Az éjszaka tündére meglehetősen büszke és hiú teremtés, így nem csoda, hogy rossz néven vette, amikor hatalmát megtörte a fény, a Napé, a Holdé és a csillagoké. Sosem lehetett többé egyeduralkodó, ezért tervet szőtt. Titokban belopakodott a Hold otthonába, egészen közel osont hozzá és leszúrta. A Hold lassan kiszenvedett, fénye megfakult, majd teljesen elhalványult.

Az éjszaka tündéréből eszelős nevetéssel tört ki győzelmi mámora. A Hold halott, az apró csillag tündérek mind elbújtak, félelmükben reszketve húzták meg magukat rejtekhelyükön.

Egyikük azonban a Hold testéhez rohant, kihasználva az alkalmat. Meg akarta gyógyítani, saját fényét adta hát oda. A seb összébb húzódott, majd teljesen bezárult, ahogy több csillagtündér is odamerészkedett és elajándékozta saját fényét.

Csakhogy az éjszaka is észrevette őket és megindult feléjük, kezében a vértől csöpögő karddal. Ám a még mindig bujkáló csillagokból lassan előtűntek néhányan. Volt, aki a Holdhoz tartott és voltak, akik az éjszaka útját állták. Az nekik támadt, hiába védekeztek, végül mindig elestek.

A gyászos, halk, lassú zenei aláfestés megváltozott, erősebb lett, hangosabb, a remény, a fény felé nyújtózott méltóságteljesen. Ám úgy tűnt, el nem érheti.

Hiába szivárgott vissza az élet a Holdba, fénye hiába erősödött, a csillagok hiába hulltak és hiába vártak, a Nap nem jött el. Az éjszaka jót mulatott, ahogy látta, mint lesz egyre fojtogatóbb kétségbeesésük. Tudta, s el is dicsekedett vele, a Nap halott, ő maga mérgezte meg.

Már a Hold is magához tért, de nem tudta, mit tehetnének. Mindenki a halált várta, feladták. Ők nem elég erősek, hogy győzedelmeskedjenek az éjszaka felett.

Lesütött szemmel várták a véget mindahányan, egy kivételével, aki felszegte fejét és rátámadt az éjszakára. Határozott tekintete egy pillanatra sem eresztette ellenfelét. Az első összecsapásban az éjszaka megvágta a tündér arcát, a vértől rózsássá változott eddigi ezüst fénye.

A dallam íve ezúttal nem hullt alá, ahogy a csillag harci kedve sem hanyatlott. Amikor újabb rohamra indult, fénye narancsvörös lánggá változott. Hosszan küzdöttek, ám végül az éjszaka maradt alul.

Győzelme után az új Nap visszafordult testvéreihez és melengető sárga fényébe burkolta őket, míg el nem jött az újabb éjszaka.