményekkel, melyet a babonás, tudatlan környezet csak fokoz. Néhány ilyen epizód következik most.

Teknősszív készít egy üveglencsét, amely Elfabát nagyon leköti. Furcsa dolgokat lát benne. Első szava a kvarangytól hallott rémség, amit sokat ismételget. Aznap éjjel eltűnik, amikor megtalálják „úgy ült a szörny karjában, akár a trónon”, a rémség szót hajtogatta a lencsébe nézve, amelyben – Teknősszív szerint – a pusztulást látja.

Úton Kiamo Kóba a kvarjak törzse egy különleges szertartásra hívja meg néhányukat, ahol hercegnőjük megmutatkozik igazi valójában, Elefántként. Nasztoja hercegnő három varjat ajándékoz neki, hogy boszorkány álcájában élje tovább életét.

Ugyanezen az úton Elfaba magához veszi Örömölőt, a kutyát, egy rakás méhet és Csicserit, egy hómajmot. A hómajom egy tó apró szigetéről menti ki, méghozzá úgy, hogy megfagyasztja a vizet.

Az úton még ez előtt, eltűnik a szakácsuk, amikor előkerül a holtteste, kiderül, méhek okozták halálát. A mágiában egyáltalán nem jártas Elfaba meglepődik, amikor Nasztoja hercegnő azt állítja, ő tette. Azt mondja, a méhek Elfaba vágyára reagáltak.

Ezt látszik igazolni egy másik eset már Kiamo Kóban. Szarima legidősebb fia finoman szólva nem kedvelte Liirt, illetve kedvelte szívatni. Egyik ilyen akciójakor bezárja Liirt a halkútba, miután azt ajánlja neki búvóhelyként, majd senkinek nem szól egy mukkot sem, amikor hiányolják. Liirt később megtalálják, épphogy, de megmentik. A halkútban megemelkedett a vízszint az áradások miatt. Maneket, aki éppen egy újabb kínzáson töri a fejét, megöli egy a magasból lezuhanó jégcsap, amit Elfaba bámult elgondolkozva.

Egy nap Elfaba seprűje életre kel, igaz nem az ő, hanem Nor kezében. 

Neszarózát elkezdik Keleti Boszorkánynak nevezni, így a nővéreként ő a Nyugati Boszorkány. Holott Glindával és Neszarózával ellentétben Elfaba sosem tanult mágiát.

Gonosz-e Elfaba?

„Sose tudjuk meg, hogy a boszorkány miért lett gonosz, hogy jó döntés volt-e a részéről.” – mondja a nyugriai úton vezetőjük az Ózban legendás Kumbriciai Boszorkányról. Itt viszont azt láthatjuk, hogy lett Elfaba az, aki.

A kérdésre nyilván mindenki ad egy saját választ, mindenkiben kialakul egy vélemény. Nekem azonban csak az áll módomban, hogy saját válaszom megadjam. Nem, Elfaba nem gonosz, sokkal inkább egy tragikus sorsú ember, aki megtört terhei alatt.

Saját kinézete, a család, a tiltott és elvesztett szerelem, az egykori barátok. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy marad teljesen magára Elfaba. Fijero elvesztése után, egykori barátai, akik az iskolában még maguk is lelkesedtek egy ügyért, mára már jobbára csupán saját érdekeiket, nyugalmukat nézik. Rengeteg szereplővel találkozunk, akik elzárkóznak a nagyobb ügyektől. Végül amikor Elfaba, aki valamikor még teljes meggyőződéssel harcolt valami jobbért, az igazságért, teljesen összeomlik, szétforgácsolódik és megőrül, eltaszítja magától Dadust és Liirt, elveszti állatait.

Legnagyobb magánéleti tragédiája (Fijero elvesztése, Szarima elzárkózása) mellett, a politikai kudarca mellett (semmit sem sikerül elérnie), ott található személyiségének megbomlása, összecsuklása, aminek elindítója a tehetetlenség, a szeretetlenség és a végére egyre hangsúlyosabban a paranoia és egyéb téveszmék.

Az egyik sarkalatos pont, egykori igazgatónőjük, Madame Morzalom. Egykori ajánlata idővel valamiféle jóslattá válik, varázslattá Elfaba számára, aki menekül előle és kudarca elől, hogy nem tudta megölni.

„lehetséges, hogy egész életünket valakinek a bűbája alatt éljük le?”

„Én mindig is egy gyalognak éreztem magam egy sakkjátszmában.”

Ez odáig fajul, hogy Neszaróza temetése utáni állapotában felkutatja az addigra már halálos beteg asszonyt és leüti egy vázával (?), amikor már halott. Később pedig tesz róla, hogy elhíreszteljék tettét, amit már a végén maga is elhisz.

Elfaba lázadó személyiség: „Ha az emberek úgyis őrültnek tartanak, miért ne húznék hasznot belőle? Felszabadít a konvenciók alól.” Ugyanakkor kudarcai miatt (is), nyugalomra vágyik. Folyamatosan küzd önmagával is. Végül minden fronton elbukik.

Lehet, hogy… sőt biztos, az ember képes megküzdeni kudarcaival, rossz sorsával, ha úgy tetszik. Vannak emberek, akik nagyon nehéz, kegyetlen élményekkel sem omlanak össze ennyire, mint Elfaba. És bár csodálom az ilyen embereket, elismeréssel adózom nekik, sajnálom Elfabát és nem hiszem, hogy valójában megérdemelné a gonosz jelzőt. Persze minden relatív. Attól is függ, mi vagy ki számunkra a gonosz. Az, aki hibázik? Aki rosszat tesz? Vagy valami más? Akinek sosincs bűntudata?

Gregory Maguire, A boszorkány. A Gonosz Nyugati Boszorkány élete és kora, Kelly Kft., Bp., é.n. (az eredeti kiadás külföldön 1995).