Na, de egyáltalán melyik?

„Soha olyan tökéletesen és szívesen nem tesszük a gonoszt, mint amikor vallásos meggyőződésből tesszük.” Blaise Pascal

Szögezzük le, nem vagyok vallásos, a hideg kiráz tőlük, viszont hiszek istenben. Csodálkozol, miért kisbetű? Elmagyarázom. Ha nagy betűvel írnám, akkor mindenki automatikusan a kereszténységgel, az ő istenükkel azonosítaná. Szerintem meg isten nem egy vallásé, nem valami kisajátítható létező, ahogy igazából egyetlen élőlény sem. Ez csak egy ostoba emberi találmány, amely a hatalmat szolgálja.

Nem hiszem, hogy bármelyik vallásra igaz lenne, az az egyetlen igaz út. Egyrészt nem tudja velem senki elhitetni, hogy bármelyik vallás alapja, szent könyve magától istentől származik. Attól még csodálatosak bizonyos szempontból, de akkor is emberi alkotások, se többek, se kevesebbek. Megvan ezeknek a különféle világnézeteknek a maga szépsége és nem is lenne baj velük, ha… 1. nem tartalmaznának olyan törvényeket, amelyekkel valójában csak a hatalmat akarták/akarják megszerezni a többi ember fölött. 2. ebből a mentalitásból fakadóan nem akarnák egyesek a mai napig, hogy az ő istenük legyen az egyetlen.

Most őszintén, milyen baromság már ez? Marakodás egy olyan lény fölött, akiről azt sem tudni, mit jelent az, hogy létezik. Valamiféle kézzelfogható lélek? Egy személy? Vagy egy általunk megtestesített gondolat? Igazából bármelyik igaz lehet, sőt azt mondom, nem számít, melyik. Kevésbé valódi talán ettől? Szerintem nem. Bár ehhez elengedhetetlen, hogy ne csak a külső, matériával rendelkező dolgokat tekintsük valósnak, de azt is, ami elménkben/szellemünkben/lelkünkben – kinek mi tetszik – zajlik.

Nekem kifejezetten tetszik, hogy ilyen sokféleképp megjeleníthetjük, ráadásul egy istennek nyilván nem okoz gondot, hogy bármilyen alakban, formában, számban létezzen. Sokkal jobban járnánk, ha gyönyörködnénk inkább ebben és nem lennénk annyira idióták, hogy e helyett valamiféle Igazságot akarunk kierőszakolni. Olyan ez az egész, mintha egy kiállításon azt mondanánk egy rakás tájkép közül csak egyetlen egy igazi, a többit pedig tűzre vetnénk. Az lehet, hogy számodra az a legjobb, de könyörgöm, viselkedj már és ne akard el pusztítani más örömét!

És mi a helyzet az ateistákkal? Semmi, mi lenne? Ő nem igényli azt, amit te, más a világa, ennyi. Emberséges nem attól lesz az ember fia/lánya, hogy hisz istenben. Ha csak valamiféle mások által elképzelt lehetséges büntetés vagy jutalom miatt teszel meg valamit, akkor jó szar neked, a körülötted élőknek meg pláne. Ugyanez a helyzet, ha nem vallásos dogmáknak, hanem társadalmi elvárásoknak hajtasz fejet, csak azért, hogy jónak lássanak.

Végezetül a hitnek nem sok köze van a valláshoz. Hihetek én sok mindenben, nem csupán istenben. Nincs ezzel semmi probléma, amíg ez a hit nem egy bezárt, csillogó kagylóhéj, amivel folyamatosan vagdalkozom megsebesítve más embereket.

Ao eltávozik, egyelőre csak a színről.