Szóval időnként az ember leánya olvas, mondjuk én jobbára könyvet, no, de azért az internetre is felszabadulok, meglesem, mi hír a nagyvilágban és hasonlók. Aztán van, hogy néhány napra jegelem e tevékenységet, mert kiég az agyam, beáll a kék halál, inkább visszahúzódom a magam kis csigaházába regenerálódni. Ez többek közt olyankor történik, amikor – mint egy ma született csecsemő – újra és újra rájövök kibaszott nagy ez az állatkert.

A minap a kommentelőktől csömörlöttem meg. Jómagam nem vagyok egy nagy kommenthuszár, vajmi ritkán veszem a fáradtságot, hogy bepötyögjek valamit. Általában akkor teszem, ha egy adott téma tényleg érdekel és akad is lényeges mondanivalóm, amit igyekszem meg is fogalmazni. Ez a bolygóállás azonban vajmi ritka. Ha valami nem tetszik, vagy nem érdekel, azt ott hagyom mindenféle reakció nélkül, kivételt csak a közérdekű dolgok képeznek, itt azért előfordul, hogy megosztom a véleményem valamilyen formában.

Nyilván nem mindenki olyan, mint én, nincs is ezzel probléma. Engem idegesít az értelmetlen szófosás, ez van, másnak meg olyan, mint a mindennapi kenyér, maximum nem sokat fogunk beszélgetni. Viszont van, ami tényleg kiakaszt. Például az, amikor olvasok egy interjút egy íróval a mostanában megjelent könyve apropóján, és mivel a könyv Mengele ikerfiú-kísérleteinek egyik résztvevőjéről szól, aki maga is fogolyként igyekezett tőle telhetően segíteni a gyerekeken, a kommentek nagyobb hányada csak a zsidózásról és a hagyjuk már a holokausztotról szól. Magáról a könyvről, vagy az író munkájáról semmi érdemleges nincs. Vagy vegyük azt, amikor egy, már nem is tudom pontosan milyen játék applikáció hirdetése alatt elkezdenek azon hőbörögni, hogy minek ez, mikor a tojás ára meg az egekben. Majd ez alatt vagy húszan arról acsarognak, hol nehezebb megélni, hol drágább a tojás. Kételkedsz? Meghiszem, én se hiszem el, ha nem látom, azért is olvastam bele, mert ilyet még nem pipáltam, kíváncsi lettem volna, vaj' mily okfejtés vezetett addig, hogy egy játékról az embernek a tojás, majdan az albérlet ára jusson eszébe, de sajna válasz nélkül maradtam.

Van ám tovább is! (Mondjam még?) Nem írom le, melyik településen lakom, de van ennek egy közösségi oldala, ahova néha betévedek, alkalomadtán fellelhető néhány fontos infó. Alkalomadtán, csak vajmi kevés az az alkalom. Helyette van – figyelem, meglepő lesz – virtuális szájkarate meg folyton ismétlődő sivalkodás. Utóbbi így nyár elején arról szól, hogy ma megint összecsípett 30 szúnyog, ne is mondjad engem 50, miért nincs szúnyogirtás, miért van, miért… A slusszpoén, amikor egy admin is posztol, és arra kéri a nagyérdeműt, tessenek már a dologról nem szúnyogonként beszámolni, majd alatta és felette is egy-egy ma is x szúnyogot láttam bejegyzés röhög. Miközben a petíció a jelenleg használatos és igen kártékony vegyszer ellen már csak keveseket érdekel. És higgyétek el, Dunát lehet rekeszteni a hasonló jelenségekkel, vagy Tiszát, de ha így fejlődünk, a Mariana-árkot is feltöltjük.

Azt meg már nem is mondom, a posztok jelentős hányada alatt olyan stílusban nyilatkoznak emberek egymásról (oldaltól, világnézettől függetlenül!)… Gyerekek, a macskám hányása szebb! Plusz annak van funkciója, így szabadul meg időnként a minden óv intézkedésem ellenére felgyűlt szőrcsomójától vagy attól a bogártól, amit nem kellett volna elfogyasztani. Mint ahogy mi emberek is rendelkezünk értelmes és lényeges reakciókkal, lásd: elrántom a kezem, amikor ráfröccsen a forró olaj.

Szerény javaslatom az volna, mielőtt megragadod a klaviatúrát, tégy fel magadnak három kérdést: 1. Valóban érdekel engem ez a téma? 2. Van értelmes, lényeges mondanivalóm, ami a tárgyhoz kapcsolódik és nem írták le előttem már ötvenen? (A funkció lehet akár a humor is, az ég óvjon attól, hogy ennek híján legyünk.) 3. Képes vagyok úgy megfogalmazni, hogy szebb legyen, mint a macska felöklendezett reggelije? Ha igennel válaszoltál mindre, akkor nosza, rajta! Ha nem, akkor vagy hagyd a fenébe, vagy higgadj le és gondolkozz még rajta egy csöppet!

Mondok egy konkrét példát: Emlékszel még az íróval készült interjúra a könyve apropóján? Leírhatod te azt is, hogy neked ez nem szívügyed, hogy számodra már kicsit túlzás ez a témaismétlés, mert vannak aktuálisabb témák, mint a klímaváltozás vagy az akármi. Gond egy szál se, amíg értelmes ember módján teszed ezt. Arra azért készülj fel, lesz, aki nem ért egyet, jobb esetben ezt hasonlóan higgadtan, de le fogja reagálni. Mi az, ami nem fér bele? Nem kell zsidózni meg holokamuzni meg másik oldalról bárkire ok nélkül nácizni és a többi.

És végezetül még egy megjegyzés: tudom én, hogy ma minden arról szól, hogy látszódj, mert ha nem látja elég ember, hogy ma reggel – teszem azt – bal lábbal keltél fel, akkor lehet fel se keltél és még mindig alszol, de próbálok jó fej maradni és feltételezni, te ennél azért értelmesebb vagy és felmerül benned a lehetséges opció: nem kell mindenre reagálni.

Ígérem, én ezen túl nem olvasok bele a kommentekbe, vagy ha mégis majd csöndben viselem saját hülyeségemet, miszerint szeretném hinni, hogy ennél nagyobb már nem lehet ez az állatkert. Oké, tudom, én se vagyok oly nagyon szofisztikált. Halál rám, immáron sokadjára.