A Bungou Stray Dogs rögtön a kedvencem lett. Akárcsak a Samurai Champloo-ról, erről is elmondható, hogy hihetetlen stílusa van és jó alapkoncepciója. Ezzel a kettővel engem rabul ejtett.

Bár a történet, miszerint két illetve később három csoport kerül konfliktusba és harcolnak, elég szokványos és nem is túl bonyolult, ám érdekes. Ezen felül a karakterek, a grafika és az egész hangulata zseniális.

A szereplőink akár a Fegyveres Nyomozóirodához, akár a Dokk Maffiához, akár a külföldi Céhhez tartoznak, mind különleges képességekkel bírnak és egy-egy író nevét viselik. A képességeik neve pedig az adott író egyik híres művének címe. Jó-jó, de miért jó ez? Már azon kívül, hogy ötletes.

1. A címben a bungou irodalmi mestert jelent, a stray dog kóbor kutyát. Szereplőink bármely csoporthoz is tartoznak az a társadalom felől nézve nem egy kiemelkedő, elismeréssel járó pozíció. Félelmetes és valahol szomorú, mennyi igazság van ebben a képben. Az író sosem tud beilleszkedni a társadalomba, mindig más, helyzete sosem könnyű és elismerést a legtöbb esetben majd halála után kap, talán. Persze, ez nem áll mindükre, de ritkán lesznek igazán elismert, méltatott tagjai, főleg az adott kor társadalmának.

2. A nevek és a karakterek már önmagukban felkelthetik az érdeklődést a nézőben, hogy egy kicsit utánanézzen az íróknak, akár a kezébe vegye egy-egy írásukat. Itt azonban nem csupán arról van szó, hogy egy név és egy cím képviseli az írót, hanem ügyesen beletettek életrajzi motívumokat, személyiségjegyeket. Például Osamu Dazai, aki állandóan az öngyilkosságról, kettős öngyilkosságról hablatyol és imádja a nőket, a valóságban is így halt meg kedvesével, sőt előtte volt egy másik kísérlete, akkor viszont ő életben maradt, ráadásul igen népszerű volt a hölgyek körében. Akutagawa Ryuunosuke, aki az animében folyamatosan Dazai elismerésére vágyik, és ez tölti ki életét, a valóságban is igen szomjazott az elismerésre, bár nem Dazaiéra, hanem a közönségére, a szakmáéra. Ennek bizonyítéka, hogy élete vége felé az irodalomban másféle műfaj és stílus lett a trend, ezért ő is alkotott benne, amit azonban nem fogadtak jól, így nem sokkal később öngyilkos lett.

Olykor a kapcsolatok is a valóságon alapulnak, mint Edogawa Ranpo és Edgar Allan Poe esetében. Ranpo az animében egy amolyan igazi Sherlock, akit le akar főzni Poe, kitalálni számára egy olyan rejtélyt, amit képtelen megoldani. A valóságban Ranpo csodálta Poe műveit, sőt neve, ami írói név, Poe nevének átirata. Egyébként Ranpo az animében is tiszteli Poe-t és munkáját.

Végül olyan apróságok is helyet kapnak a műben, mint Nakahara Chuuya kalapja, amit az alábbi képen láthattok (baloldalt az író fényképe, mellette az anime karakter):

Természetesen sok fikció is van az animében, hogy egy példát mondjak: Nakajima Atsushi nem volt árva. Külön nyomozásba telne kideríteni, mennyi a műben az igazság, a fantázia és a városi legenda. Gyerekeknek szerintem jó kis feladat lehetne, és még tanulhatnának is belőle.

3. Ahogy már az előbb is pedzegettem nemcsak egy rendkívül szórakoztató és kreatív műről van szó, de felhasználhatjuk a tanítás során, az irodalom népszerűsítésére is. Ennél az animénél sokkal direktebb, műhöz és irodalomhoz hűbb az Aoi Bungaku Series, melyben hat mesterművet mutatnak be nekünk: Osamu Dazaitól a Többé nem embert és a Fuss, Meloszt, Nacume Souseki Szív művét, Ango Sakaguchitól A virágzó cseresznyefák erdejébent, valamint Akutagawa két művét: Pókfonál és A pokol tájképe.

Nyilván nem akkora a népszerűsége, mint a Bungou Stray Dogsnak, viszont hat érdekes és elgondolkodtató történetet kapunk, amely a Bungouhoz is kapcsolódik, hisz az itt felsorolt négy íróból három szerepel benne (igazából Nacume Souseki is megjelenik, ám csak említés szintjén). Én kedvet is kaptam az olvasáshoz e két anime után (na, nem mintha noszogatni kellene), de sajnos a művek magyarul nem kaphatóak. Ugyanakkor Akutagawa és a Bungouban szintén szereplő Izumi Kyouka egy-egy elbeszéléskötete megvan nekem, ezekről néhány hét múlva írok a könyv rovatban.

Őszintén, nagyon ránk férne, hogy az irodalom gyöngyszemeit egy kicsit közelebb hozzuk az emberekhez, különösen az oktatás során. Ehhez rengeteg eszközünk lehetne, akár a film, az animáció, akár az, hogy (főként a régi, nehezen emészthető műveket) átdolgozzuk egy csöppet, valamint nem ártana azon sem elgondolkodni, hogy egy kisgyereknek nem a dögunalmas, számára érthetetlen és élvezhetetlen műveket nyomjuk a kezébe. Elsődleges célnak inkább az olvasás és az irodalom szeretetét, élvezetét és értését tűzném ki, mert ha ez megvan, az sokkal jobb kiindulópont és alap, mint az életrajzok és elemzések bebiflázása valami számukra tök idegenről.

Világmegváltó gondolataimat lezárom (mellesleg: én se a kötelező olvasmányok miatt szerettem meg az olvasást). Helyette szólnék még a Bungou Stray Dogs egy pozitívumáról.

Ahogy az elején írtam, itt csoportok közti konfliktusokról van szó, amit nagyon jól ábrázol. A Fegyveres Nyomozóiroda és a Dokkmaffia ellenség, ám a Céh megjelenése és fenyegetése közelebb hozza őket, még ha a látszat és a rend kedvéért nem is kötnek hivatalos szövetséget. Ennek kulcsa pedig, amit a témával foglalkozó pszichológusok is állítanak, a két csoport egyes tagjai közti kapcsolatok. Dazai egykor maga is a Dokkmaffiához tartozott, így ismeri őket és képes úgy irányítani a dolgokat, hogy Akutagawa és Atsushi, akik egyébként ki nem állhatják egymást, együtt harcoljanak, eközben pedig érezhetően változik kapcsolatuk, ami a kulcsa lesz (valószínűleg) a következő évadnak, amiben egy újabb közös ellenséggel néznek szembe. Így az animében két megoldás is megvalósul, amit a csoportok közti konfliktusokkal foglalkozó pszichológusok leírnak. Egyrészt akad egy közös ellenség, másrészt a tagok közt kapcsolatok jönnek létre. Egyébiránt ezek nem feltétlenül vezetnek a konfliktus produktív, pozitív megoldásához, az animében is csupán ideiglenes, egyszeri összefogásról van szó, ami nem is terjed ki az egész csoportra, azonban egy jó kiindulópont lehet. Valahol el kell kezdeni és még jobb, ha tudjuk folytatni. Nem ártana, ha más csoportok is felismernék, hogy egy közös ellenség ellen össze kell fogni, vagy egy közös célért… Akinek inge, az vegye már magára!

Végezetül: mindkét animét meleg szívvel ajánlom, akár azért, mert érdekel az irodalom, akár azért, mert szeretnél érdekes történetekkel kikapcsolódni. (Akár akármiért :D)

Bungou Stray Dogs, 2016, alkotó: Kafka Asagiri (manga írója) és Sango Harukawa (illusztráció).

Aoi Bungaku Series, 2009, alkotó: a részek grafikája Kubo Tite (5-6. és 11-12. rész), Obata Takeshi (1-4. és 7-8. rész) és Konomi Takeshi (9-10.rész) munkája.