Ez a kötet négy elbeszélést tartalmaz, melyek furcsák, megdöbbentőek és kissé hátborzongatóak.

Az első és utolsó mű rövidebb, szereplői átlagos emberek, akiket a múlt kísértete ölel át.

A műtő c. elbeszélésben egy bárónő nem hajlandó megengedni, hogy elaltassák vagy érzéstelenítsék, mert akkor kábulatában elmondaná titkát, mely állandóan a szívét nyomja. Ezért a nélkül végzik el a műtétet, ám közben a nő hirtelen kikapja az orvos kezéből a szikét és szíven döfi magát. Előtte elhangzó szavai alapján ismerte az orvost. A második részből csupán sejthetjük, hogy éreztek egymás iránt valamit, az orvos feleségül is vehette volna, ennek társadalmi akadálya nem volt, mégsem tette. A férfi még ugyanaz nap meghalt.

Az Oszen és Szokicsiben Szokicsi az ismert sebész életébe tér vissza múltjának egy darabja. Orvostanhallgatóként egy bűnözőkkel teli negyedben élt, ahol a főnökök csicskáztatták és gúnyolták. Egy ilyen alkalommal véget akart vetni életének, azonban egy Oszen nevű prostituált megmentette. Együtt elszöktek, de a nőt hamarosan letartóztatták. Évekkel később most újra találkozik vele. Oszen megőrült, ezért kísérik egy kórházba, ahol a férfi meglátogatja, és egy borotvát ad neki, majd átöleli és sír.

Ez a két szomorú és sötét hangulatú történet a hétköznapok szentjeiről szól, akiket a múltból előbukkanó démon kísért. Ellentétben a második és harmadik elbeszéléssel, melyekben a főszereplők szerencsésen megússzák a találkozást egy valódi démonnal.

A Kója-hegyi szent ember elbeszélője hazafele tart, a vonaton találkozik egy zarándoklaton lévő szerzetessel, aki este közös szállásukon meséli el történetét. Fiatal korában egy másik zarándoklaton esett meg vele. Egy teaháznál megállt pihenni, találkozott egy házalóval, aki kigúnyolta, majd a következő elágazásnál ott hagyta. A szerzetes, amikor rájön, hogy a házaló a veszélyes, régi utat választotta, utána megy, hogy segítsen neki, de nem találja. Az út pedig egyre több veszélyt tartogat, a szerteheverésző kígyók után betéved egy sötét erdőbe, melyben piócák esnek a fákról. Mire kiér az erdőből, beesteledik. Mivel gyenge és sebesült, menedéket kér a közeli, magányosan álldogáló házban, ahol furcsánál furcsább események tanúja lesz. Már csak másnap a szomszéd faluba érve tudja meg, hogy mennyire szerencsés, amiért megmenekült a boszorkány karmai közül, aki a férfiakat állatokká változtatja, amint rájuk un.

Az Egy tavaszi napban vándorunk érdekes történetet hall a lepusztult szentély papjától egy nőről, aki megbűvölt és halálba taszított egy itt meghúzódó fiatal vándort.  Ezután maga is találkozik e hölggyel és szemtanúja lesz annak, amint rábíz egy üzenetet egy fiúra, ami halott kedvesének szól, a fiú pedig nem sokkal később besétál az óceánba és megfullad.

Annak, hogy e két történet főhősei élve megússzák ezt a találkát, talán az az oka, hogy mindketten segítettek előtte valakin, így a jó karmájuk megvédte őket. Szentek, akikhez nem férhet hozzá egy démon. Persze az is meglehet, az író csak játszik velünk, s mi naivan rögtön elhiszünk neki mindent. Elvégre félelmeinket ingerli, babonáinkat sugdossa fülünkbe, és így mutatja meg, mennyire könnyű is lóvá tenni minket.

Izumi Kjóka, Szentek és démonok, Quattrocento kiadó, Bp., 2013.