Bár egy romantikus darabról van szó, a cikk nem emiatt kapta ezt a címet, inkább az én érzéseimet tükrözi az animével kapcsolatban. Ugyan végignéztem és találtam is benne olyasmit, ami érdekes volt, de azt nem tudta velem elfeledtetni, hogy alapvetően nem a kedvenc műfajom. Ennek ellenére bátran ajánlom azoknak, akik kedvelik a slice of life-ot némi fantasyval megspékelve és a romantikus vígjátékot.

Nem csupán a műfaj írható a nem szeret oldalára. A második évadban már tényleg csak a romantika dominál, ráadásul az aranyos, ám nekem nem igazán szívem csücske tini első szerelem verzióban. Több mint valószínű, hogy kamasz lányként én is jobban élveztem volna, bár így se lehet azért azt mondani, hogy nem édes, szívet melengető történet. (Csak hát az évek…)

Mindeme személyes fenntartásaim ellenére van ebben az animében több is.

Párosunknak ugyanis nemcsak a szerelmük bevallásával, kifejezésével van gondja. A már elvben gyógyult Yuutának még barátnője, Rikka chuunibyou-ját is kezelnie kell.

Még mielőtt bárki elkenődne, a chuunibyou nem egy halálos betegség. A nyolcadikos vagy általános iskolás szindrómának is nevezett jelenség inkább megmosolyogtató. Röviden a beteg saját alternatív mágikus valóságában él, mely leginkább egy védőháló, amelyen keresztül értelmezve a „valódi valóság” problémái (könnyebben) kezelhetők.

Nem is tekinthető valódi betegségnek, ugyanis nem téveszme, nem hallucináció, ezek a fiatalok tudják, hogy az a világuk nem valódi. Sőt a chuunibyou egy furcsa, szokatlan, ám ugyanakkor nagyon is természetes jelenség. Eszköz, amivel kifejezik és átvészelik a korukkal járó változásokat, hisz kamasznak lenni nem is olyan egyszerű. Ráadásul Rikka esetében ez az eszköz egy trauma, az apa halála és az anya hiánya, feldolgozásának sajátos módja is.

Mindezeken felül az első évad lezáró narrációja kiterjeszti és átformálja e „betegség” definícióját, amikor felveti, valójában mind ilyen szindrómában szenvedünk. Elsőre bizarrnak hangzik ugyan, hisz nagy valószínűséggel nem játsszuk el, hogy valamiféle varázserővel megáldott szuperlények vagyunk, bár egyeseknél ez is megfigyelhető. Ugyanakkor bizonyított tény, hogy mindahányan vagyunk, annyiféle módon látjuk ugyanazt a dolgot, mivel információ feldolgozásunk, értelmezésünk sosem teljesen objektív, sőt nem is biztos, hogy meglátjuk azt, amit a másik. Annyira befolyásolja a valóságot az, hogy mi milyenek vagyunk, milyen tapasztalatokkal, előítéletekkel és szűrőkkel rendelkezünk, hogy kimondhatjuk, bizonyos szempontból az egyes ember valósága, világképe alternatív valóság. Ezt pedig nem tagadni, inkább tudatosítani kell szerintem, még pedig azért, hogy ne ragadjunk bele ebbe az alternatív pókhálóba, hogy képesek legyünk ezen túl mást is meglátni, elfogadni.

Még három dolgot végezetül kiemelnék, amely miatt értékelem ezt a művet:

1. Rikka az első évad vége felé, a családnak való megfelelést előtérbe helyezve megpróbál „normálisan” viselkedni, ám ettől nem boldog. Ahogy Yuuta, vagy egy másik szereplő, Nibutani esetében látjuk, ez a chuunibyou korszak idővel lezárul, azonban a változáshoz meg is kell érnünk, az egy folyamat, amelyet nem lehet erőltetni, nem megy egyik percről a másikra. (És nem is feltétlenül szükséges mindennek megváltoznia, hisz vannak a személyiségünknek olyan részei, amelyeket egész életünkben őrzünk valamilyen formában.)
2. Rikka nővérével ellentétben Yuuta érti meg igazán Rikkát, aki maga is volt ebben az állapotban. Próbálhatom én megérteni a másikat, sőt… viszont az, aki valóban tapasztalta az adott helyzetet, érzést, állapotot rendszerint többet tud segíteni, ám itt is fontos, hogy ő maga ezt már sikeresen feldolgozza, lezárja, bizonyos mértékben külső szemlélő is legyen. Persze ez csupán általánosítás, nyilván vannak ellenpéldák.
3. Bár a szerelmi szál a szereplők korából és jelleméből adódóan kicsit „gyerekes”, kicsit esetlen, ugyanakkor van mélysége is. Ezt jelzi, ahogy Yuuta türelmesen kezeli Rikkát és bizonytalanságát, ahogy a harmadik fél, Shichimiya minden fájdalmával együtt is segít Rikkának.

+1. Minden ellenállásom, ellenérzésem mellett is el-elmosolyodtam rajta, vagy épp meghatódtam.

+2. Ha találtok egy olyan rendes, elfogadó és támogató srácot, mint Yuuta, el ne menjetek mellette! Még akkor is, ha – mint olykor felnőtt férfiak is – bizonyos jeleket nem vesz.

Chuunibyou demo Koi ga Shitai!, 2012 és 2014, alkotó: Torako (író), Nozomi Ōsaka (illusztráció).