Ez az anime igazi csemege. Lehengerlő stílusa azonnal rabul ejtett. (Persze, ez ízlés kérdése, biztos van, akinek nem jön be.) Egyedi grafikája, az opening, a zenék, a történetben megjelenő stílus- és időkeveredés lenyűgöző.

A Samurai Champloo története meglehetősen egyszerű: kezdet kezdetén összefut három ember, akik aztán együtt kelnek útra. A bűnözők szigetéről származó Mugen, aki zajos, hiperaktív, temperamentumos, szabad szellem. Ellenpontja a gazdátlan szamuráj Jin, aki csendes, zárkózott, higgadt, visszafogottabb a harcok során is. Végül a köztük békét teremteni igyekvő, kedves, fiatal Fuu, aki szeretné megtalálni a napraforgó illatú szamurájt. Az epizódok az ő közös utazásukat követik nyomon. Mindamellett, hogy mindhárom karaktert jobban megismerjük és kiderül, kicsoda a keresett szamuráj, belemerülünk az Edo-kori Japán világába, amit minduntalan modern elemek egészítenek ki. Így jön létre egy sajátos, rendkívül szórakoztató mű.

Az Edo-kor 1600 és 1867 közti időszak,[1] amikor a Tokugavák uralkodtak sógunként. E korszak alapjait Tokugava Iejaszu rakta le. A hadúr zseniális módon oldotta meg, hogy végleg véget vessen a polgárháborúk forrongó időszakának. Rendszere ellenőrzése alá vonta a többi hadurat és ott is tartotta. Az adók, a különféle ceremóniák és az évenkénti kötelező edói látogatás felemésztette ellenfelei vagyonát. Emellett az egykori szamurájok útja és erényei más megvilágításba kerültek és már csupán díszként szolgáltak. Többek közt erre is van utalás az animében. Ami egyébként egyszerre tartalmaz az egész több mint kétszáz évet felölelő időszakból elemeket.

Az utolsó epizódokban hallunk a simabarai felkelésről, amit akkor készülnek leverni, e szerint az anime valamikor 1637-38-ban játszódik, illetve az előtt. Pontosabbat nem tudni, hiszen nem mondják, meddig tart Fuu-ék utazása. Ugyanakkor több olyan elem is szerepel benne, amely később lesz jellemző vagy történik meg, bár még ugyane korszakban. Már csak ezért is megérdemelné a furcsa (idő)utazás címet, bár valójában inkább ugrálnak az időben, nem lineárisan haladnak, már a fent említett elemek szempontjából. Ráadásként még sok más korszakból is érkezik néhány vendég. Ilyen például az epizód, amelyben hőseink egy csapat élőhalott közé tévednek, akik a Heike-kincset keresik. Vezetőjük azt állítja, ő a család leszármazottja és nem hagyhatja, hogy a Genjik nyerjenek. Ez utalás a Genpei háborúra, amely 1180-85 között zajlott. (A Heike családot, mint Taira nemzetséget is említik, illetve a Genji, más olvasatban Minamoto.)

Több más részletről pedig nem tudni megtörtént-e és ha igen, mikor. Ilyen az amerikaiak feltűnése, akik baseball meccset játszanak a falusiakkal és vesztenek, így elmennek. A meccs nyilván kitaláció ebben a formában, de nem tudom, hogy Perry 1853-as megjelenése előtt, nem kísérelt-e meg másik amerikai hajó kikötni. Hasonló elem: az egyik epizódban meglátogatnak egy dojo-t, amelynek feje meghalt, két fia pedig kardforgatás helyett graffitikkel árasztja el a várost. De említhetném az egészen abszurd marihuánát termesztő harcos szerzetesek esetét is.

Egyszóval rengeteg elem, stílus keveredik ebben a műben, példájaként annak, hogy Japán mennyiféle dolgot képes beleolvasztani sajátos kultúrájába.

Maga a történet is egy utazásról szól, de ezek az időbeli ugrálások egy másik szintre helyezik az egyébként egyszerű szimbólumot. Beleviszi a hagyományőrzés és fejlődés, modernitás problémáját, melyet a különböző epizódok különféle szemszögekből mutatnak be. Az idő halad a maga útján, mi különböző élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodunk, ám a mérleg nyelve nem billen egyértelműen egyik vagy másik irányba. Mondhatnám, nem akar igazságot tenni, csupán szemléltet, elénk tárja a sokféleséget. Mintha valaki kézen fogna és bevinne egy múzeumba, ahol különböző alkotók, korok képeit látnánk, ugyanakkor kísérőnk egy-egy képnél arra kérne, hogy nézzük meg több szögből is, de nem mondaná, hogy így vagy úgy látjuk igazán/jól a művet.

Akárcsak a hármasunk utazása, a változás is hosszadalmas, nehéz, tele kitérőkkel és nem tudni, mi sül ki belőle, jó is, rossz is valószínűleg, és ha vége, újra útnak indulunk egy újabb felé. Egy biztos, a Samurai Champloo egy vicces és varázslatos utazás, tele kalandokkal és olyan egyszerű problémákkal, hogy hőseink már megint éhesek, vagy nincs pénzük.

Samurai Champloo, 2004-2005, alkotó: Shinichiro Watanabe (író és rendező).

[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Edo-kor