Kezdetnek meg kell mondanom, mikor az előző cikket írtam, még nem értem az ötödik kötet végére. Azért írtam, hogy jobb ezzel kezdeni, mert ez elmeséli Takeo történetének előzményét, Sigeru történetét, aminek azonban tisztában vagyunk eredményeivel, nagyobb eseményeivel. Így utólag olvasni nekem nem…

Vannak megkérdőjelezhetetlen dolgok, soha ki nem mondható gondolatok, érzések, tabuk, melyeket úgy őrzünk, mint semmi mást, még az életünknél is jobban féltjük. Ugyan miért? Ó, nem nagy ördöngösség ez! Vajon mi történne, ha leoldanánk a láncokat? Kristály tisztán ott állna előttünk a legkevésbé sem…