Mindig is itt élt, ebben a hatalmasnak tetsző épületben, amelynek felső szintjét használták, ő és a szülei. Az alsó szinten csak iszonyú magas oszlopok sorakoztak, melyeket hófehér kőtömbökből emeltek a fehér és szürke és sötétkék és fekete csempék mezején. Az oszlopokat zöld, nyálkás foltok…
Minden reggel ez volt az első dolga, kiült az ablakba. A szakadék szélére.
Nézte a felkelő napot. Azon a keskeny résen át, ami az égbe szökő épületek közt maradt. Halkan üdvözölte az egyre messzebb nyújtózó fényt. Az öreg Nap újabb napját.
Egy éjjel barátja nála maradt, és másnap reggel…
Élt egyszer odafent a hegyen, a sűrű erdő mélyén egy fiú. Ott is született az apja építette takaros házikóban. Többféle elképzelés létezik, kik, miféle emberek voltak szülei. Van, aki úgy tudja, az apa magányba vonult szerzetes volt, az erdőben lelt a sérült nőre, meggyógyította, aztán hogy-hogynem…
Ebben az esetben még akkora a sokk, hogy levegőt kapkodva, szabályszerű pánikrohamot produkálok, semmit se látok, és az fel sem merül bennem, ez annak tudható be, hogy az éjszaka közepén járunk vagy hogy egy ablaktalan szobában vagyok, szentül hiszem, én most megvakultam. Pedig egy ablaktalan…
A királyság minden szegletében nagy volt a nyüzsgés, ez azonban nem a mindennapok sürgés-forgása volt. Különleges esemény közelgett, melyet nagyjából fél éve tétettek közhírré. Mivel a király kisebbik leánya minden kérőt elutasított és nagy rajongója volt a szobroknak s magának a szobrászatnak,…
Kietlen táj ez - állapította meg a vándor, aki az imént ereszkedett le a hegyről.
A fák oszlopai közül kiérni egy végeláthatatlan síkságra, ahol a dús lombmennyezet helyett a csupasz ég néz le rá, természetesen döbbenetes élmény. Az ember hirtelen olyan elveszettnek érzi magát és védtelennek.…
Mindenki furcsának tartotta a fiút. Nem mintha bármi különös lett volna rajta. Nem, az a valami, amitől a legtöbben kényelmetlenül érezték magukat, amitől úgy érezték távolságot kell tőle tartaniuk, amiért egyszerre féltek tőle, ugyanakkor - mégha egyesek szívesen le is tagadták - csodálatot is…
Akkoriban már vagy öt esztendeje vándoroltam. Az elején, sőt közel négy évig imádtam minden percét, igen, még a kényelmetlen-kellemetleneket is. Az útra keléssel felszabadultam és élvezettel lubickoltam szabadságomban, a rengetegféle tájon, megannyi településen számtalan emberrel és számos mesével,…
Rengeteg a jó könyv, de szerintem minden olvasónak akadnak különleges kedvencei. Nálam Lian Hearn, akinek egy másik könyvsorozatáról már írtam[1], ezzel az újabb tetralógiával megnyerte ezt a címet. Azt hiszem, nem túlzok olyan nagyon, ha azt mondom, a Sikanoko meséje az Otoriak történetének…
És újra megtörténik - gondolta, miközben megszaporázta lépteit.
Nem mert hátra pillantani; bár erős késztetést érzett rá, félelme, ami a mögötte felhangzó, súlyos bakancsok nyomában virágzott ki, tiltotta. Sietős léptei sem válthattak futásra, amint elért egy bizonyos határt, izmai megtagadták…