Ismételten egy nagyon szuper animét találtam, nálam egész biztosan toplistás alkotás. A Psycho pass nemcsak egy rendkívül izgalmas nyomozást mutat be, de egy olyan világot is teremtett, melyben a bűn, a társadalom, a törvények is megkérdőjeleződnek, és mi nézők is elgondolkodunk e fogalmak és rendszerek mibenlétén, használatán, felépítésén.

Az animében Tsunemori Akane és egysége mindennapjait és ügyeit követjük nyomon, valamint megismerkedünk a Sybil[1] által felügyelt és irányított társadalommal, rendszerrel. Nem meglepő módon Tsunemori felügyelő és csapata olyan bűnözőkkel kerül szembe, akik megkérdőjelezik a jelenlegi rendszert, lázadnak ellene és rámutatnak hibáira.

A Sybil ugyanis éppúgy, mint bármely más rendszer, közel sem tökéletes. Bár sokan talán szívesen vennék egy ilyen rendszer létezését, mely első pillantásra megoldást kínál arra, hogy egy biztonságos környezetet teremtsen, ahol a bűnözőket már előre képesek kiszúrni és elszeparálni. Ki ne szeretne úgy végigmenni az utcán bármikor, hogy senkitől sem kell tartania? Úgy elmenni otthonról, hogy tudja, mindene biztonságban van? Úgy élni az életét, hogy fel sem merül benne, valaki átveri? Egy olyan világban, ahol mindenkiben meg lehet bízni?

Csodásan hangzik, csakhogy elég hamar szembesülünk e „szép új világ” hátulütőivel, hibáival. Az első, amivel talán egyesek még meg is békülnének az a szabadság hiánya: állandó megfigyelés alatt állnak, a rendszer dönt arról is, hogy milyen szakmában, milyen területen dolgozzanak, de arról is, hogy egy nap mennyit mozogjanak, egyenek. Egy kényelmes, biztonságos kis világ. Az emberiség egyik legnagyobb dilemmája: mi a fontosabb, biztonság vagy szabadság? Melyiket szeretnénk inkább?

De még, ha a biztonság is az elsődleges, és nem zavar, ha korlátoznak minket, amíg mindenünk megvan, akkor is aggasztó lehet a hibák vagy az etikailag problémás eljárások jelenléte.

A rendszer ugyanis azon alapszik, hogy folyamatosan szkennelik az emberek mentális/pszicho képét, ha ennek színe elér egy bizonyos árnyalatot, illetve bűnelkövetői együtthatójuk egy bizonyos értéket az illetőt eljárás alávonják. Ezek után vagy terápiára viszik vagy kivégzik. Az anime egyik érdekes ellentmondása, hogy e nagyon biztonságos világban mennyi brutalitással találkozunk.

Tegyük fel, hogy még ezt is elfogadjuk, aki már menthetetlen, kivégzik. Azonban akárcsak főszereplőnk, mi is rögtön az első részben szembesülünk a ténnyel, ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis annak az embernek is megemelkedik ez az értéke, aki valamilyen bűntény áldozatává vált. Ezt látjuk a nőn, akit nemrég vert össze, alázott meg egy férfi. Gondoljunk egy kicsit bele! Egy traumát átélt személynél talán nem természetes, hogy haragszik és fél? Hogy még akár az is megfordul a fejében, az elkövető bár meghalna, netán még ártana is neki? De igenis az, viszont sokan közülük nem tesznek utána semmit, nem lesznek maguk is bűnelkövetők. (Mellesleg azért az is kérdéses, hogy ezt az értéket vajon pontosan mi alapján mérik?)

Mivel Tsunemori felügyelőben megvan az együttérzés képessége, nem végzi ki a nőt és a többieket is megakadályozza ebben, míg a nő kicsit megnyugszik és a fegyver már nem akarja kivégezni. (Fegyverük, a Dominátor dönti el ezt a már említett együttható alapján.) Ezek után Tsunemori lesz az, aki középen áll, aki nem lázad a rendszer ellen, ám megköveteli tőle, hogy javítson hibáin, tükröt állít elé.

Az anime másik nagy ellentmondása, egyúttal (szerintem) a rendszer hibája az együttérzés teljes hiánya, illetve ennek oka. Kiderül, hogy vannak olyanok, akiket a Sybil képtelen megítélni. Hiába ölnek meg valakit a szemük láttára, a Dominátor szerint a bűnelkövetési együtthatójuk nem változik, olyan alacsony, hogy nem vonhatók kényszerítés alá. Ezek az emberek bűnügyileg tünetmentesek, akiket rendszerint bevesznek a Sybilbe, ami nem más, mint egy rakás agy. Miért problémás ez? Azért, mert ez a jelenség valószínűleg annak köszönhető, hogy ezek az emberek pszichopaták, épp ezért nem érzik rosszul magukat attól, amit tesznek, nincs bűntudatuk, lelkiismeretük, továbbá képtelenek az együttérzésre. Vagyis ilyen elmék szervezik és felügyelik az anime társadalmát. Ezek után már talán nincs ember, aki ezt valóban jó berendezkedésnek vélné.

 Ezek után felmerül a kérdés, Tsunemori miért nem lázad ellenük? A válasz igen egyszerű: egy rendszert nem olyan könnyű megváltoztatni, azzal, ha a vezetőket lecseréljük, még nem érjük el a célt. Ha az embereknek már több generációja él egy adott rendszerben, akkor nem lehet csak úgy egyszerűen kiszakítani őket belőle. Idő kell, hogy alkalmazkodjanak az új keretekhez, az új világhoz. Egy rendszerleváltásához a társadalomra is szükség van. Márpedig – Tsunemori jól tudja – jelen pillanatban, ha lerántaná a leplet a Sybilről, ha elpusztítaná, akkor azzal csak káoszba taszítaná a várost. Annyire függnek ezek az emberek ettől a rendszertől, mely helyettük hoz ítéletet, hogy semmit se tesznek, amikor a szemük láttára vernek agyon egy nőt, mert a rendőr drón sem érzékeli az elkövetőt. Állnak és nézik. Elképesztően abszurd jelenet, melyet kicsit másformában Aldous Huxley Szép új világában is megtalálunk.

Tsunemori nem egy szabadságharcos, inkább egy megfontolt, ugyanakkor emberséges képviselő, aki mindig azon van, hogy változást érjen el, még ha az a változás nem is totális. A második évadban pedig éppúgy, ahogy egy politikusnak, szembe kell néznie a vezetők, valamint a rendszer híveinek ellenállásával, sőt merényleteivel. Az anime egyébként is erős karakterek terén, ám személyes kedvencem ő, aki egy hihetetlenül erős, okos nő, ugyanakkor kedves, emberséges. Tsunemori amellett, hogy kitűnő nyomozó, egy személyben a Sybil ellenzéke is. Aki tudja, hogy sem a társadalom, sem a rendszer, sem a törvények nem tökéletesek, sohasem azok, ám épp ezért nekünk kell változtatnunk, nekünk kell őrködnünk felette.

A Psycho pass-t bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit komolyabb műre vágyik. Nem fogtok csalódni, nagyszerű, színvonalas alkotás.

Psycho pass, 2012-2013, Psycho pass 2, 2014, alkotó: Gen Urobochi (író), Naoyoshi Shiotani és Katsuyuki Motohiro (rendezők).

[1] Mivel a név az animében így szerepel, így fogom végig használni.