Egy kisebb társaság éppen hazafelé tartott az éjszaka közepén, amikor egyikük megállt és tágra nyílt szemmel meredt fölfelé. Először hiába kérdezték, mi baja, mit lát, ő csak megdörgölte szemeit, mintha meg akarná javítani őket. Erre aztán a többiek is egymás után követték tekintetének útját, s…

Újra úton ér az éjszaka. A where is my mind szól a Pixiestől. Tökéletesen passzol jelenlegi helyzetemhez, bár én azt nem tudom, hol vagyok. Nem az elmém, a fizikai valóm. Persze, nyilván a kocsiban, amivel x úton tartok B pont felé, immáron sokadjára. És mégis vakon tapogatózom, mégse ismerős…

Van egy sajátos varázsa az éjszakai vezetésnek, de sosem volt még annyira elképesztő élmény, mint azon az estén. Tiszta volt az égbolt, hidegen ragyogtak a csillagok, az a néhány, amit láttam. A Hold furcsa volt, egész sárga, nagyjából az első negyedben lehetett. Szokatlan módon mintha valaki…

Az éjszaka tündére meglehetősen büszke és hiú teremtés, így nem csoda, hogy rossz néven vette, amikor hatalmát megtörte a fény, a Napé, a Holdé és a csillagoké. Sosem lehetett többé egyeduralkodó, ezért tervet szőtt. Titokban belopakodott a Hold otthonába, egészen közel osont hozzá és leszúrta. A…

 „The pain and the pleasure All come together There is no reason why”[1] Szól a rádióból, jó igazából cd-ről. Mivel közel s távol senki, aki hallhatná elcseszett nyikorgásomat, hát én is beszállok. Igazából többet tátogok hang nélkül. Ez valami fura berögződés. Már jó ideje csinálom. Buszon,…