3. Egymásra hatás, kifordított világ
Ebben az utolsó pontban két olyan műről lesz szó, amiben Akutagawa kicsit mást alkotott, olyasmit, amiben egyesített mindent, méghozzá igen ügyesen. A kezdeti hangja, az emberiségről alkotott véleménye és az "őrület" (amennyiben az abszurd végül is valami…
2. Az őrület kibomlása, térnyerése
Már az elején említettem talán, hogy Akutagawa félt és egyre jobban félt attól, hogy anyja sorsára jut, megőrül, idegbeteg[1] lesz. Emellett azonban 1927-re az írót egyre jobban hatalmába kerítette a depresszió és valamiféle szorongás. Ebben az évben egyszer egy…
A második találkozásunk igazi meglepetés volt; egyáltalán nem számítottam rá, minek után a múltkorában úgy tűnt el, akár egy szellem vagy valamely látomás. Még ha meg is fordult volna a fejemben, egész biztosan nem ott és akkor várom.
Már lassan véget ért a tavasz, akkor voltam egyhetes…
Jó ez a cím, még valami varázsigének is elmenne. (Igen, még hátba is veregetem magam.) Mondjuk értelme az nem sok van, el nem tudom képzelni, miféle varázslatot lehetne így foganatosítani, de hát rengeteg mindennek nincs semmi értelme mostanság. Amúgy is csak azért tűnt úgy, mert felépítettük a…
Ez a kötet megint csak egy véletlenül fellelt darab, fogalmam sincs már, mi vonzott benne igazán, de nem csalódtam, ismét egy jó és elgondolkodtató élménnyel gazdagodtam általa. A kötet egy lengyel író regényét, négy elbeszélését és néhány poémáját, illetve versét tartalmazza egy, a fordító által…
Vannak megkérdőjelezhetetlen dolgok, soha ki nem mondható gondolatok, érzések, tabuk, melyeket úgy őrzünk, mint semmi mást, még az életünknél is jobban féltjük. Ugyan miért? Ó, nem nagy ördöngösség ez! Vajon mi történne, ha leoldanánk a láncokat? Kristály tisztán ott állna előttünk a legkevésbé sem…
Jouga egy vidéki kisvároska (Japán mércével nézve), mely két dologról híres: egy hassaku nevezetű gyümölcsről és farkasisteneik legendáiról. Utóbbiak vonzzák ide főszereplőnk, Kuzumi Hiroshi, író édesapját. Maga Hiroshi nem érdeklődik e mesék iránt, ám az egyre sűrűsödő furcsaságok arra…
Nos, kedveseim, akik ezt olvassátok, ez is megvolt, túl vagyunk egy újabb éven meg az év végi őrületen. Azaz hogy az év vége elmúlt ugyan, az őrület maradt. Pedig minden tele ilyenkor az új fogadalmakkal meg a hogyan kezeljük, enyhítsük a másnaposságot témával. Csak valahogy ezek az új kezdetek…
Gondolom, néhányan találkoztak már azzal a furcsa, felemás állapottal, amikor ébren is vagyunk meg nem is. Valahol álom és ébrenlét mezsgyéjén megrekedve már érzékelünk valamicskét a külvilágból, de még nem állunk készen arra, hogy kilépjünk a színre.
Aztán ott van az az ébredés, amikor nem állunk…
Vannak szar napok meg még pocsékabbak. Amikor nem mennek jól a dolgok, amikor kicsúszik minden a kezedből, a fejedből, mikor csak csetlesz-botlasz, bosszantó apróságok, vagy kevésbé apróságok egymás után. Magyarán az a nap, amikor fel se kellett volna kelni. That’s life, ugye? Ez közös élmény, senki…