„Egy napon elég idős leszel ahhoz, hogy újra meséket olvass.”

C. S. Lewis

Szeretjük Lewist, legalábbis a műveit. Nálam azért a kettő összekapcsolódik. Az alkotó nyilván nem egyenlő az alkotásával, azt viszont senki ne mondja, hogy az alkotás valami steril, kórházi fertőtlenítő szagát árasztó dolog. Persze ezt tanították nekem, de melyik alkotó tudná teljesen elválasztani magát attól, amit létrehoz? Nettó baromság.

És így lesz egy könyv Szentírás, és így borul fölénk a szimbólumok kalitkája, miközben mi a fémen megcsillanó napfényt kergetjük.

Ha most azt hiszed, hogy elítélem és megvetem a szimbólumokat, akkor ne lottózz, mert tévedtél.

Olyanok, mint sok más emberi alkotás, lenyűgözőek és veszélyesek. Utóbbiak akkor, ha mi, emberek megfeledkezünk róla, hogy a mi teremtményünk és valami tőlünk teljesen független, hatalmas, megváltoztathatatlan, örök érvényű, teljhatalmú entitásként kezdjük imádni és félni.

Bármely szimbólumot lehet csodálni, szépnek tartani, de nem egyedül való igazságként tekinteni rá. Addig jó, míg a szimbólumot egy belőlünk fakadó, élő, lüktető és változó dologként szemléljük és alakítjuk. Hiba azt hinni, hogy jót teszünk azzal, ha elutasítjuk, betiltjuk. Mint ahogy hiba piedesztálra emelni, elvágni tőlünk és hagyni, hogy egy kővé dermedt entitássá váljon, szoborrá, aminek árnyékából ki nem léphetünk, amelyre csak felnézhetünk, de hozzá nem érhetünk.

(Te, Cseresznye! Akkor most nem én írom ezt?

Bocs, Ao. Ehhez te túl kevés vagy.

Pfff… mint macisajtban a brummogás, mi?

Most én vagyok itt és kész.

Oké-oké, Őfelsége. Akkor te befejezed a melót. Legalább szunyálhatok.)

A mesék szimbólumok rejtekhelyei, őrzői és teremtői. A gyerekek öntudatlanul, ugyanakkor természetes módon lépnek kapcsolatba velük, értik meg őket. Később aztán elutasítják ezeket, mert ők már felnőttek, megtagadják őket, mint hamis, infantilis dolgokat. Ám helyette többé-kevésbé olyan szimbólumok rabságába helyezik életük, melyek sokkal racionálisabbnak, érettebbnek tűnnek. Ha ezeket sose bírálják fölül, vagy valamely esemény nem készteti őket arra, hogy ezt megtegyék, akkor meglehet, egész életükre így maradnak. Ha viszont egyszer felismered a láncokat, a rácsokat, megkapod az esélyt, hogy újra mesét olvass, újra kapcsolatot alakíts a szimbólumokkal. Mint régi ismerősök, gyermekkori barátok, akik sok év múltán újra találkoznak. Kapcsolatuk megújulása során újra, kicsit másképp megismerik egymást, újabb színeket és másfajta kapcsolódási pontokat fedeznek fel, kölcsönösen hatnak egymásra mindenféle szándék és kényszer nélkül.

Cseresznye búcsút int, Ao helyett is.