Pirkadt. Az ablakon túl hatalmas hópelyhek hulltak lustán alá a felhőtlen égről. Alig néhány volt belőlük, s amint azok földet értek, egy csapásra el is állt a hó. Nem maradt más csak a mezőt borító súlyos lepel, ami az éjjel hullhatott; a büszke örökzöldek és a megtépázott, meztelenül árválkodó…

Ismertem régen egy lányt. Egy osztályba jártunk és azt hiszem, csak én vettem észre. Sosem beszélt, léptei hangtalanok, egész lénye olyan súlytalan. Mintha nem is létezne, még a tanárok se szólították soha, pedig mindig ott volt, ott ült mellettem leghátul. Egyik nap némán felém nyújtotta…