Daniel Keyes nevét a legtöbben a Virágot Algernonnak c. regény kapcsán ismerik. Mivel ez a mű széles körben ismert és más a témája is, ezért itt nem foglalkozom vele.

Ha jól emlékszem, valamikor jó néhány évvel ezelőtt olvastam a már említett művét. Azonban akkor lett számomra igazán érdekes ez az író, amikor elkezdtem érdeklődni a multiplex személyiségzavar, vagy disszociatív személyiség iránt. Ennek kapcsán dobta fel jó barátunk, a gugli Daniel Keyes két könyvét: a Szép álmokat, Billy!-t és Az ötödik Sally-t.

A harmadik könyvet (Bűnös-e Claudia?) már annak tudatában vásároltam meg, hogy ismét egy érdekes, rejtéllyel és némi pszichológiával fűszerezett történetet kapok.

Azért választottam szét így (2+1) a regényeket, mert míg a Szép álmokat, Billy! és a Bűnös-e Claudia? valós történetet és egy-egy bűntényt dolgoz fel, addig Az ötödik Sally egy fiktív regény.

Szép álmokat, Billy!

William Stanley Milligan története, akit 1977-ben, Ohio államban letartóztatnak, és vád alá helyeznek rablás és nemi erőszak miatt. A szembesítés, a lakásán talált tárgyak és fegyver mind-mind bizonyítják bűnösségét. De ami elsőre sima ügynek tűnik, mégsem az.

Billy egyrészről meglehetősen furcsán viselkedik, mintha egy másik ember lenne. Másrészről a börtönben többször is öngyilkosságot kísérel meg. Egyik alkalommal puszta ököllel töri ripityára a Wc csészét, hogy a szilánkjával felvágja a csuklóit. Ezután a szakorvos skizofréniát állapít meg nála.  Tévesen.

Valójában a huszonhat éves fiatalember multiplex személyiségzavarban szenved. Összesen huszonnégy (!) különböző személyisége van. Ezek közül egy, a Tanító, aki az összes többit ismeri. Ő akkor lép színre, amikor ideiglenesen megfelelő orvos kezeli a férfit. Előtte a huszonhárom személyiség próbált boldogulni. Ebből tíz elfogadható alak van, akik igyekeznek elnyomni a nemkívánatosakat. Csakhogy ez sajnos nem működik. Billy bűnöket követ el, végül pedig börtönbe kerül.

Az ügy nagy hullámokat kavart a maga idejében. Két érdekes kérdés kerül itt középpontba.

Az első, ami akkoriban nagy hangsúlyt kapott, magának a betegségnek a kérdése. Abban az időben ugyanis sokkal kevesebbet tudtak a multiplex személyiségzavarról. Sok szakorvos kételkedett a létezésében is. Mára már, ha nem is mindent, azért valamivel többet tudunk és hivatalosan létezik ez az állapot. Persze kérdések a mai napig vannak.

Akkor ott viszont nemcsak a laikusok, de a bíróság is kétkedve fogadta e dolgokat, köszönhetően a pszichiáterek tudatlanságának. Ezzel most nem az orvosokat szeretném bántani, hisz végeredményben csak nagyon kevesen tudtak még bármit is erről az igencsak szokatlan betegségről. Mindenesetre sokan voltak szkeptikusok, és hitték, hogy William Stanley Milligan nem több mint meggyőző színész.

Így elsőre akár egyetérthetnénk, főleg ha sok olyan média tartalmat láttunk, ahol bevett szokásként kezelik, hogy a vádlott, illetve az ügyvédje beszámíthatatlanságra hivatkozik, holott igazából csak megjátssza a delikvens az elmebeteget. Ez esetben azért ez kevésbé hihető. Mert nem egy, nem kettő, de két tucat személyisége van. Ráadásul elképesztően sokféle jellemzővel bírnak, szó szerint mindegyiknek külön élete van, külön történettel. Különböző neműek, van köztük leszbikus, különböző korúak, eltér etnikumuk, a fiziológiai jellemzőik. Ezt egyszerűen képtelenség mind megteremteni és fenn is tartani. Ugyan végül is létre lehet hozni őket, hisz mondjuk egy regényíró is sokféle karaktert teremt, azonban ezeket végig eljátszani úgy, hogy mindig szerepben maradjon, sose tévesszen vagy változtasson meg dolgokat, az lehetetlen. Legalábbis én így hiszem, és nem mellesleg, akik Billy mellett állnak, azok is erre hivatkoznak. Még olyanok is, akik az elején kétkedve fogadták a dolgot.

Végül Billy számára rosszul végződnek a dolgok, nem engedélyezik, hogy egy olyan intézményben kezeljék, ahol szabadabban lehetne és nem egy teljesen zárt helyen, valamint megfelelő kezelést is kapna. Így aztán bent még tovább romlik állapota.

A másik kérdés már általánosabb, nevezetesen, másképp kell-e kezelni egy beteg elkövetőt? Ha áldozatok vagyunk, érthető, hogy büntetést akarunk, ha nem is érdekel minket semmi más, pláne nem az elkövető állapota. Ugyanakkor nézzük egy pillanatra a másik oldalról, konkrétan Billy szemszögéből! A multiplex személyiségzavar egyik jellemzője, amiről az illető is tudhatja, hogy baj van, az a kiesett idő. Képzeld el, hogy csinálsz valamit valahol, aztán semmi, mikor legközelebb felnézel, máshol vagy, mással foglalkozol és közben órák teltek el, amire nem emlékszel. Igazából ilyenkor egy másik személyiség bitorolja a tested.

A személyiségek vagy tudnak egymásról, vagy nem. Ha többről beszélünk, akkor az is lehet, hogy mindegyik más-más személyiség(ek)ről tud. Olykor egymással is kommunikálnak. Huszonhárom különböző személyiségnél már aztán nagy a káosz, és előfordul, hogy van olyan, akit senki nem ismer.

Itt már az is kérdés, ha belegondolunk, hogy valóban Billy-e a tettes? Kívülről nézve, ő az, aki ott volt, ő tette és mégis innen nézve látjuk, hogy nem is annyira egyértelmű.

Természetesen arról szó sincs, hogy Billy szabadon éljen tovább, mikor igenis bűnt követett el ő vagy az egyik személyisége, de talán jobb lett volna megfontolni, hogy valóban megfelelő kezelésben részesülne-e abban az intézményben, ahova küldték. Talán annyit megérdemelne, hogy ezt megkapja. Az is igaz, hogy a döntésben nyilván sokat számított a közvélemény. Az emberek követelték, hogy Billy-t „megfelelően elzárják”.

+1: Az ötödik Sally

Már említettem, hogy ez egy fiktív regény. Amelyben azt követhetjük végig, hogy Sally, akinek további négy személyisége van, hogyan lép(het) a gyógyulás útjára, hogyan próbál a pszichiátere segítségével létrehozni egy új, ötödik személyiséget, amiben egyesül a többi.

A multiplex személyiségzavar esetében a személyiségegyesítő terápia (lehet) a gyógyulás kulcsa, bár nem minden esetben működik, ráadásképp ma is kevesen vannak, akik vállalnak egy ennyire „macerás” beteget.

A regényt mindenképp ajánlom azoknak, akiket érdekel a téma, vagy erre az állapotra kíváncsi. Jól bemutatja a különböző személyiségeket, a felmerülő nehézségeket, a terápia mozzanatait, buktatóit.

Bűnös-e Claudia?

Főszereplőnk Claudia Yaskó, fiatal, gyönyörű nő, akit paranoid skizofréniával kezeltek már többször és gyógyszert is szed. Őt, barátját és egy ismerősüket vádolják meg az 1978 februárjában elkövetett hármas gyilkossággal, amelyek későbbiekben az ún. 22 kaliberes gyilkosságsorozat részeként szerepelnek.

Claudia úgy kerül ebbe a helyzetbe, hogy egy reggeli alkalmával a barátaival beszélget az ügyről, elmondja, vannak róla információi, ezt meghallja két rendőr. Ezután beviszik és kihallgatják, hiába feltűnő, hogy nincs rendben vele valami, hiába mondja el nekik a barát, hogy gyógyszert szed. Claudia vallomást tesz, amit később az eljárás során is elfogadnak, holott igen zavarosan beszél a lány, sok minden nem egyezik, viszont olyan részletekről is tud, amihez ott kellett lennie a helyszínen.

Claudiát még akkor is fogva tartják, amikor már újabb gyilkosság történt. Természetesen aztán elengedik, és a valódi elkövetők is kézre kerülnek. Az azonban rejtély marad, miként emlékezhetett olyan apró részletekre, mint a müzlis tál színe, helye, tartalma.

Daniel Keyes ennek a rejtélynek a nyomába ered. Nincs egyszerű dolga, hiszen Claudiánál folyamatosan keveredik a valóság a képzelettel, pontosabban hallucinációkkal, téveszmékkel. Újabb és újabb történeteket kap az igazság helyett, amit a nő nagyon mélyre temetett magában.

Végül azért – hosszú és fáradságos munka után – napfényre kerül az igazság. Mint kiderül, az egyik elkövető járt náluk a gyilkosság előtti héten, ahol beszámolt terveikről. A később meggyilkolt férfinek rengeteg pénze volt, eredetileg csak pénzt akartak, ám a végén megölték az anyját, a férfit és barátnőjét.

A gyilkosság éjjelén/hajnalán Claudiát a barátja és egy ismerős ráveszik, hogy elmenjen velük a házhoz, a tetthelyhez, ahol a valódi elkövetők biztos hagytak még pénzt, hisz nem ismerték az összes dugihelyet. A lány, mikor rájön, hogy hullákkal teli házba kellene mennie, ellenkezik, hiába. A férfiak magukkal rángatják. Miközben kutakodnak, az ismerős (akinek igencsak hiányzik már egy kis drog) utasítja Claudiát, hogy kutassa át a fiatalnő holttestét, sőt nyúljon be a vaginájába, mert ott szoktak elrejteni drogot. Claudia ellenkezik, de a férfi pisztolyt szegez rá és megfenyegeti.

Tehát Claudia Yaskó járt a tetthelyen, sőt már előtte tudott a rablásról. Itt merül fel a kérdés, vajon bűnös-e amiért nem szólt erről? Erre ki-ki megadhatja a saját válaszát. Viszont két dolgot érdemes még tudni. Egyrészt  Claudia − mivel ismerte a kirabolt és meggyilkolt férfit, egykor a főnöke volt – próbálja telefonon figyelmeztetni, de akkor nem veszik fel, és többet a lány nem hívja. Másrészt Claudia éppen a betegsége miatt már többször hívta a rendőröket olyasmi miatt, ami valójában meg sem történt. Ezért úgy gondolja, nem hinnének neki.

Daniel Keyes, Szép álmokat, Billy!, Delej Kft., h.n., 1992.

Daniel Keyes, Az ötödik Sally, Alexandra, Pécs, 2014 (negyedik, javított kiadás).

Daniel Keyes, Bűnös-e Claudia?, Alexandra, Pécs, 2016 (második, javított kiadás).