Az az érzés, hogy ők ketten egy külön univerzumban lebegnek, melyet a köztük létrejött kapocs hívott életre, később fogta el, egész pontosan még ugyanazon a nyáron a helyi fesztiválon.

Már sötét volt, a sátrak mögött sétálgattak az erdőben, mindent megnéztek és kipróbáltak, amit akartak, a tűzijátékot várták, bár Sadayuki kevésbé, igazából nem szerette azt a hangzavart és füstöt, a fények és a minták viszont olykor egészen lenyűgözték. Különben is Kazumi nagyon izgatottnak tűnt. Az ő ötlete volt az is, hogy sétáljanak el az erdei kilátóig, ami egy kicsit rozoga már; ahogy azt is ő vetette fel, menjenek a jelmezükben. Így is lett, bár nem a teljes jelmezt öltötték fel és rövid(ebb) nadrágot viseltek, a kilátóhoz pedig kicsivel a tűzijáték kezdete után, a futástól pihegve érkeztek meg, mert séta közben - már a sátrak során túl - Kazumi egyszer csak megtorpant és kezeit összekulcsolva, fejét lehajtva, szemét lehunyva, akárha imádkozna, beszélni kezdett.

- Valamit el szeretnék mondani... A nővérem azért utál, mert nem szeretem apánkat és... és én tehetek róla, hogy nincs velünk. Börtönben van. Hazudtam. (Annyit mondott, hogy a szülei elváltak és az apja máshol van, tehát ez nem volt akkora hazugság, inkább elhallgatás.) Hazudtam arról is, hogy miért hordom a szemkötőt.

Kazumit sokan kinevették, azt mondta, azért hordja, mert kedvenc szamurájára, Date Masamunéra akar hasonlítani, egyszer még egy tanára is lehülyézte emiatt, aminek Sadayuki tanúja volt és rákiabált a tanárra, hogy ő a hülye. Ennek köszönhetően hamar az igazgatóiban találta magát, ám hiába várt, a végén csak anyja jött be és annyit mondott: Máskor ne nevezd hülyének, akkor se, ha az. Menjünk! Azzal sarkon fordult, ő követte. Hányszor mondjam, hogy nem kell mindent kimondani, amit gondolsz! - zsörtölt vele tovább anyja.

A titkárságon áthaladva látta az igazgatót, a tanárt, Kazumit és az édesanyját, a fiú nem nézett rá és szomorúnak tűnt, a nő kezét szorongatta. Mindebből következik, Sadayuki sejtette, a szemkötő nem puszta szórakozásból van Kazumin, azonban valami betegségre gondolt, nem arra, hogy az apja égette ki cigarettával, amikor egy éjjel a fiú meglátta, amint az anyját bántalmazza többféle módon is. A cigarettát is rajta akarta elnyomni, de felfigyelt a nő kétségbeesett mozdulataira, amivel Kazumi tudtára akarta adni, hogy tűnjön el.

Először csak a szemhéját égette meg, aztán - amikor a segítségére érkező nőt ájultra ütötte - újra megragadta haját, egy jó csomót ki is tépett belőle, ahogy Kazumi a kezében vergődött, másik kezével kifeszítette szemhéját és a szájában fityegő cigit belenyomta. A másik szeme csak azért maradt épen, mert anyja magához tért és leütötte valamivel. Aztán meg sem álltak a rendőrségig.

- Igaz, hogy a nővérem akkor nem volt otthon, de másnap látott minket, mégis azt mondja, anya találta ki az egészet és mesélte be nekem. Mindig csak ezt hajtogatja, hogy tönkretettük a családot.

Egy ideig hallgatott, aztán folytatta:

- Nem akartam hazudni, de anya szerint is jobb, ha megpróbáljuk elfelejteni és boldogok lenni, az sokkal nagyobb büntetés apának. Elmondtam a régi barátomnak, szerinte gyáva és gyenge voltam, ezért sem szeretek róla beszélni és szeretném, ha senkinek nem mondanád el.

- Rendben - felelte Sadayuki, aztán a még mindig reszkető Kazumihoz lépett és önmaga számára is meglepő módon megölelte. Nem tartott sokáig. Ahogy Kazumi eleresztette, és látta, hogy mosolyog, hozzátette: - Nem muszáj ám mindig vidámnak lenned.

Kazumi rá emelte szemét, amiben könny csillogott, mégis még szélesebben mosolygott:

- Oké - bólintott is egyetértése jeléül. - De most boldog vagyok, hogy van egy igazi barátom.

Ekkor hallották meg a tűzijáték első hangjait.

Kazumi kinyújtotta kezét és megkérdezte:

- Foghatom a kezed?

Sadayuki nem válaszolt, csak megragadta a kezet és rohanni kezdett, hogy minél előbb elérjék a kilátót. Kazumi nevetett, bár arcán még nedvesség látszott a fel-felvillanó fényben.

Egy jó órával később, amikor hazaért, Sadayuki kurtán köszönt a nappaliban tévéző anyjának, majd hogy a nő ránézett, közölte vele:

- Igenis szerethető vagyok - tanulékony volt, többet nem mondott, csak felment a szobájába.

https://hu.pinterest.com/pin/457819118375227336/