szisszenetek: azaz hétköznapi szösszenetek, amiknek tapasztaltán ilyen vagy olyan érzelmi színezettel felszisszensz. (Később tetszés szerint röhögsz, káromkodsz, zsörtölsz.) number one: utánpótlás #verseny Talán már tudható, mi egy lassan félévszázadot megélt lakótelepen tanyázunk, önként, de nem…

Csúcsot döntünk csendes pánikból és szociális fóbiából Oké, kezdjük ott, hogy ez már múlt idő, hogy meddig marad az, nem tudom, mert nem, nem történt spontán gyógyulás, csak most épp szerény személyem van leginkább nyeregben, nekem meg már untig elegem van úgy nagyjából mindenből. Igen, bevettem a…

Avagy apró fecnikre firkantott fárasztások az Újév körüli egyhetes átmérőjű körből #mindmeghalunk Volt az a bizonyos nap, amikor boldog-boldogtalan levideózta, leklimpírozta földrengésélményét, mire Cseresznyében felmerült a kérdés: Van nekünk ilyen a lakásbiztosításunkban? Gőzöm sincs -…

Történet, amelyben győzedelmeskedem mint egyszemélyes karácsonyfa ellenes frakció, vagyis hogy izé... Szóval, mindenki tudja, ehhez a karácsony nevezetű, háromnapos, önkényesen kijelölt szülinapi bulihoz, amit nem mellesleg a szeretet mámorától részegen kell eltölteni, hozzátartozik ez a…

Mindenki megőrült? - érkezik a kérdés valahonnan, valakitől. (Nem kell holmi csip-csup részletekkel foglalkozni.) Dehogyis. Már így születtünk - felelem én. Kétlem, hogy lehetne őrültként születni - akadékoskodik Cseresznye. Erre én rögvest elröhögöm magam. Most mi olyan vicces? - mordul rám…

Ha meggyújtod - mondaná apám, akinek egyik védjegye volt a pocsék szóviccek elsütése, akárcsak élettartozékomnak. Na, basszus! Válóok! Mondjuk, ahhoz előbb össze kellene házasodni, úgyhogy megette a fene az egészet. Oké, nem vagyok én Humor Heroldina, ez van. Meg az, hogy mostanra valószínűleg…

Szerintem ti is ismeritek a Mad world című dalt, én sok előadótól hallottam már, de nem ez a lényeg. Hosszú idő után, ami nektek fel sem tűnt, hisz sok írást készítek el előre, most ez a dal hozta meg az inspirációt ahhoz, hogy valami olyat írjak meg, amit ki is fogok rakni. Momentán ha hiszitek,…

Azt hiszem, említettem nektek egykori osztálytársnőmet, aki kijelentette, nincs értelme írni, alkotni, mert már nincs új a Nap alatt. Hogy ez valóban saját hite volt vagy csupán bántani akart valamivel, ki tudja. Én magam se szerettem, kicsinyes és ostoba dolog, de féltékeny voltam rá, aki népszerű…

Szóval elérkezett 2018. Én valahogy nem igazán értem ezt az állandó felhajtást, egyik nap olyan, mint a másik, még akkor is, ha a naptár szerint január elseje van. A durrogtatástól viszont falra mászom, és nem csak azért, mert bármit próbálok, a macska rémülten kucorodik össze valamely általa…

(Aki nem tudná, kicsoda I kisasszony, annak ajánlom előbb a Diliház a fejben c. bejegyzésemet: http://aoisakura.blog.hu/2016/10/12/kek_meg_cseresznye_746) Olyan szörnyű ember vagyok, mint nemrég megtudtam, hogy van autóm. Azért, hogy rendszeresen használom is, már külön bejáratú bugyrot tartanak…