Háború és stratégia, akit ez a két dolog érdekel, valószínűleg szeretni fogja ezt az animét, melynek főszereplője nem szereti a háborút, nem is akar katona lenni és szörnyen lusta, mégis olyan tehetséges, hogy hamarosan tábornok lesz belőle, akit a hercegnő az utolsó részben azzal bízz meg, hogy veszítse el a háborút a szomszédos birodalommal szemben, de úgy, hogy az az ő birodalmuk épülését szolgálja. (Egy meglehetősen furcsa módon szeretné megreformálni a birodalmat.)

Az első évadban e főszereplő, Ikta Solork nem kívánt felemelkedését követjük nyomon.

Az anime elismerésre méltó jellemzője – amellett, hogy érdekes, izgalmas, szórakoztató –, hogy rendkívül reális, árnyalt háborús helyzeteket mutat be. Nincs egyértelmű és leegyszerűsített jó és gonosz fél, ahogy a végkimenetel sem egyszerű győzelem vagy vereség.

Itt egyetlen epizódot emelnék ki példaként. A birodalom északi részén, a hegyek közt él egy törzs, a Sinackok. A katonaság felügyeli őket is, ám ezen felül a parancsnok úgy véli, jobb, ha teljesen legyengítik őket azzal, hogy elveszik a társaikat, azokat a szellemeket, akik a harcban segítőik. Ezzel azonban csak azt érik el, hogy a törzs szervezkedni kezd ellenük a szomszédos birodalom szövetségeseként. A parancsnok hibát hibára halmoz, miközben saját tervét szeretné megvalósítani, kiirtani a Sinackokat. Szörnyű veszteségekkel borzalmas pusztítást ér el, míg végül kutyaszorítóba kerülnek. Elsőként vonul vissza, míg Ikta és társai ott maradnak, hogy biztosítsák a visszavonulást.

Bár helyzetük csak egyre nehezebbé válik, Ikta még a legrosszabb szituációból is képes, ha nem is nyerni, alkut kötni, mellyel megmenti emberei életét.

Mitől zseni Ikta? Mi az, ami miatt a lehetetlenre is képes? Egyrészt nagy tudással rendelkezik. Apja szintén tábornok volt, ráadásul egy feltaláló tudós mellett töltötte gyermekkorát. Ez utóbbi nemcsak a másféle gondolkodásmód miatt fontos, ennek köszönhetően ismeri az ellenség fegyvereit, amelyeket ez a tudós készített. Sokat utazott, így jól ismeri a Sinackokat, emiatt képes az egyre szorongatóbb helyzetben, a történtek ellenére meggyőzni őket, legyenek az ő szövetségesei. Bár nem egyszer kerül rendkívül nehéz döntés elé, képes cselekedni és reagálni. Ilyen például, amikor egy másik osztag bajba kerül nagyon magasan a hegyen, ám Ikta nem hagyja, hogy emberei rögtön odasiessenek, hiába tudja, ezzel a pihenővel lehet, hogy elkésnek. Ez azért fontos, hogy saját emberei teste alkalmazkodjon a magaslati levegőhöz, különben a betegség legyengíti őket és végez velük. (A már említett parancsnok ezzel nem törődött, így sokan nem is a csatában vesztek oda.)

Mindemellett hajlandó kockázatot vállalni és meglehetősen kreatív elme, valamint megfelelő embereket megfelelően irányít. Bár akad nézeteltérés és Ikta nyilván hoz áldozatokat, igyekszik − amennyire lehet− megóvni embereit. A másik négy szakaszvezetőt jól ismeri és kiaknázza képességeiket.

Végül, de nem utolsó sorban megemlítenék két érdekes párhuzamot:

1. Ikta sokban hasonlít a No game, no life[1] Sorájára. Ráadásul kapcsolata társával, Yatorishino Igsemmel hasonló Sora és Shiro kapcsolatával, ahogy minden helyzetben kiegészítik és támogatják egymást. Ugyanakkor különbözik a két páros abban, hogy Yatorishino Igsem egyben fenyegetés is Ikta számára. A lányt ugyanis harcra és parancsteljesítésre nevelték, saját bevallása szerint ez elsőbbséget élvez barátságukkal szemben.
2. Visszavonulásukat nehezíti a másik oldalon feltűnő, Iktával vetekedő zseni. Ezek a részek hasonlóan izgalmas zsenipárbajt mutatnak be, mint amit az X-a gyilkos ismeretlen[2] regényben látunk, habár ott nem valódi csatáról van szó. (De akár a Deathnote-ot is felhozhatnám.)

Nejimaki Seirei Senki, 2016, alkotó: Bokuto Uno (light novel), Sanbasō és Ryūtetsu (illusztráció).

[1] http://aoisakura.blog.hu/2016/09/05/jatek_az_elet_844

[2] http://aoisakura.blog.hu/2016/06/16/tragedia_krimikontosben