Hogy is mondta az évfolyam társa két éve? Mindjárt vége és akkor elkezdheted a saját életed, rendbe jössz és rendbe hozol mindent.

Valóban így történt, de akkor mégis miért olyan fáradt, hogy képtelen levetkőzni? Miért áll így a zuhany alá, hátát a falnak vetve? Miért érzi, hogy a rá záporozó vízcseppekbe könnyek vegyülnek?

Valóban így lett. Másfél év telt el, mióta végzett, mivel már iskola mellett is dolgozott, hamar sikerült albérletet találnia, fél éve már kapcsolata is van, több mint egy éve dolgozik. Szinte tökéletes. Ápolónő, bár az anyja szerint túlságosan sokat képzel magáról, a két-három havonta látott apja szerint pedig nem elég ambiciózus, ő elégedett volt ezzel.

Valóban így lett? Mégis odakerül egy kérdőjel, és az egyértelmű válasz: részben. Azt, hogy ő maga rendbe jött, csupán elhitette magával - mint mindenki mással új életében. És tényleg el is hitte! Egészen tegnap éjjelig.

A várakozó betegek kérdezte ki, hogy aztán a problémájuk, állapotuk súlyosságának megfelelő sorrendben kapjanak ellátást. Az átlagosnál nyugodtabb éjszaka volt. Akkor nem is voltak az előtérben csak öten, ebből egyetlen ember vérzett, elég csúnyán elvágta a kezét egy húsbárddal. Utolsónak a negyvenes éveiben járó nő érkezett meg, egy tíz év körüli kislány támogatta. Ő is felelt először kérdésére, ám abból, hogy anya rosszul van, nem sokat tudott meg, ezért lehajolt az ülő nőhöz. Rögtön megcsapta a szag, és ő zuhanni kezdett, bele az idő szakadékába.

Az anyját látta maga előtt, ahogy szokás szerint részegen az arcába hajol és sziszegve, rekedt hangon gyalázza.

Tudta, hogy egyetlen pillanat lehetett az egész, mindig annyi volt, azonban az a pillanat ilyenkor rengeteg. A nő elájult. Rögtön cselekedett, és az egyébként kezeletlen cukorbeteg anya rendbe is fog jönni. Mégsem tudott később a kislány szemébe nézni.

Megértette, mit jelent, hogy a démonok tudják hogyan kell úszni.[1] Ezzel szemben elméjét egyetlen érzet képes lerántani a vízszínéről és egy mélytengeri szakadékba száműzni, ahol akkora a nyomás, ha fel is jön újra, következményeit még sokáig nyögi.

Megértette, két lehetősége van: vagy valóban rendbe hozza magát is, valószínűleg segítséggel, vagy más munkát keres, különben egyszer ez tényleg valakinek az életébe fog kerülni.

Most azonban fájt minden tagja és olyan nehéz volt, egyszerűen lecsúszott a fal mentén, hagyta, hogy a vízsugár tovább áztassa ruháit és testét, talán elmossa bűntudatát, fájdalmát és önsajnálatát is.

https://hu.pinterest.com/pin/457819118377878419/

[1] "I can't drown my demons, they know how to swim" (Bring Me The Horizon - Can you feel my heart)