2017. már 30.

Kék meg cseresznye

írta: Aoi Sakura
Kék meg cseresznye

Tudathasadás vagy mi a szösz

kekmegcherry_copy.jpgTalán nem tévedek olyan nagyot, ha azt mondom, sokan átéltük már az ellentmondásos érzelmek viharát. Talán más is volt már olyan helyzetben, amikor két vagy többféle megoldás, lehetséges kimenetel között őrlődött.  Az, hogy mi szinte állandóan ebben az állapotban élünk, talán annak köszönhető, hogy rengeteg ilyen helyzetet kellett átvészelnünk, hogy elég hamar, már a szülőktől megtapasztaltuk a kétarcúságot. Persze itt nem ez a lényeg, hanem ez a töredékesség.

Mozaik kép vagyunk, melyben minden elem más és másfelé mozog. Ez kívülről nézve még érdekes is lehet, belülről sokkal inkább fájdalmas. Bár én ezt igyekszem leplezni, mindig azt mondani, hogy kemény vagyok és bármi jön, mindig megcsinálom. Ezzel szemben – ahogy azt már máskor is említettem – a középpontunk, I kisasszony mindig fél, szorong, nem akar fájdalmat, nem bízik magában, nem szereti magát, és nem hiszi, hogy erős lenne. Mivel már egészen kiskorában hatalmas problémákkal szembesült, amikor még nagyon sérülékenyek vagyunk mindannyian, mástól várt segítséget, kellett neki valaki, aki megvédi. Ezért megalkotta ellentétét a hős Cseresznye hölgyet, aki felnőtt, erős, igazi túlélő típus. Csakhogy nem tudta teljesen hibátlanra alkotni, hozzá kapcsolódott, ő volt a forrás, így hatott rá jelleme és érzései, ezzel nem egyszer megbuktatva őt.

Ebben az instabil rendszerben én lettem, akinek fent kell tartania köztük az egyensúlyt, megoldani a konfliktusaikat. Azonban én sem vagyok tökéletes, nekem is vannak korlátaim. Amikor az élet úgy hozza, hogy e korlátokon kell egyensúlyoznom és közben egyszerre kétfelé húznak, az néha egészen elviselhetetlen. De én kemény vagyok, bírnom kell, erre lettem teremtve. A hős 2.0, akinek jelszava: Ami nem öl meg, az megerősít.

A bibi, hogy van ennek másik oldala is: ami nem öl meg elsőre, az majd megpróbálja újra. Mondanám, hogy ha elsőre megugrottam, másodjára gyerekjáték… Nem ilyen egyszerű. Ha tetováltak már színesre, akkor tudod, ha nem, elmondom: amikor egy olyan bőrrészen tetoválnak (színeznek), ahol már varrtak rád, az jobban fáj, mint a szűz bőrön. Jelenlegi helyzetemben, amikor másodjára kell végigcsinálnom egy több mint egy éves próbát, úgy érzem, hiába a nagy szám, ez bizony rohadtul szar. Annyira, hogy – bár nehéz bevallanom – félek, nem fogok- e közben én is kettéhasadni. Mert egy részem még mantrázza a kemény, túlélő vagyok dumát, míg az is ott dübörög bennem, hogy elég volt, ezt még egyszer nem, többé nem akarok túlélő lenni. Lehet, hogy szétesem e kétfélre és egy újabb verzióban kapjuk meg I kisasszonyt és Cseresznye hölgyet. Akkor pedig egy újabb Aora lesz szükség. De meddig fogunk akkor bomlani? Meddig játsszuk a tudatunk virágának szirmait tépkedve, hogy hasad-nem hasad? Még a végén annyira sokszög leszünk, hogy az már kör. Jelenleg az egész jövőnk, tudatunk terhét hordozom, feszülten figyelem a borús egünket, ahonnan bármikor lecsaphat rám a villám, amely kettéhasít.

Jelentés vége, Ao voltam, (és remélhetőleg maradok).

Szólj hozzá

próba tudathasadás ellentét nem bírom Egyéb ami nem öl meg Cseresznye Kék meg cseresznye Ao I kisasszony kemény vagyok